13.rész- Régi emlék...

Sziasztok!
Boldog Nyuszit mindenkinek! Itt van a kövi rész ajándékként! ^^ Jó olvasást!Egy kicsit értelmetlen ezért sajnálom :c Köszönöm szépen a +1 feliratkozót és az 1800 oldalmegjelenítést :))
                                                                                   xoxoWorldDream



Lemászott rólam, majd kezemet megfogta és kifelé akart húzni a szobából.
- Öhm Liam. Lakik itt más is esetleg?- kezdtem el lábammal dobolni a talajon.
- Nem. Ez az én házam. Ide csak az jön be és megy akinek én megengedem.- rendezte le egy ilyen válasszal.
- De amúgy ma vendégek jönnek.- jelentette be kis hatásszünet után. Szemeim bowling labda méretűre kerekedtek.
- És erről mikor akartál szólni?- visítottam fel. Kezdek kiakadni a reggel történtek után még ilyen lazán bejelenti, hogy "ja amúgy vendégek jönnek". Kikészülök ettől a pasitól.
- Most szóltam ha észrevetted volna.- nevetett fel. Egy "ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel válaszoltam. Éppen indulni akart kifelé, mikor megköszörültem torkomat. Kíváncsian fordult vissza felém.
- Nem felejtettél el valamit?- mutogattam végig magamon. Ha most nem esett le neki, hogy mi a szándékom akkor fullosan kiakadok. Tetőtöl-talpig végig mért majd megvonta vállát. Megrökönyödve tekintettem vissza rá.
- Kérhetek egy pólót esetleg, hogy ne fehérneműbe mászkáljak?- rágtam a szájába unottan. Mint akinek fény villant a fejében, indult meg a gardróbjához. Kikapott belőle egy fekete pólót majd azt hozzám vágta.
- Kösz bazdmeg.- mordulok fel. Tekintete arcomra vándorolt és eddigi gyönyörű, csillogó barna szemei most a lángoló haragtól villogtak. Szinte éreztem bőrömön a perzselő tekintetét. Sejtettem, hogy ezt a csodás reggelt valamelyikünk elfogja rontani. Jelen pillanatban én voltam.
- Ide figyelj. Vigyázz a szádra! Velem így nem beszélhetsz. Most pedig zuhanyozz le aztán kapd fel azt és gyere le.- ezzel pedig kiviharzott a szobából. Magatehetetlenül álltam a szobában. Lábaim gyökeret vertek a puha szőnyegbe, szemeim pedig a csukott ajtón akadtak fent. Pedig annyira jól esett a törődése. Ahogy hozzám ért. Az aranyos mosolya amit felém eresztett, ha bíztatni próbált. A nyugtató simogatása amitől csillapodott a sírásom. És ezt mind egy reggel kaptam meg tőle. És mindezt egy mondattal tettem tönkre. Nem nekem való a szeretet. Valahogy ezzel ajándékozott meg engem az élet. Nem vagyok szerethető. Gyorsan bevonultam a fürdőszobába és a tusoló alá álltam. Testemen a kellemes, meleg víz csak úgy száguldott végig. Lehet ki kéne engesztelnem az előbbi miatt? Hiszen csak én voltam a hibás. Vagy talán részben ő is? Annyira furcsa nekem a hangulatváltozásai. Ezen töprengtem amikor már felöltözve és lezuhanyozva kiléptem a szobából. Na aztán most merre menjek?
- Öhm Liam.- kezdtem el szólongatni. A ház továbbra is síri csendben állt. Megindultam a folyosón de a végén még két felé ágazott további hosszú sorokkal. Miért istenem. Miért nem lehet egy normális házat venni, ha egyedül lakik az ember? Megindultam az egyik irányba, majd további utamat is ösztöneimre hallgatva tettem meg. A felfedezett lépcső szélén álltam, de valahogy lentről semmi zaj nem szűrődött.
- Liam?- szólítottam mégegyszer a nevét. Semmi válasz, csak a néma csend. Kezdtem beparázni, hogy talán egyedül hagyott. De ha ez történt akkor mit kezdjek én magammal? Kisebb csörömpölésre kaptam fel a fejemet. Óvatosan kezdtem el leindulni a lépcsőn. Ha valami betörő akkor nekem végem. Tuti ki fog nyírni ha meglát. A hatalmas nappalit átszeltem és a végéből nyíló helység felé vettem az irányt ahonnan a hangok szűrődtek. Huh semmi pánik~bíztatott belső énem. Mire beértem volna a helyszínre az ajtó felől is mozgolódás hallatszott. Mi a fene van itt? Lábaim elvezettek arra felé. Óvatosan körbe pillantottam ott majd visszafordultam és a lépcső felé indultam, vissza a biztonságos szobába. Ám még mielőtt az első fokra léphettem volna, lépés hangokat hallottam. Lefagytam. Egy biztos pontot néztem a lépcső lábánál. Nem mertem megszólalni. A lépések egyre közelebb hallatszódtak. Nembírtam tovább. Megfordultam tengelyem körül, tekintetem pedig egy fegyverrel találkozott. Álmomba sem gondoltam, hogy mégegyszer átélek egy ilyet.
- Ne mozdulj bébi és akkor nem lesz bajod!- suttogja az illető. A hang a torkomba szorult. Levegő után kezdtem kapkodni.  Lábaim remegésbe lendültek.
- Kérem.- suttogtam remegve.
- Oh, kár volt megszólalnod.- majd kattant a pisztoly, így a lőszer már gyilkolásra kész volt. Hirtelen felsikítottam és arcomon patakként zúdultak meg a könnyeim.
- Mi volt ez a sikítás? Mi történt?- hallottam meg Liam hangját, majd perceken belül meleg kezeit éreztem derekamon. Fülemet befogtam. Nem akartam tudomást szerezni a körlöttem zajló dolgokról.
- Jézusom észnél vagy Josh?- fonódott keze mégjobban körém, majd egy óvatos ölelésbe fogadott. Mellkasába fúrtam fejem és kerestem azt a bizonyos nyugtatást. Egyik keze hajamra siklott és jól esően elkezdett simogatni. Halk nyugtató szavakat suttogott nekem, mire én mégjobban sírni kezdtem.
- Gyere picur, ne sírj kérlek!- kapott karjaiba majd a kanapéra ült, velem az ölébe. Újra éreztem azt a mérhetetlen rettegést amit korábban. Ezzel pedig nem az elrablásos estémre gondoltam.
" Luke az X-factor után el is ment. Nem jött haza, rögtön belevágott az életbe. Az aztkövető egyik éjszakán ugyan így hallottam a lentről jövő hangokat. Anyu és apu már aludtak. Én pedig kíváncsi létemre lementem. Körbenéztem a tereket és mikor felindultam volna akkor történt. Hátulról a fejemhez szegeztek egy pisztolyt. Utasítottak, hogy tegyem fel kezeimet és, hogy ne merjek megszólalni. Testem mint a kocsonya remegett, hangom elveszett és halkan folyattam könnyeimet. Átkutatták a lakást tűrhető, ellopható holmik miatt én pedig megmozdultam. Ezt pedig nem kellett volna. A kattanó hang amit hallottam, keltette fel bennem a halál érzetet. Azthittem, hogy végem lesz akkor. Ehelyett anyám sikító hangját hallottam és apám üvöltözését majd egy erős ütést a hallántékomnál. Pár napra rá a kórházban mondták el a szüleim, hogy leütöttek a pisztollyal és elfogták a betörőket a rendőrök."
Ezt a pillanatot újra felkeltette bennem az előbb történtek. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Könnyforrásaim pedig már kiapadtak. A karok még mindig szorosan tartottak. Vigyáztak rám és ma már másodszor védettek meg a bajtól.

12.rész- Hova lett a másik fele?

Sziasztok!
Itt lenne a kövi rész! Nagyon-nagyon jó olvasást kívánok! Tényleg igyekszem behozni a lemaradásom :D :3 Rövid lett , bocsika :c Valamint nagyon köszönöm szépen az 1700 oldalmegjelenítést és a 7 feliratkozót akik még mindig nem írtakoztak le és itt maradtak :3  
                                                                                    xoxoWorldDream




Az autó út hosszabra sikeredett mint gondoltam. Agyam zsibbadt a sok piától és a szemeim is yoyoztak a fáradtságtól és az izgalomtól. Liam csak halál nyugodtan vezetett és semmi drifftelés nem volt. Mint egy normális ember az úton. Ha kellett megállt a pirosnál és nem hajtott át rajta. Zebránál átengedte az embereket. Betartotta a sebesség korlátot és figyelt mindenre. Nem néztem volna ki belőle a macsósága miatt. Többször becsuktam a szemem, mert a fejemben lévő fájdalom nem akart lecsillapodni. Szüntelen és szüntelen csak zakatolt, súgott, búgott és nembírtam. Lehunytam a szemem, hogy ezzel nyugtassam magam, de onnantól minden kieesett.
Arra ébredtem, hogy valaki a karjaiba vesz és hangfoszlányokba beszél. Teljes beszédét nem hallottam, szemeim pedig inkább csukva tartottam mert most jól esett a sötét. Biztonságban voltam ott, ahogyan a védő karok között.
-...ennyire kiütötted magad.- nevet és elindul velem egy irányba. Nem hittem volna, hogy ő tud ilyen lenni.
Kicsivel később pihe puha dolgon feküdtem. Annyira jól esett, hogy inkább tovább lustálkodtam. Szinte gondolatomban lebegtem és egy másik helyre képzeltem magam.  Vissza a régi házunkba. Elképzeltem a régi éveket. Luke és én a hátsó kertben futkározunk és játszunk. Anyu és apu pedig a verandán ültek és kártyáztak. Néha-néha hallani lehetett amikor apu felordított ha nyert vagy pedig zsörtölődve nyugtázza, hogy vesztett. Emlékszem minket is megtanítottak. Utána mindig elvertem Luke-ot römiben. Apa akkor büszke volt rám. Aztán jöttek azok az idők amikor elkezdtünk felnőni. Suli és barátok. Utána pedig következett a hanghatás. Luke csodás hangjának felfedezése majd az x-factor. Ezekben az időkben kezdőtött apu beborulni. Mindig hangoztatta, hogy nem kell egy ilyen butaság miatt felhagyni az egész életével. Hangoztatta, hogy így nem lesz normális élete. De mégis ez lett a vége. Itt van egy bandában és énekel. Világszerte több millió lány rajong értük és mégegy családot talált magának. Elment tőlünk az életet felfedezni. Apu szerint túl korán vágott ebbe bele, túl fiatal volt hozzá. Ezt hajtogatta mindig amikor szóba került a bátyám.  Utána esténként eljárt itthonról és mindig részegen jött haza. Az eddigi békés családunk, egy zűrös idegen személyekből álló társaság lett. Kevés volt a szeretet.
- Miről álmodhatsz ilyenkor? Bárcsak tudnám..- hallom Liam suttogó hangját. Ujjai végig siklanak szememtől le az arcélemig. Sírtam álmomban. Pedig ezt nem mondhatnám álomnak, csak olyan emlékeknek amik egy részét elszeretném felejteni. Halkan szippantottam egyet és tényleg éreztem, hogy sírtam. (irói megj.: amikor sírunk akkor az orrunk tele van meg ilyenek csak, hogy értsétek xD) Kinyitottam szemeimet és a mellettem fekvő barátomra(?!) néztem. Halványan mosolygott és hajamat simogatta. Lágyan csinálta ami bennem egyfajta megnyugtató hatást keltett.
- Jó reggelt törpi.- elmosolyodtam becenevem hallatán.Reggelt? Jól elaludtam. Viszont köszöntem neki, de utána nem szóltam többet. Csak egymás szemébe néztünk és feküdtünk. Én pedig bárcsak tudnám, hogy te mire gondolsz ilyenkor. Olyan jó lenne belenézni a fejébe.
- Kérsz reggelit?- legyezi kezét arcom előtt. Oké ennyire azért nem bambulhatom.
- Még szép, talán még egy tehenet is befalnék most.- jelentem ki. Óvatosan felültem az ágyban így a takaró lecsúszott rólam. Fejembe a fájdalom pedig erősen belehasított. Éljen másnaposság, nagyon szeretlek. De ennél nagyobb problémám is akadt. Azthittem, hogy a ruhámban leszek de valahogy nem.
- Te levetkőztettél engem?- akadok ki, kicsit magas hangon. Fehérneműben feküdtem az ágyon. Hát ezt nem hiszem el.
- Igen. Gondoltam, nem a ruhádban fogsz aludni. Annyira kómás voltál, hogy inkább ledobáltam a cuccaid és beraktalak aludni az ágyba. Nyugi nem csináltam semmi mást. Nem vagyok én pedofil.- nevet. Istenem, pedofil. Emlékszem így neveztem el őt első találkozásunk alatt, mert annyira meggyűlöltem. Még mindig pattogott az agyam és nemcsak a fejfájás miatt, hanem gondolkoztam, hogy miképp reagáljak a fehérneműs dologra. Fejem alatti párnámat óvatosan megmarkoltam, majd a törökülésben lévő Liamet teljes erőből arcon vágtam. Lendületétől háttal leesett az ágyról én pedig hangos nevetésben törtem ki. Hasamat fogtam és egyszerűen nem tudtam abba hagyni a nevetést.
- Szóval így állunk hercegnő. Oké!- nevetésem csillapodott hangneme hallatán. Hát ez nekem nem lesz valami jó. Gyorsan kiakartam mászni az ágyból, de derekamnál fogva a hatalmas kezek visszarántottak. Kezeimet fejem főlé fogta és úgy bámult le rám.
- Tetszett mi? Nagyot koppantam és most fáj a hátam és a seggem miattad.- mosolyog. Barna szemei csak úgy ragyognak. Óvatosan megcsíptem fenekét mire arca betorzul. Újabb nevetésben törtem ki. Ezt pedig fokozta az, hogy kedves barátom elkezdett csikizni.
- Nehe Liam. Befogok pisilni.- vergődtem alatta fulldokolva.
- Uhf az nem kéne. Nem mosok lepedőt.- vigyorog támaszkodva felettem. Csipőm fölött helyezkedett el, de nem ült rám. Tekintetem akaratlanul is végig vándorolt testén. Uramisten, szentszar.
- Tetszik amit látsz?- kuncogott fel. Bántalmazó párnámat most fejemre nyomtam eltakarva zavarodottságom és pirulásom.
- Nem szégyen ám!- veszi el a párnát, majd egy hosszabb puszit nyom homlokomra. Bárcsak ezt az énjét ismertem volna meg hamarabb.

11.rész- Miért fogadom el?

Na sziasztok!
Élek megvagyok, huh :DD Csak egy újabb gipsz, na mindegy is gondolom tudjátok, leírtam salalaa..na :D hu de elszoktam ettől..már foszlányokba emlékezet kiesésem is van xD Jó olvasást!
                                                                                             xoxoWorldDream



Nemtudom meddig kuporoghattam bent abban a retkes szobában bőgve az ágyamon. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, még az a nyomorult levél sem ami már vizesen tapadt a kézfejemhez. Ezt érdemlem valami miatt. Így vág vissza, de nem értem mit tettem a sors ellen? Nem tehettem arról, hogy apám ilyen lett. Nem tehettem arról sem, amit művelt velünk. Arról sem én tehetek, hogy Luke elment énekelni. Neki így volt a legjobb, de talán ha itt maradt volna akkor nemlenne így kibukva apám. Fejemben kutakodtam mégis mit tettem ami miatt ennyire utál? Hiszen a saját lánya vagyok. Egy normális apának kéne lennie aki mindig a gyermeke mellett van. Iskolába viszi amikor kicsi, ha már kamaszodik akkor meg kell értenie a tini problémáit, ha pedig belép a felnőtt korba akkor részben támogatni kell és felvilágosítania a nagyvilágban történő dolgokról. De ez..ez valahogy elmaradt tőle.
- Lia, ha kész vagy azzal amit éppen csinálsz akkor gyere le kész lett a vacsora.- kopog ajtómon Luke. Lassan felültem ágyamon és a kezemben szorongatott levelet néztem. Hova tüntessem el, ahol nem találja meg senki? Fejem zúgott a sok sírástól és új információktól. Eldöltem újra és fejemet óriási párnámba dugtam. Várjunk csak..megvan. Kihúztam a párnát és kigomboltam a huzatot. Íróasztalomhoz  botorkáltam és egy kis ollót megfogtam. Feltéptem egy kis résen a párnát, majd a levelet parányira hajtogatva beledugtam. Csak el ne felejtsem, hogy ideraktam. Visszagomboltam és helyére raktam. Bevonultam kis fürdőszobámba és lekezeltem kisírt arcomat. Nem akarom, hogy kérdőre vonjanak ígyis emiatt. Készenlétem után leballagtam és befoglaltam a helyemet. Egész vacsora alatt csak párszor szólaltam fel és műmosolyom villogtattam. Úgynézki bevették, mert mosolyogva szóltak hozzám és néztek rám mindig. Nem fogom tudni sokáig tartani magam és ha meg este rám nyit valaki a szobában miközben sírok, az nem tenne valami jót. Elkell mennem innen, de minnél hamarabb. Ha kell csak pár órára levegőzni vagy kikapcsolódni.
- Elmehetek bulizni anyu?- villámmal az utolsó szem paradicsomot piszkálom, majd bekapom. Fuj, már nem olyan friss és ropogós. Talán nem kellett volna fél óráig ott szárítanom.
- Oh, két nap egymás után? Nem lesz sok neked? Amúgy meg nem holnap kezdesz a munkában? És mégis kivel mennél?- halmoz el kérdéseivel. Ezt imádom benne például, hogy ő aggódik értem de az apám, ch.. le se szar.
- Öhm, igen két nap egymás után, mert nagyon jól éreztem magam. Nem-nem lesz sok, majd akkor szólj ha esetleg ezt egy hétig csinálom. Tudom, hogy holnap megyek munkába és, hogy az első napom lesz amit nem akarok elszúrni, de majd max bevitetem magam.- válaszoltam tömören és magyarázóan.
- Egy kérdésemre nem feleltél kisasszony! Kivel akarsz menni?- fél szemöldökét felvonva előveszi a sejtelmes nézését.
- Öhm..akit tegnap megismertem. Li..Loretta. Nagyon kedves lány, talán lesz kedve jönni.- rebegtetem szempilláim.
- Jólvan. De! Vagy hazaérsz éjfélkor vagy dobsz egy SMS-t ha ott alszol nála! És igazán bemutathatnád már őt.
- Köszönöööm!- puszit nyomtam arcára és elkezdtem fent készülődni. Egy fekete ruhát vettem fel aminek a derekán egy piros masni van és lefele bő-lógós. Szempillaspirál, szájfény, fekete telitalpú bokacsizma, oldaltáska. Indulásra kész. Tudom most mindenki gondolkozik, hogy mégis, hogy jutom el bármelyik szórakozó helyre is, de már megvan a tervem. Nem a legmegfelelőbb, de ha ez kell ahhoz, hogy lenyugodjak akkor legyen. Elköszöntem, majd kiléptem a hűvös éjszakába. Ahogy sejtettem és láttam a házunktól nem messze állt egy fekete furgon. Ám odaérve csalódás ért, mert nem volt bent a kocsiban az akit akartam. Szomorúan (?!) elindultam a belváros felé egyedül, gyalog. Nem ismertem a környéket nagyon, nemhogy még este. Percek teltek el és szüntelen bolyongtam majd inkább fogtam és leültem a patkára. Esélytelen, hogy én ma valahova is mennék.
- Hé! Régóta nézem már, de vagy huszadszorra mész el a házunk előtt. Eltévedtél?- felpillantva egy szőke hajú mosolygós lány fogad. Bulis ruha van rajta, talán most ért haza.
- Hát őszintén..igen, eltévedtem. Tudod, nemrég költöztem Londonba és alig ismerem a környéket. Nem kellett volna egyedül elindulnom bulizni.
- Csatlakozz hozzám. Én is a közeli bárba megyek. Állítólag jön valami puccos emberke így jó lesz a buli.- nevetgél. Aranyosnak tűnik. Beleegyeztem és neki vágtunk az éjszakának. Útközben meséltünk egymásnak magunkról és igazán összeismerkedtünk. Mint kiderült a neve Larissa de csak Laranak nevezik a haverjai. Londonban született van két tesója velük él együtt és szüleivel. Könnyen barátkozós fajta és igen aranyos kislány. Nem félős és tartózkodó, hamar feloldódik. A buli tartozkodási helyét kilóméterekről meglehetett volna találni a dübörgő zene miatt. Bent se volt másabb. Őrült, részeg, izzadt emberek voltak szanaszét. Lara egy kisebb csoporhoz vezetett. Bemutatta nekem a barátait és utána elkezdtük csapatni az estét. Nem mondom azt, hogy rossz volt. Eszméletlen jól éreztem magam velük. Közös képek, piák sorra, telefonszám cserék. A hangulat a tetőfokon volt. Egész este valakinek a tekintete szúrta a hátam, de egyszer sem figyeltem felé, de csak addig amíg Lara nem szólt, hogy néz valaki. Megfordultam és a még megismerésre váró barna szempárakba ütköztem. Lazán a pultnál ült egy fekete pólóba és nadrágba. Kezében csak egy pohát víz volt. Na fene, valaki elkezdte az alkoholmentes életet? Liam szemébe nézve táncoltam tovább. Többször megrándult arca és teste egy-egy kicsit merészebb mozdulatomra. Odavándoroltam a pulthoz és egy újabb felest rendeltem. Kezemben a pohárral eléléptem és legördítettem a szeme láttára. Csak nevetve megrázta a fejét, mire én is felnevettem.
- Haza kéne menned. Holnap meló kislány. Nemkéne, hogy első nap kirúgjanak téged.- kezembe adja eddigi vizes poharát.
- És ha nem akarok? Túl jól érzem most ahhoz magam.- ordítom túl a zenét. Mosolyogva néz majd megfogta a kezem és kifelé indult velem. A sok pia hatása miatt csak botladoztam és röhögcsélve mentem utána. Félúton inkább felkapott menyasszonyi pózba és egy fekete BMV-ig vitt, majd berakott anyósülésére.
- Várjál. Írok Lara-nak és anyámnak üzenetet, hogy nem alszom otthon. Vagyis...- elnevettem a végét. Teljesen K.O voltam. Lara-nak ment az SMS, hogy leléptem egyik haverommal és ha látna egy szőke fiút ne mondja meg, hogy ott voltam. Anyámnak pedig mondtam, hogy Lara-nál alszom. Jó kis világ van.
- Amúgy hova viszel?- ez az egy kérdés zavart. Na meg akartam egy puha ágyat.
- Vagy hazaviszlek és megmondod anyádnak, hogy mégis hazamész vagy pedig nálam alszol!?- kérdő de kijelentő hangnem.
- Nálad alszom- jelentem ki a szemébe nézve. Egy kis csillogás villant fel benne, de hamar ki is aludt.
- Én is így gondoltam.- majd a gázra taposott és elindultunk.

Imádlak Titeket!

Kedves olvasóim!
Üdvözlök újra mindenkit :)) Elnézést az 1 hónapos kiesésem miatt de mint tudjátok eltörött a lábam. Na ez mind szép és jó, de szarul forrt össze így eltörték és most újra gipszben van. Szerdán engedtek haza megint kórházból, de akkor meg a hír miszerint Zayn kilépett elragadott magával és bőgtem...
Most egy 2-3 hétig fekvő majd 1-2- hétig járó gipszem lesz, ezalatt pedig pótolni fogom a lemaradásom és összeszedem magam. A mai  nap folyamán a rendelt rész után amit egy bloggernek csinálok a blogjába megírom a következő részt talán vagy a másik blogomba a rendelt történeteket :))
Puszilok mindenkit!!
                                                                                            xoxoWorldDream

ui: Köszönöm, hogy nem iratkoztatok le és, hogy egyre többen látogattátok az oldalam. <3333

Baleset!

Sziasztok!
Sajnálom, de most egy ideig nem lesz rész. Nagyon kényelmesen bent fekszem a kórházban fellógatott lábakkal. Szépen eltörött, a gipsz mégszebb. Ha hazaengednek ígérem nektek, az lesz az első, hogy a laptopom az ágy közelébe biztosítom, mivel ezután még jön a fekvőgipsz. A rész már elvan mentve a gépemre, de így nemtudom felrakni, telefonon nincs rajta! Köszönöm ha megértitek :))
                                                                                                xoxoWorldDream

10.rész-Legyen álom, kérlek!!!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki látogatja és tetszik neki a történetem :33 Átléptük az 1000 nézőt és ez hihetetlenül boldoggá tesz :) Tehát ez a rész mindenkinek szól, hogy kifejezzem boldogságom. Habár a rész nembiztos, hogy boldog lett xDD Lehet kicsit unalmas lett :/ Jó olvasást!!
                                                                                    xoxoWorldDream




Még mindig döbbenten meredtem rá. Nem lehet igaz, hogy pont Ő. Oké, hogy nem ismerem annyira, de ezt azért nem gondoltam volna.
- Egyenlőre csak annyi, hogy mutasd meg neki a fürdőt! Reggel pedig haza kell vinned. Köszönöm kölyök, rád mindig és mindenben számíthatok.- paskolja meg vállait, majd egy jóéjtet odanyögve eltűnik az egyik szobába.
- Tessék, hoztam pár ruhát!- csusztatja felém a földön a zacskót. Hangjában teljes mértékben érezni lehetett a gúnyt és az undort. Na akkor én mégis mit szóljak hozzá. Egy olyan gazembernek dolgozik, mint az apám.
- Jössz már?- töri meg gondolatom dühös hangja. A földről felkapom a cuccokat és követem. Útközben belenézek, hogy mi lakozik benne. Szent szar. Hatlamas szemekkel nézem tartalmát. Fekete csipkés fehérnemű szett és egy szürke babydoll pizsama.
- Wohohoo! Álljunk csak meg.- pillantok fel. Már a fürdő ajtajában állunk, ő pedig türelmetlenül várakozik.
- Mi bajod van?- Hogy pofán törölném, az ilyen bunkó beszólásai miatt!
- Ezt fel nem veszem!- kapom ki az alvós ruhát. Ajkai perverz és egyben gúnyos vigyorra kúsznak. Elképzeltem, hogy mi játszódhat le a fejében, de nem tartom jó ötletnek.
- Sajnálom, de nincsen más. Vagy az vagy meztelenül drága. Én a másodikra szavaznék- nyalja meg ajkait. Egy pillanatra én is azokat nézem. Ahogy nyelve végig siklott rajta. Lia, ébredj fel!~belsőm fejemben már egy kalapácssal kopogtat.
- Pff. Álmodjál csak. Kimennél?- kérdőn vonom fel fél szemöldököm és kezemmel "illedelmesen" az ajtó felé mutatok. Nem kívánnám, hogy egy ilyen perverz kukkoló itt maradjon amíg én fürdök.
- Sajnálom, de nem tehetem. Figyelnem kell rád, hogy meg ne szökj esetlegesen, hogy ne tegyél kárt magadban.- majd becsapja az ajtót és bekulcsolja. Ezerrel kezdett dobogni a szívem. A holmik kiestek a kezemből és életemben másodszor rettegtem valamitől. Nem elég, hogy az apámnak dolgozik, még elvárja, hogy csak úgy eltűröm ahogy végignézi, hogyan fürdök. Féltem tőle. Minden amit velem vagy ellenem tett előjött. Az eddig széttépett emlékképek a fejemben, hirtelen újra összeálltak. Események sora futott végig agyamon és elméletek döltek és épültek össze. Belül már sikítva és sírva kuporogtam a földön. Nem történhet ez velem. Bárcsak felébrednék, otthon. Sydne-ben még akkor amikor Luke folyamatosan velünk volt és minden tökéletes volt...gondtalan. Szememet szorosan csukom le, füleimet befogom és koncetrálok. Kérlek Istenem ad, hogy ez csak álom legyen és mikor kinyitom szemeim, nem fogok ezen a förtelmes helyen lenni. Ám nem így lett, helyette robbantam, mint egy bomba amit éppen az eltervezett épületre hajítottak.
- Mit képzelsz te mégis magadról?! Nem ismersz engem! Tudod, te mégis kinek dolgozok? Szerintem nem fogod fel a körülötted lévő dolgokat!! Tudod miken mentem itt keresztül? És a rossz ebben az, hogy szinte egy részét te okoztad! Most pedig kurvára kopj le rólam, vagy esküszöm mégjobban kiakadok!- fujtatok idegesen. Elegem van az életemből. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a kicsi akit őrizni és dédelgetni kell. Nem. Ezentúl nem így lesz. Arcán érzelmek ezrei mennek végig. Szomorúság, düh esetleg sajnálat.Talán nem kellett volna leordítanom a fejét, hiszen ő csak a dolgát végezte nemde? Egyátalán nem! Minek sajnálom ezt a taplót, pontosan amellett az állat mellett van a helye. Szó nélkül kiment az ajtón. Gyorsan levetettem ami rajtam volt és letusoltam. A forró víz amint bőrömet érintette megnyugtatott. Jól esett ebben a percben. Minnél gyorsabban elvégeztem a dolgaim, nem ám még a végén benyit. Éppen kezeim között fogom a pizsamát. Csak egyszeri éjszakára, addig kibírod Lia. Felkaptam az alsóneműt, de a melltartón elgondolkodtam egy percre, de rádöbbentem a perverz állatra így azt is felkaptam. Kényelmetlen lesz este, de jelenleg nem érdekel. Rákapom a hálót és kilépek az ajtón. Sietősen felmegyek a lépcsőn és a már ismert szobába megyek. Csak érjen véget már ez a nap, gondolom és zokogva a párnába temetve fejem, sírom magam álomba.
Reggel Liam keltett, hogy kapjam össze magam mert visszavisz. A kocsiban ülve amennyire tudom navigálni kezdem, de nem figyel rám, szó nélkül kijelenti, hogy tudja hol lakom. A további útszakaszon tojok a fejére és nem foglalkozok vele. Amikor begördülönk a felhajtóra kipattanok, amit szó nélkül hagy. Az ajtóban még megállok, majd szemrebbenés nelkül elhajt. Vajon a többi bandatag tud a dolgairól? Bent a nappaliban örömujjongás támadt, mikor megláttak.
- Megjött a pici Lia!- üdvözöl Mikey.
- Nem  vagyok pici- suttogom mérgesen. Halván hangom erejét inkább szó nélkül hagyja, hogy a többiek is örüljenek nekem.
- Hiányoztál!- ölel meg anyám. Feltört bennem a hajnali emléke arról, hogy hazudtam neki. Ezek után elnézést kérve felmentem aludni. A táskámból ami nálam volt, kipakolva egy borítékot találok. Félve tépem fel és kezdem olvasni tartalmát.
" Ha bárkinek is köpni mersz drága lányom, akkor neked annyi. Ne hidd azt, hogy nem tudlak szemmel tartani téged. Minden tettedről tudok és ha azt látom, hogy nem a kellőképpen viselkedsz, akkor cselekszem. Kellesz nekem, hogy mire egyenlőre nem mondom el. De jól vigyázz! Ha nem teszed amit kérek, lehet, hogy másnak is baja esik!
                                                              byAndrew"
Sokkolva bámulom még mindig a lapot. Kezemből kicsúszik és a földre hull. Istenem, mibe keveredtem. Szemem a borítékra vezetem, és kiveszek belőle még egy lapot. Mi jöhet még ezek után?
"Ha elmered bárkinek is mondani, hogy így láttál és, hogy ezt a tevékenységet intézem akkor nem állok jót magamért és tönkre foglak tenni! Minden porcikádat és a lelkedet kicsi lány!
                                                                        byLiam"
Feladom. Ágyamra rogyva, mélyről feltörő zokogásba kezdtem. Ez nem lehet az én életem...

9.rész- Nem lehet igaz!

Sziasztok!
Itt lenne az új rész. Próbáltam izgalmasra csinálni, de valahogy nem ment. Valjuk be azért ez volt az a rész amit imádtam megírni. És végre fény derül egy titokra! ;)  És mellékesen köszönöm a 6 feliratkozót és a 914 odalmegjelenítést. WoW! Fantasztikusak vagytok. Külön köszönöm Nora Golacsnak és Renáta Korcznak a bíztató dolgaikat :)) Jó olvasást kívánok!
                                                                                     xoxoWorldDream





Iszonyatosan zúgott a fejem és szúrt az oldalam. Egyszerűen a tegnap este is kiesett a fejemből. De mikor kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem otthon vagyok rádöbbentem. Elrabolt a titokzatos ember. Aki miatt mindig rémálmaim vannak. Aki mindig megtalál engem, de nem bántott a tegnapi bizonyos estig. Akit még mindig nemtudok, hogy mégis kicsoda akar lenni. Körbenézek azon a helyen ahol vagyok, de látásom homályos. Megpillantva észreveszem, hogy még mindig a kocsival utazunk. Egy bukkanónál a kocsi megdobott és a fájdalmas pontomra huppantam vissza.
-Auch- szisszenek fel.
- Oh, látom felkeltél. Hogy vagy?- oldalra voltam forgatva és az ölében feküdtem. Kezei lefogták testem ezzel nemtudtam felé fordulni. Pedig most egy köpésre vagyok tőle szó szerint és mégse tudom meg kicsoda. Mégis hány óra lehet? Luke-ék már észrevehették, hogy eltűntem? És mióta utazhatunk? De a legfontosabbak...Hova megyünk és miért pont engem visznek el?
- Aham, értem. Tudsz beszélni vagy segítsek?- nem szóltam vissza. Minek beszéljek vele mégis, vagy talán kérdezzem meg, hogy minek hozott el?
- Jólvan..legyen.- egyik keze testemen kezdett barangolni. Állam megfeszült, ahogy combjaimon futatta végig. Nem élvezhetem. Ez volt az első dolog ami eszembe jutott.
- Mit szólnál, ha mondjuk amíg nem érünk oda ahova kéne egy kicsit, mondjuuk..szórakoznánk?- szemem kitágult. Mi a..? Nem! Fejemben bekapcsolt a riasztó és szinte azonnal beindult az önvédelem vele együtt. Elkezdtem ficánkolni alatta és rángatni a kezem amit még fogott. Egyátalán minek fekszek?
- Na ez már tetszik!- gyúnyos nevetést hallok hátam mögül. Fiú..mármint gondolom az, meg persze a hangjából ítélve hallani lehet. Istenem mekkor baromságok járnak a fejemben. Az ölében fekszek nemde? Jólvan Lia először és utoljára csinálsz ilyet életedben, de ha így folytatod, hogy emberek rabolnak el akkor lehet, hogy rendszeres lesz ez az dolog. Megemeltem fejemet amennyire tudtam majd gyorsan és erősen visszanyomtam eredeti helyére. Egy halk nyekkenés volt az, ami biztosított arról, hogy valamelyest sikerült a tervem. Igen belefejeltem a büszkeségébe. Na igen ez az amire én nem leszek büszke. Hm ez így jó vers lenne. Kezeit elvette testemről mire én reflexből lefordultam róla. Aham majd egy becsapódással randiztam a talajjal. Mekkora kocsi ez?
- Te rohadt ribanc!- nyögdécseli. Felém nyúlt és hajamba markolva húzott magához közel. Elviselhetetlenül fájt ahogy tépte. Térdei közé helyezett és megrántva kezét leszegezte a fejem, hogy a padlót nézzem. Könnyeim ezrei kezdtek arcomon végig futni, versenyezve, hogy ki ér le előbb. Nem éreztem semmi mást csak fájdalmat, azt pedig mérhetetlenül. Hirtelen egy kezet láttam arcom előtt amint egy kendőt nyom orrom elé. Nem ezt ne.
- Jóéjszakát hercegnő!- látásom visszatért a homályos szintre, majd az eddigi tartó kezek elengedtek és most hagytak a padlóra zuhanni.
Újabb szörnyű kelésben volt részem, viszont most nem mozgott alattam semmi és mintha egy kicsit puhább dolgon lettem volna. Lassan ültem fel fekvő helyzetemből. Ágyon feküdtem egy igen korhadt szobába. Nah ez igen gusztusos mondhatom. A falak mind fehérek voltak, de sarkukban nagy penész és egyéb foltok díszelegtek. A bútorok fele elvolt korhadva. Ha jobban szemügyre veszi az ember az egész környezetet rádöbben, hogy az ágy az egyetlen még stabil dolog ebben a szobában. Viszont ablak az nuku. Az egész bevolt deszkázva. Lerugtam magamról a takarót ami jelen esetben nem nyugtató és örömmel tapasztaltam, hogy még megvan minden ruhám és végtagom. Halk morajlást hallottam az ajtó mögül. Akkor Lia fedezzük fel ezt a terepet, vagy nem kéne? Lehet, hogy itt kellene maradni és akkor nem lesz baj? Na igen jött a bukás. Vonzom a rosszat. Ennél még mi lehet szörnyűbb? A nagy repedezett ajtót kitártam és egy ugyanilyen lepukkant lépcső állt előttem. Ha egyszer felhoztak ide engem akkor csak nemfog leszakadni most ez alattam?! Leérve a végére lesokkoltam. Igazam volt, fent kellett volna maradnom.
- Hallottam, hogy felkeltél és leindultál! Gondoltam megvárlak. Kérsz kávét? Igen nyúzottnak tűnsz.- kérdezi. Végig néztem rajta. Mintha fogyott volna és a ruhája is kicsivel igényesebbek lettek.
- Nem- suttogom.
- Jó, én is így gondoltam. Na térjünk a tárgyra drága lányom!- és bumm. Aki eddig nem jött rá az apámról van szó. Rettenetes újra látni őt. Megragadta karomat és közel húzott magához. Undorodva hajoltam kicsit el tőle.
- Mióta ideértetek azóta folyamatosan csörög a telefonod. Vedd fel és mond meg annak aki keres, hogy jól vagy. Ha pedig köpni mersz drágám, akkor nem állok jót magamért.- kezembe nyomta a rezgő tárgyat majd pár lépést hátrált és bólintott, hogy felvehetem. Anyám keres. Hazudnom kell neki.
- Szia Anyu!
- Hol vagy drágám? Nagyon aggódunk. Luke-ék  nélküled jöttek haza. Mi történt?- kétségbeesett hangja szétmarta a szívem. Hazudnod kell neki~emlékeztet belső énem.
- Megvagyok. Ne aggódj. Megismertem egy kedves lányt a bárba és amikor nem találtam Luke-ot akkor felajánlotta, hogy itt aludhatok nála.
- Oh istenem Kincsem. Annyira aggódtam. Ugya haza tud majd hozni téged?
- Persze-persze. De már késő van anya és ráadásul hajnal. Menj pihenni.
- Várlak haza. Szeretlek!
- Én is!- majd kinyomtam a telefonom. Leejtve kezem magam mellé, halk zokogásba fogok. Megtettem..hazudtam neki.
- Oh, de megható istenem!- nyávogott majd nevetett. Sose tudta mi az a szeretet. Ezért lett belőle ekkora egy mocskos állat.
- Kivel raboltattál el mégis? Ki az akit utánam küldtél mindig? És mégis mire volt neked jó ez az egész?- kezdek kirobbani. Szemeimbe néz majd elmosolyodik. Mit vigyorog ez a balfasz? Éppen szólásra nyitotta száját amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta az emberem. Azóta nem cserélt ruhát és még mindig rajta volt a csuklya.
- Hoztam neki egy kicsi kaját ahogy mondtam? Elvégeztem amit kértél! Mi a kövtkező feladat?- megrökönyödve nézem. Apám fizet valakinek ezért? A csendre felfigyelve a srác felkapja fejét és rámnéz. Ekkor döbbenek rá valamire. Ismerem. De hiszen..hiszen ő...Liam Payne...

8-rész- Elkapott!

Sziasztok!
Gondoltam ma is írok egy részt így egy kis kárpótlásnak a mulasztott heteim miatt. Nemtudom mégis kinek hiányzott a történet és kinek nem én nekem hiányzott az írás! Remélem tetszeni fog ez a rész és ha lehet kérnék legalább 1 valakitől egy ilyen össz kommentet az eddigi történetről vagy csak erről a részről!
http://minnieestoryestaylorandtini.blogspot.hu/2015/02/kritika-25-incredible-dream.html
Nektek pedig teljes mértékben köszönöm a kritikát! Igazán jól esett! A chat ablakkal igen bajlódok szóval nemtudom mit fogok kihozni belőle. Jó szórakozást, nem írom le a véleményem a részről! :))
                                                                                                   xoxoWorldDream





Becsapodás majd szemeim kipattantak és előre dőlve teljesbe lefejeltem a műszerfalat. Rögtön sajgó homlokomhoz kaptam. Balról egy eszeveszett nevetés pedig bántotta a fülemet. A dühtől fortyogva pillantottam drága bátyámra amint nevet az előbbi szerencsétlenségemen. Mi a fenéért álmodok én azzal az emberrel? Azt se tudom ki az és, hogy mégis mit akarhat! Mióta megjelent Sydney-ben a házunknál azóta van, hogy éjszakánként álmaim vannak vele, de sajnos mindegyik másképp végződik. És mindegyik végén közeledek hozzá és mikor felfedném arcát akkor felkelek.
- Megvagy még?- nevet. Nem szóltam hozzá inkább bevágtam a durcát.
- Hát jó, inkább nem próbálkozok. Legendás a durca időd!- igen még mindig tartom a rekordom. Kiskoromban Luke "véletlenül" levágta az összes babámnak a haját és kitörte a kezét. Úgy berágtam rá, hogy több mint 5 napig nem szóltam hozzá. Persze anyu agyára mentünk ezzel a gyerekes viselkedéssel, de nem érdekelt minket, főleg nem engem. A kedvenc babáim voltak. Habár nem mondom azt, hogy én nem tettem rosszat. Tudjátok, kölcsön kenyér visszajár! Téli fűtésnél a kályhába dobtam az egyik kisautóját. Szerintem még ma is ott van az égett műanyag. Hogy kiverte rá a hisztit. Nem telt el úgy legalább 1 hét, hogy ne szívtuk volna a másik vérét. És szerintem ez mostanában sincs máshogy. Oda vissza pattog a labda és egyszer sem áll meg. A drága autóval végre berobogtunk a ház garázsába, majd leparkoltunk és én rögtön kipattanva a ház felé mentem. Az ajtón belépve sötét volt mindenhol. Mi a fene van itt?
- Öhm hejhó, ébren vagytok még?- lépkedem beljebb a lakásban majd felkapcsolom a nappaliban a villanyt. Pár morgó hangot hallok és szemem a kanapé felé vezetem. Anyám és a fiúk gubbasztanak a TV előtt és néznek valami őrült akció sorozatot. Oh god legalább kijönnek egymással és nincs ellenségeskedés.
- Kicsim! Na, hogy sikerült?- anyu csillogó szemei már egy puszta nézéssel is kibelezte a lelkem minden egyes szegletét.
- Hát kaptam 1 hét próba időt és ha mindent jól csinálok akkor enyém az állás! Csak az a lényeg, hogy korán kell kelnem és..- itt megakadtam. Egy valamire nem gondoltam az biztos.
- És?- bizonytalan kérdés. Hah én is bizonytalan vagyok magamban. Ez így jó kis összhangnak néz ki.
- Hát..meg kéne néznem, hogy merre van a kávézó, mert minden reggel csak nem hordhat be engem Mr. Majom a munkahelyemre.
- Héé ez fájt, de marhára!- teszi szívére a kezét és kezd el "haldokolni"Luke.
- Sorry- majd a levegőbe rajzolva egy szomorú smileyt megöleltem anyut. Holnap már kezdek és ha bevisz Luke akkor megkell jegyeznem az utat.
- No, de emberek mit szólnátok ha...- és itt nyílt az ajtó. Mint a rossz horror filmekben. Egyszer csak a nagy nyüzsgés majd a hirtelen beállt csend és minden szem az ajtóra szegezve. Egy férfi lépett be rajta táskákkal a kezében.
- Oh bocsánat! Esetleg rosszkor érkeztem fiúk?- mély dörmögő hang. Jézusom. Egy csattanást hallok majd Mikey felé pillantok aki rávágott a homlokára. Na mit felejtettetek el fiúk?
- Nem, dehogyis éppen mentünk vagy csak indulni vagy na..- kezdett be Luke.- Terveztük, hogy elmegyünk bulizni és megünnepelni a mai nap sikerét.
- Értem! Hát jó szórakozást!- majd ránk néz, különösebben anyámat mérte végig.- A fiúk menedzsere vagyok Adam! Örvendek, bizonyára maguk Luke édesanyja és huga!- majd mindkettőnket kézencsókolta. Anyura sanditok szemem sarkából és szerintem már valahol a föld mélyébe szivárgott annyira elolvadt.
- Hát nos, khm. Inkább megyek felöltözni és akkor mehetünk ünnepelni!- majd kettesével szedve a lépcsőket sambáztam fel szobámba. Egy fél óra válogatás után egy laza fekete egyberuha mellett döntöttem aminek a derekánál egy nagy masni van. Választottam mellé egy laza magassarkút, felkentem egy kis sminket, megfogtam egy táskát benne a szükséges dolgaimmal majd kijelentettem, hogy indulásra készen vagyok. A srácokat összekaparva az autóba ültünk és arra a szórakozó helyre mentünk amit ők nagyon ismernek. A hátsó ajtón engedtek be minket ingyen és bérmentve szinte. Bent őrült hangosan ment a zene, táncoló és izzadt emberek voltak a parkett közepén. A wc környékén éppen túlfűtött párok bóklásztak és a pult körül pedig a rendelésre várok álltak. Elfoglaltunk valahol a fal mellett egy boxot, majd Ashton elment az italokért.
- Igen csini vagy hugi!- biccentve válaszoltam. Ne hidd azt, hogy így majd megtörsz. Egy laza nevetésbe lezárta a dolgot ez jelenette azt, hogy nem próbálkozik. Jó pár kör pia után kezdtem valahogy felszabaulni.
- Az állásra!- emelte meg poharát Calum.
- Az állásra!- koccintottunk mind majd lehúztuk az ujabb felest. Felálltam az asztaltól és a táncolók közé vetettem magam. Csípőmet az ütemre kezdtem mozgatni. Érződött már rajtam az ital hatása, de teljes mértékben leszartam. Végre élni akartam és ezzel az estével meg is fog történni. Pár perc múlva egy kéz simult derekamra és velem együtt kezdett mozogni. A helyzet eléggé furcsa volt és elkellett volna löknöm de nem tettem, helyette élveztem.
- Megvagy kicsi lány! Végre megvagy!- mély férfias hang suttogott a fülembe. Megijedtem. Mégis, hogy érti azt, hogy megvagyok. Ám ez a következő pillanatban megválaszolt kérdéssé vált. Kézen ragadott és az egyik hátsó ajtóhoz kezdett húzni. Elkezdtem ütni kezét, hogy engedjen el mert nemtudom mégis mit képzel ez magáról. Körbe pillantottam, hátha meglátom a srácokat, de sehol senki. Az ajtón kilökve tovább rángatott egy mellékút felé ahol egy fekete furgon állt.
- Azonnal engedj el, mert esküszöm, hogy megütlek!
- Nagyon vicces vagy kislány, de arra még esélyt sem adok!- majd egy erős ütés érte oldalamat. Szemeim elé homáylos fátyol húzodott és megbillentem. Zuhantam a föld felé de mégis elkapott és a hátsó üléshez vitt. Bárki is ő..de most elkapott és elvisz engem magával, valahova.

7-rész- Miért ez...?

Hello-hello!
Nagyon sokat késtem és tényleg sajnálom!!! Itt a kövi rész! Egyszerűen össze kell szednem magam mert szinte elkellett olvasnom, hogy mi volt o.o A hosszúsága nemudom milyen de szerintem rövid és  egy értelmetlen rész lett tehát előre sajnálom!!
                                                                                                         xoxoDreamWorld



Tovább mentem kikerülve a férfit az irodába. Hatalmas üvegablak volt a fal szemben, előtte pedig egy iróasztal ami mögött egy nagyon gesztikuláló férfi ült. Férfinek se lehetne nevezni. Szőkésbarna haj, frissen vasalt zakó, jól beállított nyakkendő és márkás karóra díszítette őt. Ránézésre nem tűnt nagyon öregnek talán nálam pár évvel lehetett idősebb.
- Nem Derek...akkor azt hozd, nekem tökmindegy csak legyen valami....dehogyis! Isten basszon meg téged, nem arról beszélek!...Mindegy majd még felhívlak miatta, szedd össze magad!- ezzel erősen megnyomta a képernyőt és letette a hívást. Hehe, biztosan nála akarok dolgozni?
- Jó Estét! Öhm, elnézést kérek ha megijesztettem a durvaságommal, csak hamarosan egy fontos gyűlés lesz és nincsen még elrendezve semmi, pedig szorít a határidő!- gondolom arcomra kiült az érzésem. Óvatosan és megértően bólintottam.
- Gyere beljebb és foglalj helyet!- miközben a fotelhez sétáltam elgondolkoztam valamin. Valamin ami lehet, hogy jó lenne de mégis helytelen. Istenem, ez a baj velem van egy rossz meg egy jó kis tündér a két vállamon, mint azokban a barom filmekben. Megkérdezhetném talán tőle mégis mi annak a férfinak a neve.
- A nevem Jake Jhonson! Örülök neki, hogy megtetszett az állás. Már nagy szükségünk lenne valakire!- kezét illedelmesen nyújtotta.
- Amelia Hemmings! Én pedig nagy segítséget nyújtanék!- elfogadva kezét villantok neki egy mosolyt. Rám emeli zöld íriszeit amik a vidámságtól csillognak. Mint a mentalevél vagy esetleg a smaragd úgy ragyog.
"Angyalitündér": Ne gondolkozz ilyeneken elfogod rontani, ha lányos zavarba kezdesz esni!
"Ördögtündér": Ó te bolond ne halgass rá! Vesd rá magad erre az Adoniszra és megkapod az állást!
Megrázva fejem, űztem el a két kis belső énem. Eközben elvette papírjaimat és átlapozgatva olvast el őket. Néha hümmögött egyet, de amúgy csendben csinálta tetteit. Viszont egy O-nál kezdem ideges lenni. Szoknyám szélét kezdtem idegesen gyürögetni. Ha ezt elrontom esküszöm kiakadok. Ez egy egyszerű állás és egy lehetőség ami itt van egy karnyújtásnyira és egy igen helyes, bevallom helyes pasira tőlem.
- Látom, hogy ezelőtt  egy étteremben dolgoztál és ennek örülök, hogy legalább van tapasztalatod. Hány órás munkát válalnál el?- sűrűn pislogni kezdtem. Ezt most komolyan kérdezi vagy esetleg rosszul hallottam és haza kell ugranom a hallócsőért?
- Hááát én egy szimpla 8 órásra gondoltam- suttogom halkan. Ne cseszd el Lia, kérlek.
- Rendben akkor szerintem kapsz 1 hét 8 órás próba időt ha ebben megtudunk esetleg egyezni?
- Igen, igen, persze! Hálásan köszönöm!- állok fel távozásra készen és kezet fogok vele.
- Én köszönöm!- a kis folyosón ami az étterem látóterébe vezetett egy pár szökkenést végrehajtottam. Ez az! Vigyorogva mentem Luke felé, de rádöbbentem, hogy inkább úgy teszek mintha nem sikerült volna. Mikor meglátta arcom rögtön felugrott a boxból ami egy igen félreeső helyen volt és kérdőre vont.
- Nem sikerült vagy miért vagy ilyen szomorú Baba?- fürkésző tekintete futja végig arcomat. Arról vagyok híres, hogy az ilyen eseteket nem bírom ki. Vagy elröhögöm magam vagy mégis elkezdek vigyorogni legrosszabb esetben elsírom magam.
- Hát tudod, aztmondta nem valami biztos az egész deee- kezdtem bele közben pedig ujjaimat tördeltem. Elkell nyomnom a röhögőgörcsöm.
- Mi ez a de?- veszi hangsúlyát gyanakvóra. Oh ne..
- Najó! Felvettek! Próba időn vagyok, de hogyha ezen az egy héten jól teljesítek akkor enyém az állás!- borultam nyakába boldogan. Nem válaszolt semmit csak gratulált egy öleléssel.
- Mit képzelsz te mégis magadról? Azonnal szállj le róla!- rikácsóló hang majd egy kéz ami eltolt Luke-tól. Döbbenten és egyben dühösen néztem a zaklatónkra. Egy rohadt khm..bocsánat a kifejezésért. Platina szőke díszkurva ácsorgott társaságunkban. Hosszú ezüst ruhában ami a térdéig ért és egy fekete telitalpú téli csizmában. Jól beállított haj és félkiló smink. Említésre se méltatom, hogy műkörmök és kis retikül csatlakozott még ezek mellé. Esküszöm, hogyha ez Luke barátnője akkor én húzok a Tower Bridge-hez és kihányom a belem. Inkább oda mint a közeli,talán új munkahelyemre.
- Áh..Bexi!- vakargatja tarkóját Luke. Hah na bátyus te nekem itt azthiszem magyarázkodhatsz majd!
- Mégis ki a jó ég ez kis..- mér végig a drága "Bexike"- öhm..valami!?
- Khm..te mondod?- kezdek krákogni.
- Tessék??- vinnyogóan válaszol. Esküszöm megfogom és beviszem a mentőkhoz vagy a rendőrségre, hogy szereljék már fel valamelyik autó tetejére mert kitűnő lenne szirénának.
- Na most stop! Bexi ő itt a hugom Lia- mutat be mire morgok egyet. Utálom az ilyeneket. Kedvesnek kéne lennem de ezzel, báh ne várják el tőlem.
- És Lia ő pedig itt Bexi egy nagyon jó barátom!- rámpillant műszempilláival majd eltűri haját.
- Még az...-suttogja, de én tisztán mint az óceán úgy hallottam. Ha beteljesülne, hogy összejönnek lelövöm magam.
- Najóó! Gyere hugi hazaviszlek és ünnepelünk egy jót! Bexi téged meg majd felhívlak és megbeszéljük!- majd otthagyva a megszeppent lányt elmentünk a kocsihoz. Beülve az ülésre akkorát ásítottam mint a majom feneke. Beindította, majd elindultunk. Ahhoz képest, hogy Londonban voltunk az utcák így késő estére igen kivoltak pusztulva. Lágyan vagyis nyugodtan beszéltünk Luke-kal. Nevettünk és mindent elkellett neki mondanom a hapsiról és a beszélgetésről. Éppen valami olyan dolgot mondott amitől annyira nevettem, hogy kicsordultak könnyeim. Vigyorogva az út felé néztem, de ekkor megláttam valamit. Egy kapucnis ember állt az út közepén, teljesen megvilágította a Hold ezzel tükrözve, hogy tényleg van ott valaki.
- LUKE VIGYÁZZ!- ordítottam. De ekkor már túl késő volt...

6-rész-Köszönöm fiúk!- Megint Ő?!

Sziasztok!
Megérkezett itt is az új rész!  És nagyon köszönöm, hogy kezdtetek rendelni történeteket :DD Jó nektek írni :3 Kicsikét rövid lett ezért bocsi :)) Kettő címe lett mert nemtudtam melyik legyen :o Jó olvasást! :)
                                                                  xoxoWorldDream




A repülőút további részét az álmok világában töltöttem és azt hiszem így volt a legjobb. Kellemesen telt az utunk, mégis hamar végeszakadt. Leszállás után a reptéren több millió ember látványa fogadott. Ez valami hatalmas. Majd eszembe jutott a mi kis kontinensünk Ausztrália és azon belül is Sydney. Már most hiányzik pedig csak leszálltam a gépről. De az emlékek sajnos mégis bennem vannak. Talán jobb is, hogy eljöttünk. Az épületből kilépve sok taxi, kocsi kisebb közlekedési eszközök voltak és valamennyi mellett egy ürge állt táblával a kezében. Luke jól körbe pillantott majd az egyik felé kezdett húzni minket.
- Jó napot Mr. Hemmings! Hölgyeim szabad a csomagokat?- mély brit akcentussal kérdezett. Ezt majd még meg kell szoknom. Hiszen ők ilyen udvariasak..vagy nem? Beültünk a szinte limuzin szerű kocsiba és elkezdtük felfedezni Londont. Elhaladtunk a Big Ben előtt, láttuk a London Eye-t, átmentünk a Tower Bridgen, a Trafalgar tér gyönyörű szökőkútját is megcsodáltuk, a British Museumot és a híres Madame Tussads-ot is láttuk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fantasztikus lenne.
- Hogy tetszik?- rápillantottam Luke-ra mire ő csak a leesett állam láttán felfogta a választ.- Szóval tetszik.
- Ez valami gyönyörű! Hihetetlen és felemelő érzés itt lenni! Ahw mikor jövünk majd városnézésre?- kezdtem egy helyben pattogni az ülésbe. Tuti, hogy egész Londont körbe fogom járni. De a legelső dolog amit majd csinálni fogok az az, hogy veszek egy forró fürdőt és munkát keresek.
- Amint kipakoltál és elvitem anyut állásinterjúra mehetünk! De csak ha akarsz.- legelső mondata meglepett. Már beinvitálták anyut meghallgatásra? Oh istenem én nekem miért nem megy ilyen könnyen? Ő rögtön talált egy cégnél munkát és ha minden jól megy felveszik. De én..én hol vagyok? Hát igen a béka segge alatt. Vagy még ott se.
- Várj! Hogy érted, hogy elviszem?? És én?- hitetlenkedve bámultam. Nem gondolja, hogy majd ott maradok egyedül a házban!
- A fiúkkal maradsz, ha nem vagy ellene!
- De nem is ismerem őket! Vagyis oké, olvastam róluk meg rólatok és hallgattam a zenéitek meg az összes interjút és TV showt láttam DE  attól még nemtudom mégis milyenek. Szimpatizálnék velük, de kitudja mit tennének velem ha egyedül hagysz velük.- kezeim közé fogtam arcom és számmal O alakot formáltam. A kocsi eddigi csendes légterét most egy nevetés öntötte el.
- Lia. Ők nem rablók vagy esetleg pedofilok! Jól kifogsz velük jönni, majd meglátod.- ezt remélem is. Nem kéne még egy olyan élet ahol erőszakban élek. A kertváros rész felé menet egyre eltűnt a szépség és átvette ez a luxus érzet. Az utcákban több ház vagy palota volt, de akadtak köztük normális pici házak is. Egyszer csak egy kisebb de mégis palota szerű ház előtt leparkoltunk. Hát mit ne mondjak nem hamarkodták el. Nagyon jól nézett ki. Középen a hatalmas épület, belőle balra jött egy másik az volt a garázs.
- Megérkeztünk kedves utasaink!- megint az a brit hang és a kedvesség.- Esetleg segíthetek bevinni önöknek a csomagokat?- felkuncogtam mostmár. Megkell lehet tanulnom udvariasnak lenni? Bólintottam mire a böröndőmet felemelte és Luke után ment. A nappali sem volt valami kicsi. Az ajtón belépve volt egy nagyon pici folyosó rész majd onnan nyílt a nappali a falnál volt egy kanapé vele szemben a Tv és polcok amik dugig voltak DVD-kel. Hatalmas ablaksor volt a fal helyett így rálátás nyílt a kertbe. Kint egy medence volt, kisebb tűz rakó hellyel és egy hosszú fa és virág kerttel. Szinte el se lehetett látni hol van a vége. A nappaliból egy konyha nyílt benne egy bárpulttal. Szemben az ajtóval volt egy lépcső ami az emeletre vezetett minket és amin éppen 3 fiú rohant le hozzánk.
- Ahogy megbeszéltük! Nem szúrjuk el az első találkozást! Illemtudónak kell lenni és a legjobb oldalunkat mutatni.- gondolkodva egy kicsit de felismertem Calum hangját. Na jól kezdjük. Mikor leértek köreinkbe csak mosolyogva néztek végig rajtunk és szemük rajtam állapodott meg. Mégse kezdjük jól- kezdtem pánikolni.
- Ő itt az anyukám Liz és a hugom Lia.- kezet ráztunk velük.
- Szia én Ashton vagyok.- fejkendős és cuki borzolt hajú srác rázott kezet.- Ő pedig Mikey és Calum.- ők is hasonló képpen köszöntöttek.
- Mi megyünk is sietni kell az interjúra! Elviszem anyut megvárom és jövök is! Vigyázzatok rá!- mutat rám majd megfogva a kocsi kulcsokat kimentek anyuval. Az előszoba közepén csöndben álltunk és vártunk, hogy mégis ki töri meg. Jobbra-balra pillantottak és kerülték a tekintetem ahogy én is az övéket. Eléggé kínos szituáció.
- Öhm..Lia gyere megmutatom melyik lesz a szobád!- törte meg a csendet Calum. Ash megfogta a böröndöm, azzal a céllal, hogy majd utánunk hozza de pár lépés után leejtette.
- Mégis mi a fenét hoztál te ebbe?
- Unikornist- nevetek fel.
- Add nekem- cukin kezdte nézni böröndömet.
- Nem- kinyújtom nyelvem majd felindulok a másik srác után. Hallom szomorú morgását majd utánunk indul. Mikey pedig csak a nappali közepén hasát fogva nevet. Kezdenek bejönni a fiúk. Mármint nem rossz értelemben, csak aranyosak. Igaza volt Luke-nak szimpatikusak. A folyosón a jobb oldal felől az utolsó előtti ajtó mögött lapult az én szobám. Barnás színe volt egy francia ággyal TV-vel és bútorkokkal benne. Megmutatták még, hogy van erkélyem ami a város felé néz és egy hatalmas fürdőszobám.
- Valamint mivel tudtuk, hogy keresni fogsz állást itt intézkedtünk neked!- Mikey jött be pár papírral a kezében.
- Ez a legkevesebb " Üdvözlünk itt és érezd magad otthon" ajándékunk.- pislogni is elfelejtettem. Kerestek nekem állást???
- Uram isten- a papírokon egy étterem és kávézó neve szerepelt. Starbucks. Az állásinterjú pedig ma estére szól.
- Mi az nem tetszik?- kezdtek pánikolni.
- De-de, csak ezt azért nem hittem volna. Hiszen még alig ismertek erre egy ajándéknak állás megbeszélést kapok?- hüledeztem.
-  Gondoltuk kicsit feldobódsz az ott történtek után- szóval Luke mindent elmondott. Nembaj, nem haragszom meg rá, hiszen ő mentett meg minket.
- Hát én ezt nagyon, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm nektek srácok!- csoportos ölelésbe zártam őket. Igen pici voltam mellettük.
- Hány óra?- elővettem telefonom megnéztem az időt. Este 8???
- Számold bele az idő eltolódást!- hangosan megkönnyebültem akkor még csak 5 körül van..azthiszem.
- Ash!
- Hm?- kapja fel fejét.
- Tényleg kell neked egy unikornis?- vigyorogva kérdezem ő pedig lesüti szemét zavarában.
- Lehet- odaugráltam a cuccomhoz és kinyitottam egy zsebet. Ha hiszitek ha nem elhoztam pár gyerekkori plüssöm és emlékeztem, hogy betettem 3 unikornist. Kivettem egyet majd a hátom mögé dugva léptem el.
- Csukd be szemed és nyújts ki a kezed!- megtette majd beletettem. Mikor kinyitotta szemeit az a ragyogás benne..nemfogom elfelejteni.
- Unikornis- nagyra nyílt és csillogó szemekkel nézte. ( "írói megjegyzés" valahogy így : *w* xD)
- Örülök neki, hogy tetszik!- levonultunk a nappaliba és a kanapéra telepedve elkezdtünk beszélni mindenről. Megtudtunk egymásról dolgokat, kérdeztünk a másiktól ezzel elütve az időt. Arra lettem figyelmes, hogy hazaérkeztek a többiek.
- Felvettek!- sikítva anyu nyakába borultam. Remélem én is ilyen sikerrel fogok járni. Baszki..tényleg! Az interjú! Páros lábbal kezdtem felrohanni az emeletre de még hallottam ahogy csodálkozva anyu megkérdezi hova sietek.
- Álláshirdetésre- válaszolják helyettem a fiúk mintha az olyan természetes lenne. Lezuhanyoztam, felkaptam a táskámból egy megfelelő szerelést majd visszarohantam.
- Elviszlek, még úgyse találnál oda!- mindneki sok szerencsét kívánt, majd Luke-al elindultunk az étteremhez. Egész végig a kezemben markolásztam az önéletrajzom és a régi munkahelyeimnek a papírjait, valamint az iskola végzettségem. Belépve ő elment kérni egy innit, hogy amíg nem végzek majd itt vár. Csak bólintottam, majd megérdeklődve a hátsó iroda felé mentem. Mikor be akartam kopogni egy férfi lépett ki. Fején sapka, arcán napszemüveg és ugyanolyan pulcsija volt mint annak az embernek akit még otthon láttam az ablakomban. Lassan rám nézett majd egy ördögi mosolyt villantva átadta nekem a helyet. Ezt nem hiszem el...Ő az?

5-rész- Köszi Anyu!!

Sziasztoook! Bocsika a késéssel :( Láttam, hogy azért voltak akik szavaztak és látom milyen a véleményetek :D Na lett 3 L és 1 J :DD Majd rájöttök ( remélem), hogy miért ment ez a szavazás vagy értékelés a blogon! :D Fölösleg közlemény ^^ * lent a további blogjaim ikon megjelent mert megtaláltam egyik régi blogocskámat amit átírtam szerksztettem terveztem és a többi és a többi akinek nem jön be az aféle dolog inkább rá se menjen o.o*  De ez lesz a fő-főm amit amíg tudok írok és végzek :3 Erről a részről nincs véleményem úgy igazából :o Szerintem ennek a résznek nagyon nincs értelme és tartalma de kezd egyre izgibbé válni majd a következő részektől ha minden igaz :3  Jó olvasást!
                                                                                    xoxoWorldDream


Csak néztem-néztem ki az ablakon. Agyaltam azon mégis honnan ismerős nekem az a személy. Hol láttam én már? Tv-ben, újságban, interneten? Vagy egyátalán miért ismerem? Kint a hold fényesen ragyogott, bevilágította az eget, szinte birtokolta. A csillagok parányi kis alattvalónak tűntek a nagy és kövér császárjuk mellett. Úgy ragyogott mintha a menny egy foltban kitárta volna kapuit így átjárót nyitva a földi és a túlvilági élet között. A csillagok pedig parányi jelek amiket a fentiek sugároznak a lent élő szeretteiknek. Lassan lemásztam a pultról megfogtam a sarokban álló seprűt , felmosót és elkezdtem feltakarítani azt a kárt amit okoztam. Senki nem kelt fel a nagy zajra amit csináltam, de így volt a legjobb. Nem volt kedvem most magyarázkodni, se mesélni. Lassan, igen lassan megcsináltam a dolgom majd mint egy élőholt ki mégcsak most ismerkedik az új szokással felcsoszogtam a szobámban és az ágyra vetettem magam. A szobám este valahogy jobban elveszi az életet de mégis mintha jobban védene mint nappal. Nyugodt és csendes. Nem hibába szeretik olyan sokan a sötét. Óv, véd és segít. Aludni jöttem fel mégse tudtam, nem jött álom a szememre. Egész végig csak a költözésen és még mindig a titokzatos idegenen járt az eszem. Teljesen belemerültem, minden barátom, ismerősöm bármilyen embert felkutattam az emlékeimben, de őt ki az ablakon bámult, nem találtam. Fejemben a neveket és arcokat pörgettem amibe belefáradtam tehát elnyomott az álom.
A másnap csak azzal telt hogy be fóliáztuk azokat a holmikat amik törékenyek de kellenek értve egy pár bútort és eldobozoltuk a fontosabb tárgyainkat.
- Itt egy újabb doboz. Csajok ezeket tényleg muszáj vinni, ott is kaptok ugyan ilyeneket!- kifulladva és már őrülten vágta le a dobozt Luke az asztalhoz.
- Hé-hé óvatosan abban vannak benne a képek és festmények!- igen lebuktam. Szeretek festeni és nem megyek sehova nélkülük. Ha Londonba megyünk akkor kint lesznek a falaimon, de lehet megint neki állok majd újabb képeket festeni. Mióta sok gond volt itthon azóta leálltam a pingálással és egyéb grafikai vagy művészeti dologgal. Akkor inkább megfogtam egy kisfüzetet vagy egy kis könyvet aminek lapjai üresek majd naplót kezdtem írni. Hm..azok is megvannak valamelyik dobozomban szerintem.
- Jó-jó óvatosan, persze! Ezek csak festmények Lia, de felőlem! Majd kérek párat!- nevet. Na igen ilyenkor letudnám ütni szívem szerint. De hát mégis a testvérem. Erre vagyunk. Hogy szekáljuk egymást és megnehezítsük a másik életét. Hogy mellette maradjunk és a támasztékuk legyünk a bajban vagy a segítségük a rossz időkben. A pakolás hamar eltelt és holnapra márcsak annyi maradt, hogy elpakoljuk a ruhákat aztán pedig egy hajnali géppel menjünk. Este folyamán  egy utolsó filmes estét csináltunk a nappaliba. Minden fajtából néztünk legalább egyet. Én néha néha a gépemen pötyögtem de azt is csak azért, hogy keressek valami repülőt és egy állást Londonba. Félre értés ne essék nem gépet fogok venni csak jegyet, na de mindegy is. A filmek jók voltak kivéve a horrort akkor gépeztem a legtöbbet csak, hogy ne kelljen látnom mi megy ott, de sajnos így is hallottam ami szintén egy nem kellemes dolog. Holnap után hajnali 4-kor indul a repülőnk ebben egyeztünk meg. Állást pedig nem nagyon találtam, olyat ami mondjuk megfelelő lenne nekem. Az iskolába ami művészeti suli fotós és grafika szakra járok. Ezen irányultságokhoz kerestem munkát..sikertelenül. Kezdetem feladni,álmosodtam, fáradtam de egyben izgatott voltam, hogy hamarosan megyünk el.
Reggel szinte kiugrottam az ágyból és repkedtem örömömben. Egy nap...egy nap választ el az új élettől. Hatalmas mosollyal éltem át azt a napot. Dalolásztam, pakoltam, vártam a furgont, válogattam, csomagoltam néha táncba kezdtem de nem volt olyan pillanat, hogy ne mosolyogtam volna.
- Azért még maradj a Földön hugi! Amúgy a fiúk a busszal mennek. Kérdezték miért nem megyünk mi is azzal, de nemtudtam rá válaszolni nekik! Na miért is nem velük megyünk?- fogja le az éppen kezemben lévő ragasztószallagot és éri el azt, hogy két ragyogó szemébe nézzek.
- Hát tudod bátyuska, azért mert nem zavarunk titeket! Anyuval megbeszéltük, hogyha akarsz elmehetsz velük ma és majd ott találkozunk!- ártatlan szemekkel pislogtam rá. Erre szokta mondani, hogy aranyos vagyok de mégis ijesztő. Ch..
- Isten ments! Veletek megyek és kész! Amúgy meg úgy pakolássz, hogyha holnap nem akarsz kóma királykisasszony lenni a repülőn akkor fejezd be hamar és húzzál aludni.
- De még egy csomó mindent nem pakoltam be!!- kaptam hiszti rohamot. Ha utazni megyünk és sürgetnek engem eléggé hisztis tudok lenni. Ne piszkáljanak már ha egyszer megvan a maga tempóm. Luke csak feltette a kezét védekező pozícióba majd egy jóéjt puszit nyomva lelépett a szobámból. Átgondolva mégis a mondandóját összekaptam magam, Cakk um pakk mindent elrendeztem és 11 körül már ágyban vártam. Igen vártam mert nemtudtam elaludni. Egész végig magyaráztam magamnak, hogy de csak 5 órát tudok majd aludni. Nem lesz baj. Hát legközelebb is ezt fogom csinálni.
- Pattanj ki Lia, megyünk Londonba!!- hideg csapta meg meztelen lábaim és kezeim, ahogy lerántották rólam a birtokló és jó meleg takarómat. Eljött ez a nap is. Komótosan és rendezetten elkészültem. Kint az ajtó előtt vagy fél órát ácsorogtam a házat bámulva. Minden itt történt dolgot átfuttattam a fejemen. Érzékeny búcsú egy háztől. Érdekes, de ilyen vagyok..érzékeny típus. A repükő térre szinte rohantuk a taxitól. Becsekkoltunk, leültünk és élveztük a kényelmes üléseket.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kössék be magukat! Megkezdjük a felszállást!- először repülök géppel, mégsincs bennem félelem érzet. Az emelkedést érezni lehetett mégis kellemes volt.
- Kicsim! Tegnap még nézegettem neked is munkát azzal a hátha akad valami féle érzéssel. Találtam is. Kávézóban dolgoztál eddig akkor miért nem folytathatnád ott is ezt a dolgot. Pincérnőt vagy pultost keresnek Londonba egy kávézóba. A neve nem ugrik be, de ha odaértünk talán felkereshetnéd és megcélozhatnád.- gondolom látta a grimaszt az arcomon amivel azt fejeztem ki, hogy nem akarok megint egy kávézóba vagy étteremben dolgozni- Figyelj ez csak addig kéne amíg nem találsz egy olyat amit tetszik és felvesznek rendben?
- Legyen. Köszi Anyu! Szeretlek!- és az öveket szinte elfelejtve öleltem át őt. Bármi is van mindig segít. Nem hagy cserben és óv mindentől. Ő a világ legjobb embere.
 

4.rész- Ki lehetett?

Sziasztok Kedves Olvasók!
Itt az új rész! A véleményem róla az hogy noooo TT^TT rém :DD De jó olvasást!! A blogon lehet, hogy lesz valami változás nemtudom mennyire lehet majd észlelni! DE! Az olvasók véleményét kérem majd egy szavazásban!! Oldalt lesz megtalálható ( ha jól állítottam be) a kis szavazó valami! A fejemben már részben megvan de tőletek érdekelni inkább, hogy milyenek vagytok! Na nó fecsegés! Jó olvasást! ;)
                                                                                         xoxoDreamWorld<3


Megettük a sütiket aztán neki álltam elmosogatni, letörölni az asztalt és elpakolni. Elmegyünk Luke-al. Nem fog bántani minket senki. Nem lesz rettegés az élet. De kitudja, hogy ott is mi fog ránk várni. Új város, új emberek és új meló. Oh baszki tényleg...Holnap bemegyek és majd felmondok. Ha jól tudom anyu már megtette és talált is állást Londonba. Mindenki ilyen mázlista csak én nem? Néha úgy érzem magam mintha nem lennék idevaló. Nem ebbe a családba tartoznék. Mintha egy idegen lennék aki csak nézi mégis milyen az élet és mi van körülötte. Barátaim is alig vannak, az iskolában pedig eltaszítanak. Azt hiszik, hogy mivel Luke a tesóm egy beképzelt liba vagyok. Terjengtek már olyan történetek is rólam, hogy lefizetek valakit csak, hogy a barátom legyen. De nem igaz!!! Soha nem tenném.
- Meddig súrolod még azt a tányért?- a szöszke jött nevetve.
- Hát amíg el nem kopik esetleg?
- Hajrá tökmag!- majd elment röhögve. Hát ez hülye. Várjunk csak! Miaz hogy tökmag?? Kis tökös kimerészelte mondani. Gyors iramban felrohantam szobájába és berontottam hozzá.
- Te egy bűnös vagy! Azonnal jelenj meg a tanács előtt! Fejedet vétetem ha nem!- kerek szemekkel pislog rám és még az ajtóból is hallottam, hogy kattognak az agyszerelvényei és azt is ahogy leesett neki. Alig kapcsoltam ő már futott le a lépcsőn ki a kertbe. Na megállj megfizetsz ezért! Kisebb bújócska fogócska után elvesztettem a nyomát.
- Komolyan uram megszegte a szabályokat és nem illik elfutni egy...- nagy lökés majd megcsókoltam a medencét. Igen a kellemes hideg víz mely átjárta a testem minden egyes szegletét..felbecsülhetetlen. Prüszkülve és köhögve jöttem fel a víz mélyéről. A nap éppen lemenőbe volt tehát egy csepp melegséget se éreztem.
- Haha! Hát hugi bocsi a tökmag miatt!- az a dermesztően jó mosolya ott villogott arcán amiért kitudnám nyírni mindig. Kimásztam a hideg vízből, kicsavartam szerintem 8 ezer hektoliter vizet a ruhámból majd arra figyeltem fel, hogy probál nem nevetni és visszafolytja mosolyát is.
- Te mit bámulsz és miért akarsz kuncogni? Amúgy meg engedd ki mert már vörös a fejed!- igen az enged ki mondatot megfogadta. Csak nevetett és nevetett. Nemtudom eltelt már egy nap, vagy egy hét esetleg egy hónap de lehet, hogy meghaladtuk már az egy évet is mire befejezte.
- Csak tudod fehér pólód van és átlátszik a fekete csipkés melltartód!
Kínomban csak felrohantam szobámba átvettem a vizes ruhákat. A délután többi részét csak beszélgetéssel és filmezéssel ütöttük el aztán pedig elmentünk aludni.
Ahogy ígértem másnap bementem a kávézóba szólni, hogy elköltözünk és nem dolgozok itt tovább. Hát mit ne mondjak nem örült valami nagyon.
- Ezt teszed velem? Itt hagyod a második családod? Mit mondunk majd a sok törzsvendégnek akik mind szeretnek téged? Ez egy kávézó gyermekem nem teheted!! Oh ez nagyon kár! Jó utazást!. igen igen. Gondolom azt hiszitek, hogy jó fej. Hát minden túl dramatizál aztán meg letesz róla. Ő márcsak ilyen. A felmondási papírokat betettem a mappámba és hazafele indultam. Én ész este mentem be a kávézóba felmondani. Ilyenkor a sötétben nem tetszenek az utcák főleg, hogy pár napja nincsen külvilágítás az utcákban, csak a városba. Sietősen szedtem lábaim hazafelé. Folytonosan mondogattam magamban, hogy " Nyugi kibírod a hosszabb utat ne rövidíts! Kibírod! " De az agyam rosszabb része az ösztöneimet megmérgezte így lerövidítettem az utat az egyik kis sikátoros utca felé. Anyám ezért tuti megölni. Ahogy magamban mondogattam mindent otthon találtam magam. Megusztam nem lett semmi bajom. A ház már sötét volt így gondoltam halkan bemegyek és én is alszok. Felvittem cuccaim majd a konyhába mentem fürdés után meginni egy pohár tejet. Imádom ilyenkor megnyugtatja az embert. Az asztalon egy papír fehérlett amit elolvastam. Határozottan Luke kézírása volt.
" Ha hazaértél ezt olvasd el! Holnap pakolás lesz és bútorozás! Pár nap múlva inkább mondom úgy, hogy holnap után megyünk Londonba! Aludj jól! xoxoLuke"
Hamarosan új élet! A hűtőhöz mentem kivettem a tejet kiöntöttem és kortyolgattam amitől felfrissültnek éreztem magam. Felültem a pultra és még többször elolvastam a cetlit. Pár nap és elmegyünk. Itthagyunk mindent. Új helyet látunk, sőt megismerhetem Luke társait és végre nemkell majd várnom, hogy mikor jön haza látogatóba. Éppen megfogtam a poharamat és ivás közben az ablak felé néztem. Nem a tükörképem láttam benne. Nem. Egészen más volt..Egy férfi bámult vissza. Kezemből a pohár  kicsüszött és nagy csattanással tudatta velem, hogy van gravitáció. Ő erre felkapta fejét majd elfutott. Miért ismerős nekem az arca? Ki lehetett??