13.rész- Régi emlék...

Sziasztok!
Boldog Nyuszit mindenkinek! Itt van a kövi rész ajándékként! ^^ Jó olvasást!Egy kicsit értelmetlen ezért sajnálom :c Köszönöm szépen a +1 feliratkozót és az 1800 oldalmegjelenítést :))
                                                                                   xoxoWorldDream



Lemászott rólam, majd kezemet megfogta és kifelé akart húzni a szobából.
- Öhm Liam. Lakik itt más is esetleg?- kezdtem el lábammal dobolni a talajon.
- Nem. Ez az én házam. Ide csak az jön be és megy akinek én megengedem.- rendezte le egy ilyen válasszal.
- De amúgy ma vendégek jönnek.- jelentette be kis hatásszünet után. Szemeim bowling labda méretűre kerekedtek.
- És erről mikor akartál szólni?- visítottam fel. Kezdek kiakadni a reggel történtek után még ilyen lazán bejelenti, hogy "ja amúgy vendégek jönnek". Kikészülök ettől a pasitól.
- Most szóltam ha észrevetted volna.- nevetett fel. Egy "ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel válaszoltam. Éppen indulni akart kifelé, mikor megköszörültem torkomat. Kíváncsian fordult vissza felém.
- Nem felejtettél el valamit?- mutogattam végig magamon. Ha most nem esett le neki, hogy mi a szándékom akkor fullosan kiakadok. Tetőtöl-talpig végig mért majd megvonta vállát. Megrökönyödve tekintettem vissza rá.
- Kérhetek egy pólót esetleg, hogy ne fehérneműbe mászkáljak?- rágtam a szájába unottan. Mint akinek fény villant a fejében, indult meg a gardróbjához. Kikapott belőle egy fekete pólót majd azt hozzám vágta.
- Kösz bazdmeg.- mordulok fel. Tekintete arcomra vándorolt és eddigi gyönyörű, csillogó barna szemei most a lángoló haragtól villogtak. Szinte éreztem bőrömön a perzselő tekintetét. Sejtettem, hogy ezt a csodás reggelt valamelyikünk elfogja rontani. Jelen pillanatban én voltam.
- Ide figyelj. Vigyázz a szádra! Velem így nem beszélhetsz. Most pedig zuhanyozz le aztán kapd fel azt és gyere le.- ezzel pedig kiviharzott a szobából. Magatehetetlenül álltam a szobában. Lábaim gyökeret vertek a puha szőnyegbe, szemeim pedig a csukott ajtón akadtak fent. Pedig annyira jól esett a törődése. Ahogy hozzám ért. Az aranyos mosolya amit felém eresztett, ha bíztatni próbált. A nyugtató simogatása amitől csillapodott a sírásom. És ezt mind egy reggel kaptam meg tőle. És mindezt egy mondattal tettem tönkre. Nem nekem való a szeretet. Valahogy ezzel ajándékozott meg engem az élet. Nem vagyok szerethető. Gyorsan bevonultam a fürdőszobába és a tusoló alá álltam. Testemen a kellemes, meleg víz csak úgy száguldott végig. Lehet ki kéne engesztelnem az előbbi miatt? Hiszen csak én voltam a hibás. Vagy talán részben ő is? Annyira furcsa nekem a hangulatváltozásai. Ezen töprengtem amikor már felöltözve és lezuhanyozva kiléptem a szobából. Na aztán most merre menjek?
- Öhm Liam.- kezdtem el szólongatni. A ház továbbra is síri csendben állt. Megindultam a folyosón de a végén még két felé ágazott további hosszú sorokkal. Miért istenem. Miért nem lehet egy normális házat venni, ha egyedül lakik az ember? Megindultam az egyik irányba, majd további utamat is ösztöneimre hallgatva tettem meg. A felfedezett lépcső szélén álltam, de valahogy lentről semmi zaj nem szűrődött.
- Liam?- szólítottam mégegyszer a nevét. Semmi válasz, csak a néma csend. Kezdtem beparázni, hogy talán egyedül hagyott. De ha ez történt akkor mit kezdjek én magammal? Kisebb csörömpölésre kaptam fel a fejemet. Óvatosan kezdtem el leindulni a lépcsőn. Ha valami betörő akkor nekem végem. Tuti ki fog nyírni ha meglát. A hatalmas nappalit átszeltem és a végéből nyíló helység felé vettem az irányt ahonnan a hangok szűrődtek. Huh semmi pánik~bíztatott belső énem. Mire beértem volna a helyszínre az ajtó felől is mozgolódás hallatszott. Mi a fene van itt? Lábaim elvezettek arra felé. Óvatosan körbe pillantottam ott majd visszafordultam és a lépcső felé indultam, vissza a biztonságos szobába. Ám még mielőtt az első fokra léphettem volna, lépés hangokat hallottam. Lefagytam. Egy biztos pontot néztem a lépcső lábánál. Nem mertem megszólalni. A lépések egyre közelebb hallatszódtak. Nembírtam tovább. Megfordultam tengelyem körül, tekintetem pedig egy fegyverrel találkozott. Álmomba sem gondoltam, hogy mégegyszer átélek egy ilyet.
- Ne mozdulj bébi és akkor nem lesz bajod!- suttogja az illető. A hang a torkomba szorult. Levegő után kezdtem kapkodni.  Lábaim remegésbe lendültek.
- Kérem.- suttogtam remegve.
- Oh, kár volt megszólalnod.- majd kattant a pisztoly, így a lőszer már gyilkolásra kész volt. Hirtelen felsikítottam és arcomon patakként zúdultak meg a könnyeim.
- Mi volt ez a sikítás? Mi történt?- hallottam meg Liam hangját, majd perceken belül meleg kezeit éreztem derekamon. Fülemet befogtam. Nem akartam tudomást szerezni a körlöttem zajló dolgokról.
- Jézusom észnél vagy Josh?- fonódott keze mégjobban körém, majd egy óvatos ölelésbe fogadott. Mellkasába fúrtam fejem és kerestem azt a bizonyos nyugtatást. Egyik keze hajamra siklott és jól esően elkezdett simogatni. Halk nyugtató szavakat suttogott nekem, mire én mégjobban sírni kezdtem.
- Gyere picur, ne sírj kérlek!- kapott karjaiba majd a kanapéra ült, velem az ölébe. Újra éreztem azt a mérhetetlen rettegést amit korábban. Ezzel pedig nem az elrablásos estémre gondoltam.
" Luke az X-factor után el is ment. Nem jött haza, rögtön belevágott az életbe. Az aztkövető egyik éjszakán ugyan így hallottam a lentről jövő hangokat. Anyu és apu már aludtak. Én pedig kíváncsi létemre lementem. Körbenéztem a tereket és mikor felindultam volna akkor történt. Hátulról a fejemhez szegeztek egy pisztolyt. Utasítottak, hogy tegyem fel kezeimet és, hogy ne merjek megszólalni. Testem mint a kocsonya remegett, hangom elveszett és halkan folyattam könnyeimet. Átkutatták a lakást tűrhető, ellopható holmik miatt én pedig megmozdultam. Ezt pedig nem kellett volna. A kattanó hang amit hallottam, keltette fel bennem a halál érzetet. Azthittem, hogy végem lesz akkor. Ehelyett anyám sikító hangját hallottam és apám üvöltözését majd egy erős ütést a hallántékomnál. Pár napra rá a kórházban mondták el a szüleim, hogy leütöttek a pisztollyal és elfogták a betörőket a rendőrök."
Ezt a pillanatot újra felkeltette bennem az előbb történtek. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Könnyforrásaim pedig már kiapadtak. A karok még mindig szorosan tartottak. Vigyáztak rám és ma már másodszor védettek meg a bajtól.

12.rész- Hova lett a másik fele?

Sziasztok!
Itt lenne a kövi rész! Nagyon-nagyon jó olvasást kívánok! Tényleg igyekszem behozni a lemaradásom :D :3 Rövid lett , bocsika :c Valamint nagyon köszönöm szépen az 1700 oldalmegjelenítést és a 7 feliratkozót akik még mindig nem írtakoztak le és itt maradtak :3  
                                                                                    xoxoWorldDream




Az autó út hosszabra sikeredett mint gondoltam. Agyam zsibbadt a sok piától és a szemeim is yoyoztak a fáradtságtól és az izgalomtól. Liam csak halál nyugodtan vezetett és semmi drifftelés nem volt. Mint egy normális ember az úton. Ha kellett megállt a pirosnál és nem hajtott át rajta. Zebránál átengedte az embereket. Betartotta a sebesség korlátot és figyelt mindenre. Nem néztem volna ki belőle a macsósága miatt. Többször becsuktam a szemem, mert a fejemben lévő fájdalom nem akart lecsillapodni. Szüntelen és szüntelen csak zakatolt, súgott, búgott és nembírtam. Lehunytam a szemem, hogy ezzel nyugtassam magam, de onnantól minden kieesett.
Arra ébredtem, hogy valaki a karjaiba vesz és hangfoszlányokba beszél. Teljes beszédét nem hallottam, szemeim pedig inkább csukva tartottam mert most jól esett a sötét. Biztonságban voltam ott, ahogyan a védő karok között.
-...ennyire kiütötted magad.- nevet és elindul velem egy irányba. Nem hittem volna, hogy ő tud ilyen lenni.
Kicsivel később pihe puha dolgon feküdtem. Annyira jól esett, hogy inkább tovább lustálkodtam. Szinte gondolatomban lebegtem és egy másik helyre képzeltem magam.  Vissza a régi házunkba. Elképzeltem a régi éveket. Luke és én a hátsó kertben futkározunk és játszunk. Anyu és apu pedig a verandán ültek és kártyáztak. Néha-néha hallani lehetett amikor apu felordított ha nyert vagy pedig zsörtölődve nyugtázza, hogy vesztett. Emlékszem minket is megtanítottak. Utána mindig elvertem Luke-ot römiben. Apa akkor büszke volt rám. Aztán jöttek azok az idők amikor elkezdtünk felnőni. Suli és barátok. Utána pedig következett a hanghatás. Luke csodás hangjának felfedezése majd az x-factor. Ezekben az időkben kezdőtött apu beborulni. Mindig hangoztatta, hogy nem kell egy ilyen butaság miatt felhagyni az egész életével. Hangoztatta, hogy így nem lesz normális élete. De mégis ez lett a vége. Itt van egy bandában és énekel. Világszerte több millió lány rajong értük és mégegy családot talált magának. Elment tőlünk az életet felfedezni. Apu szerint túl korán vágott ebbe bele, túl fiatal volt hozzá. Ezt hajtogatta mindig amikor szóba került a bátyám.  Utána esténként eljárt itthonról és mindig részegen jött haza. Az eddigi békés családunk, egy zűrös idegen személyekből álló társaság lett. Kevés volt a szeretet.
- Miről álmodhatsz ilyenkor? Bárcsak tudnám..- hallom Liam suttogó hangját. Ujjai végig siklanak szememtől le az arcélemig. Sírtam álmomban. Pedig ezt nem mondhatnám álomnak, csak olyan emlékeknek amik egy részét elszeretném felejteni. Halkan szippantottam egyet és tényleg éreztem, hogy sírtam. (irói megj.: amikor sírunk akkor az orrunk tele van meg ilyenek csak, hogy értsétek xD) Kinyitottam szemeimet és a mellettem fekvő barátomra(?!) néztem. Halványan mosolygott és hajamat simogatta. Lágyan csinálta ami bennem egyfajta megnyugtató hatást keltett.
- Jó reggelt törpi.- elmosolyodtam becenevem hallatán.Reggelt? Jól elaludtam. Viszont köszöntem neki, de utána nem szóltam többet. Csak egymás szemébe néztünk és feküdtünk. Én pedig bárcsak tudnám, hogy te mire gondolsz ilyenkor. Olyan jó lenne belenézni a fejébe.
- Kérsz reggelit?- legyezi kezét arcom előtt. Oké ennyire azért nem bambulhatom.
- Még szép, talán még egy tehenet is befalnék most.- jelentem ki. Óvatosan felültem az ágyban így a takaró lecsúszott rólam. Fejembe a fájdalom pedig erősen belehasított. Éljen másnaposság, nagyon szeretlek. De ennél nagyobb problémám is akadt. Azthittem, hogy a ruhámban leszek de valahogy nem.
- Te levetkőztettél engem?- akadok ki, kicsit magas hangon. Fehérneműben feküdtem az ágyon. Hát ezt nem hiszem el.
- Igen. Gondoltam, nem a ruhádban fogsz aludni. Annyira kómás voltál, hogy inkább ledobáltam a cuccaid és beraktalak aludni az ágyba. Nyugi nem csináltam semmi mást. Nem vagyok én pedofil.- nevet. Istenem, pedofil. Emlékszem így neveztem el őt első találkozásunk alatt, mert annyira meggyűlöltem. Még mindig pattogott az agyam és nemcsak a fejfájás miatt, hanem gondolkoztam, hogy miképp reagáljak a fehérneműs dologra. Fejem alatti párnámat óvatosan megmarkoltam, majd a törökülésben lévő Liamet teljes erőből arcon vágtam. Lendületétől háttal leesett az ágyról én pedig hangos nevetésben törtem ki. Hasamat fogtam és egyszerűen nem tudtam abba hagyni a nevetést.
- Szóval így állunk hercegnő. Oké!- nevetésem csillapodott hangneme hallatán. Hát ez nekem nem lesz valami jó. Gyorsan kiakartam mászni az ágyból, de derekamnál fogva a hatalmas kezek visszarántottak. Kezeimet fejem főlé fogta és úgy bámult le rám.
- Tetszett mi? Nagyot koppantam és most fáj a hátam és a seggem miattad.- mosolyog. Barna szemei csak úgy ragyognak. Óvatosan megcsíptem fenekét mire arca betorzul. Újabb nevetésben törtem ki. Ezt pedig fokozta az, hogy kedves barátom elkezdett csikizni.
- Nehe Liam. Befogok pisilni.- vergődtem alatta fulldokolva.
- Uhf az nem kéne. Nem mosok lepedőt.- vigyorog támaszkodva felettem. Csipőm fölött helyezkedett el, de nem ült rám. Tekintetem akaratlanul is végig vándorolt testén. Uramisten, szentszar.
- Tetszik amit látsz?- kuncogott fel. Bántalmazó párnámat most fejemre nyomtam eltakarva zavarodottságom és pirulásom.
- Nem szégyen ám!- veszi el a párnát, majd egy hosszabb puszit nyom homlokomra. Bárcsak ezt az énjét ismertem volna meg hamarabb.

11.rész- Miért fogadom el?

Na sziasztok!
Élek megvagyok, huh :DD Csak egy újabb gipsz, na mindegy is gondolom tudjátok, leírtam salalaa..na :D hu de elszoktam ettől..már foszlányokba emlékezet kiesésem is van xD Jó olvasást!
                                                                                             xoxoWorldDream



Nemtudom meddig kuporoghattam bent abban a retkes szobában bőgve az ágyamon. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, még az a nyomorult levél sem ami már vizesen tapadt a kézfejemhez. Ezt érdemlem valami miatt. Így vág vissza, de nem értem mit tettem a sors ellen? Nem tehettem arról, hogy apám ilyen lett. Nem tehettem arról sem, amit művelt velünk. Arról sem én tehetek, hogy Luke elment énekelni. Neki így volt a legjobb, de talán ha itt maradt volna akkor nemlenne így kibukva apám. Fejemben kutakodtam mégis mit tettem ami miatt ennyire utál? Hiszen a saját lánya vagyok. Egy normális apának kéne lennie aki mindig a gyermeke mellett van. Iskolába viszi amikor kicsi, ha már kamaszodik akkor meg kell értenie a tini problémáit, ha pedig belép a felnőtt korba akkor részben támogatni kell és felvilágosítania a nagyvilágban történő dolgokról. De ez..ez valahogy elmaradt tőle.
- Lia, ha kész vagy azzal amit éppen csinálsz akkor gyere le kész lett a vacsora.- kopog ajtómon Luke. Lassan felültem ágyamon és a kezemben szorongatott levelet néztem. Hova tüntessem el, ahol nem találja meg senki? Fejem zúgott a sok sírástól és új információktól. Eldöltem újra és fejemet óriási párnámba dugtam. Várjunk csak..megvan. Kihúztam a párnát és kigomboltam a huzatot. Íróasztalomhoz  botorkáltam és egy kis ollót megfogtam. Feltéptem egy kis résen a párnát, majd a levelet parányira hajtogatva beledugtam. Csak el ne felejtsem, hogy ideraktam. Visszagomboltam és helyére raktam. Bevonultam kis fürdőszobámba és lekezeltem kisírt arcomat. Nem akarom, hogy kérdőre vonjanak ígyis emiatt. Készenlétem után leballagtam és befoglaltam a helyemet. Egész vacsora alatt csak párszor szólaltam fel és műmosolyom villogtattam. Úgynézki bevették, mert mosolyogva szóltak hozzám és néztek rám mindig. Nem fogom tudni sokáig tartani magam és ha meg este rám nyit valaki a szobában miközben sírok, az nem tenne valami jót. Elkell mennem innen, de minnél hamarabb. Ha kell csak pár órára levegőzni vagy kikapcsolódni.
- Elmehetek bulizni anyu?- villámmal az utolsó szem paradicsomot piszkálom, majd bekapom. Fuj, már nem olyan friss és ropogós. Talán nem kellett volna fél óráig ott szárítanom.
- Oh, két nap egymás után? Nem lesz sok neked? Amúgy meg nem holnap kezdesz a munkában? És mégis kivel mennél?- halmoz el kérdéseivel. Ezt imádom benne például, hogy ő aggódik értem de az apám, ch.. le se szar.
- Öhm, igen két nap egymás után, mert nagyon jól éreztem magam. Nem-nem lesz sok, majd akkor szólj ha esetleg ezt egy hétig csinálom. Tudom, hogy holnap megyek munkába és, hogy az első napom lesz amit nem akarok elszúrni, de majd max bevitetem magam.- válaszoltam tömören és magyarázóan.
- Egy kérdésemre nem feleltél kisasszony! Kivel akarsz menni?- fél szemöldökét felvonva előveszi a sejtelmes nézését.
- Öhm..akit tegnap megismertem. Li..Loretta. Nagyon kedves lány, talán lesz kedve jönni.- rebegtetem szempilláim.
- Jólvan. De! Vagy hazaérsz éjfélkor vagy dobsz egy SMS-t ha ott alszol nála! És igazán bemutathatnád már őt.
- Köszönöööm!- puszit nyomtam arcára és elkezdtem fent készülődni. Egy fekete ruhát vettem fel aminek a derekán egy piros masni van és lefele bő-lógós. Szempillaspirál, szájfény, fekete telitalpú bokacsizma, oldaltáska. Indulásra kész. Tudom most mindenki gondolkozik, hogy mégis, hogy jutom el bármelyik szórakozó helyre is, de már megvan a tervem. Nem a legmegfelelőbb, de ha ez kell ahhoz, hogy lenyugodjak akkor legyen. Elköszöntem, majd kiléptem a hűvös éjszakába. Ahogy sejtettem és láttam a házunktól nem messze állt egy fekete furgon. Ám odaérve csalódás ért, mert nem volt bent a kocsiban az akit akartam. Szomorúan (?!) elindultam a belváros felé egyedül, gyalog. Nem ismertem a környéket nagyon, nemhogy még este. Percek teltek el és szüntelen bolyongtam majd inkább fogtam és leültem a patkára. Esélytelen, hogy én ma valahova is mennék.
- Hé! Régóta nézem már, de vagy huszadszorra mész el a házunk előtt. Eltévedtél?- felpillantva egy szőke hajú mosolygós lány fogad. Bulis ruha van rajta, talán most ért haza.
- Hát őszintén..igen, eltévedtem. Tudod, nemrég költöztem Londonba és alig ismerem a környéket. Nem kellett volna egyedül elindulnom bulizni.
- Csatlakozz hozzám. Én is a közeli bárba megyek. Állítólag jön valami puccos emberke így jó lesz a buli.- nevetgél. Aranyosnak tűnik. Beleegyeztem és neki vágtunk az éjszakának. Útközben meséltünk egymásnak magunkról és igazán összeismerkedtünk. Mint kiderült a neve Larissa de csak Laranak nevezik a haverjai. Londonban született van két tesója velük él együtt és szüleivel. Könnyen barátkozós fajta és igen aranyos kislány. Nem félős és tartózkodó, hamar feloldódik. A buli tartozkodási helyét kilóméterekről meglehetett volna találni a dübörgő zene miatt. Bent se volt másabb. Őrült, részeg, izzadt emberek voltak szanaszét. Lara egy kisebb csoporhoz vezetett. Bemutatta nekem a barátait és utána elkezdtük csapatni az estét. Nem mondom azt, hogy rossz volt. Eszméletlen jól éreztem magam velük. Közös képek, piák sorra, telefonszám cserék. A hangulat a tetőfokon volt. Egész este valakinek a tekintete szúrta a hátam, de egyszer sem figyeltem felé, de csak addig amíg Lara nem szólt, hogy néz valaki. Megfordultam és a még megismerésre váró barna szempárakba ütköztem. Lazán a pultnál ült egy fekete pólóba és nadrágba. Kezében csak egy pohát víz volt. Na fene, valaki elkezdte az alkoholmentes életet? Liam szemébe nézve táncoltam tovább. Többször megrándult arca és teste egy-egy kicsit merészebb mozdulatomra. Odavándoroltam a pulthoz és egy újabb felest rendeltem. Kezemben a pohárral eléléptem és legördítettem a szeme láttára. Csak nevetve megrázta a fejét, mire én is felnevettem.
- Haza kéne menned. Holnap meló kislány. Nemkéne, hogy első nap kirúgjanak téged.- kezembe adja eddigi vizes poharát.
- És ha nem akarok? Túl jól érzem most ahhoz magam.- ordítom túl a zenét. Mosolyogva néz majd megfogta a kezem és kifelé indult velem. A sok pia hatása miatt csak botladoztam és röhögcsélve mentem utána. Félúton inkább felkapott menyasszonyi pózba és egy fekete BMV-ig vitt, majd berakott anyósülésére.
- Várjál. Írok Lara-nak és anyámnak üzenetet, hogy nem alszom otthon. Vagyis...- elnevettem a végét. Teljesen K.O voltam. Lara-nak ment az SMS, hogy leléptem egyik haverommal és ha látna egy szőke fiút ne mondja meg, hogy ott voltam. Anyámnak pedig mondtam, hogy Lara-nál alszom. Jó kis világ van.
- Amúgy hova viszel?- ez az egy kérdés zavart. Na meg akartam egy puha ágyat.
- Vagy hazaviszlek és megmondod anyádnak, hogy mégis hazamész vagy pedig nálam alszol!?- kérdő de kijelentő hangnem.
- Nálad alszom- jelentem ki a szemébe nézve. Egy kis csillogás villant fel benne, de hamar ki is aludt.
- Én is így gondoltam.- majd a gázra taposott és elindultunk.

Imádlak Titeket!

Kedves olvasóim!
Üdvözlök újra mindenkit :)) Elnézést az 1 hónapos kiesésem miatt de mint tudjátok eltörött a lábam. Na ez mind szép és jó, de szarul forrt össze így eltörték és most újra gipszben van. Szerdán engedtek haza megint kórházból, de akkor meg a hír miszerint Zayn kilépett elragadott magával és bőgtem...
Most egy 2-3 hétig fekvő majd 1-2- hétig járó gipszem lesz, ezalatt pedig pótolni fogom a lemaradásom és összeszedem magam. A mai  nap folyamán a rendelt rész után amit egy bloggernek csinálok a blogjába megírom a következő részt talán vagy a másik blogomba a rendelt történeteket :))
Puszilok mindenkit!!
                                                                                            xoxoWorldDream

ui: Köszönöm, hogy nem iratkoztatok le és, hogy egyre többen látogattátok az oldalam. <3333

Baleset!

Sziasztok!
Sajnálom, de most egy ideig nem lesz rész. Nagyon kényelmesen bent fekszem a kórházban fellógatott lábakkal. Szépen eltörött, a gipsz mégszebb. Ha hazaengednek ígérem nektek, az lesz az első, hogy a laptopom az ágy közelébe biztosítom, mivel ezután még jön a fekvőgipsz. A rész már elvan mentve a gépemre, de így nemtudom felrakni, telefonon nincs rajta! Köszönöm ha megértitek :))
                                                                                                xoxoWorldDream

10.rész-Legyen álom, kérlek!!!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki látogatja és tetszik neki a történetem :33 Átléptük az 1000 nézőt és ez hihetetlenül boldoggá tesz :) Tehát ez a rész mindenkinek szól, hogy kifejezzem boldogságom. Habár a rész nembiztos, hogy boldog lett xDD Lehet kicsit unalmas lett :/ Jó olvasást!!
                                                                                    xoxoWorldDream




Még mindig döbbenten meredtem rá. Nem lehet igaz, hogy pont Ő. Oké, hogy nem ismerem annyira, de ezt azért nem gondoltam volna.
- Egyenlőre csak annyi, hogy mutasd meg neki a fürdőt! Reggel pedig haza kell vinned. Köszönöm kölyök, rád mindig és mindenben számíthatok.- paskolja meg vállait, majd egy jóéjtet odanyögve eltűnik az egyik szobába.
- Tessék, hoztam pár ruhát!- csusztatja felém a földön a zacskót. Hangjában teljes mértékben érezni lehetett a gúnyt és az undort. Na akkor én mégis mit szóljak hozzá. Egy olyan gazembernek dolgozik, mint az apám.
- Jössz már?- töri meg gondolatom dühös hangja. A földről felkapom a cuccokat és követem. Útközben belenézek, hogy mi lakozik benne. Szent szar. Hatlamas szemekkel nézem tartalmát. Fekete csipkés fehérnemű szett és egy szürke babydoll pizsama.
- Wohohoo! Álljunk csak meg.- pillantok fel. Már a fürdő ajtajában állunk, ő pedig türelmetlenül várakozik.
- Mi bajod van?- Hogy pofán törölném, az ilyen bunkó beszólásai miatt!
- Ezt fel nem veszem!- kapom ki az alvós ruhát. Ajkai perverz és egyben gúnyos vigyorra kúsznak. Elképzeltem, hogy mi játszódhat le a fejében, de nem tartom jó ötletnek.
- Sajnálom, de nincsen más. Vagy az vagy meztelenül drága. Én a másodikra szavaznék- nyalja meg ajkait. Egy pillanatra én is azokat nézem. Ahogy nyelve végig siklott rajta. Lia, ébredj fel!~belsőm fejemben már egy kalapácssal kopogtat.
- Pff. Álmodjál csak. Kimennél?- kérdőn vonom fel fél szemöldököm és kezemmel "illedelmesen" az ajtó felé mutatok. Nem kívánnám, hogy egy ilyen perverz kukkoló itt maradjon amíg én fürdök.
- Sajnálom, de nem tehetem. Figyelnem kell rád, hogy meg ne szökj esetlegesen, hogy ne tegyél kárt magadban.- majd becsapja az ajtót és bekulcsolja. Ezerrel kezdett dobogni a szívem. A holmik kiestek a kezemből és életemben másodszor rettegtem valamitől. Nem elég, hogy az apámnak dolgozik, még elvárja, hogy csak úgy eltűröm ahogy végignézi, hogyan fürdök. Féltem tőle. Minden amit velem vagy ellenem tett előjött. Az eddig széttépett emlékképek a fejemben, hirtelen újra összeálltak. Események sora futott végig agyamon és elméletek döltek és épültek össze. Belül már sikítva és sírva kuporogtam a földön. Nem történhet ez velem. Bárcsak felébrednék, otthon. Sydne-ben még akkor amikor Luke folyamatosan velünk volt és minden tökéletes volt...gondtalan. Szememet szorosan csukom le, füleimet befogom és koncetrálok. Kérlek Istenem ad, hogy ez csak álom legyen és mikor kinyitom szemeim, nem fogok ezen a förtelmes helyen lenni. Ám nem így lett, helyette robbantam, mint egy bomba amit éppen az eltervezett épületre hajítottak.
- Mit képzelsz te mégis magadról?! Nem ismersz engem! Tudod, te mégis kinek dolgozok? Szerintem nem fogod fel a körülötted lévő dolgokat!! Tudod miken mentem itt keresztül? És a rossz ebben az, hogy szinte egy részét te okoztad! Most pedig kurvára kopj le rólam, vagy esküszöm mégjobban kiakadok!- fujtatok idegesen. Elegem van az életemből. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a kicsi akit őrizni és dédelgetni kell. Nem. Ezentúl nem így lesz. Arcán érzelmek ezrei mennek végig. Szomorúság, düh esetleg sajnálat.Talán nem kellett volna leordítanom a fejét, hiszen ő csak a dolgát végezte nemde? Egyátalán nem! Minek sajnálom ezt a taplót, pontosan amellett az állat mellett van a helye. Szó nélkül kiment az ajtón. Gyorsan levetettem ami rajtam volt és letusoltam. A forró víz amint bőrömet érintette megnyugtatott. Jól esett ebben a percben. Minnél gyorsabban elvégeztem a dolgaim, nem ám még a végén benyit. Éppen kezeim között fogom a pizsamát. Csak egyszeri éjszakára, addig kibírod Lia. Felkaptam az alsóneműt, de a melltartón elgondolkodtam egy percre, de rádöbbentem a perverz állatra így azt is felkaptam. Kényelmetlen lesz este, de jelenleg nem érdekel. Rákapom a hálót és kilépek az ajtón. Sietősen felmegyek a lépcsőn és a már ismert szobába megyek. Csak érjen véget már ez a nap, gondolom és zokogva a párnába temetve fejem, sírom magam álomba.
Reggel Liam keltett, hogy kapjam össze magam mert visszavisz. A kocsiban ülve amennyire tudom navigálni kezdem, de nem figyel rám, szó nélkül kijelenti, hogy tudja hol lakom. A további útszakaszon tojok a fejére és nem foglalkozok vele. Amikor begördülönk a felhajtóra kipattanok, amit szó nélkül hagy. Az ajtóban még megállok, majd szemrebbenés nelkül elhajt. Vajon a többi bandatag tud a dolgairól? Bent a nappaliban örömujjongás támadt, mikor megláttak.
- Megjött a pici Lia!- üdvözöl Mikey.
- Nem  vagyok pici- suttogom mérgesen. Halván hangom erejét inkább szó nélkül hagyja, hogy a többiek is örüljenek nekem.
- Hiányoztál!- ölel meg anyám. Feltört bennem a hajnali emléke arról, hogy hazudtam neki. Ezek után elnézést kérve felmentem aludni. A táskámból ami nálam volt, kipakolva egy borítékot találok. Félve tépem fel és kezdem olvasni tartalmát.
" Ha bárkinek is köpni mersz drága lányom, akkor neked annyi. Ne hidd azt, hogy nem tudlak szemmel tartani téged. Minden tettedről tudok és ha azt látom, hogy nem a kellőképpen viselkedsz, akkor cselekszem. Kellesz nekem, hogy mire egyenlőre nem mondom el. De jól vigyázz! Ha nem teszed amit kérek, lehet, hogy másnak is baja esik!
                                                              byAndrew"
Sokkolva bámulom még mindig a lapot. Kezemből kicsúszik és a földre hull. Istenem, mibe keveredtem. Szemem a borítékra vezetem, és kiveszek belőle még egy lapot. Mi jöhet még ezek után?
"Ha elmered bárkinek is mondani, hogy így láttál és, hogy ezt a tevékenységet intézem akkor nem állok jót magamért és tönkre foglak tenni! Minden porcikádat és a lelkedet kicsi lány!
                                                                        byLiam"
Feladom. Ágyamra rogyva, mélyről feltörő zokogásba kezdtem. Ez nem lehet az én életem...

9.rész- Nem lehet igaz!

Sziasztok!
Itt lenne az új rész. Próbáltam izgalmasra csinálni, de valahogy nem ment. Valjuk be azért ez volt az a rész amit imádtam megírni. És végre fény derül egy titokra! ;)  És mellékesen köszönöm a 6 feliratkozót és a 914 odalmegjelenítést. WoW! Fantasztikusak vagytok. Külön köszönöm Nora Golacsnak és Renáta Korcznak a bíztató dolgaikat :)) Jó olvasást kívánok!
                                                                                     xoxoWorldDream





Iszonyatosan zúgott a fejem és szúrt az oldalam. Egyszerűen a tegnap este is kiesett a fejemből. De mikor kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem otthon vagyok rádöbbentem. Elrabolt a titokzatos ember. Aki miatt mindig rémálmaim vannak. Aki mindig megtalál engem, de nem bántott a tegnapi bizonyos estig. Akit még mindig nemtudok, hogy mégis kicsoda akar lenni. Körbenézek azon a helyen ahol vagyok, de látásom homályos. Megpillantva észreveszem, hogy még mindig a kocsival utazunk. Egy bukkanónál a kocsi megdobott és a fájdalmas pontomra huppantam vissza.
-Auch- szisszenek fel.
- Oh, látom felkeltél. Hogy vagy?- oldalra voltam forgatva és az ölében feküdtem. Kezei lefogták testem ezzel nemtudtam felé fordulni. Pedig most egy köpésre vagyok tőle szó szerint és mégse tudom meg kicsoda. Mégis hány óra lehet? Luke-ék már észrevehették, hogy eltűntem? És mióta utazhatunk? De a legfontosabbak...Hova megyünk és miért pont engem visznek el?
- Aham, értem. Tudsz beszélni vagy segítsek?- nem szóltam vissza. Minek beszéljek vele mégis, vagy talán kérdezzem meg, hogy minek hozott el?
- Jólvan..legyen.- egyik keze testemen kezdett barangolni. Állam megfeszült, ahogy combjaimon futatta végig. Nem élvezhetem. Ez volt az első dolog ami eszembe jutott.
- Mit szólnál, ha mondjuk amíg nem érünk oda ahova kéne egy kicsit, mondjuuk..szórakoznánk?- szemem kitágult. Mi a..? Nem! Fejemben bekapcsolt a riasztó és szinte azonnal beindult az önvédelem vele együtt. Elkezdtem ficánkolni alatta és rángatni a kezem amit még fogott. Egyátalán minek fekszek?
- Na ez már tetszik!- gyúnyos nevetést hallok hátam mögül. Fiú..mármint gondolom az, meg persze a hangjából ítélve hallani lehet. Istenem mekkor baromságok járnak a fejemben. Az ölében fekszek nemde? Jólvan Lia először és utoljára csinálsz ilyet életedben, de ha így folytatod, hogy emberek rabolnak el akkor lehet, hogy rendszeres lesz ez az dolog. Megemeltem fejemet amennyire tudtam majd gyorsan és erősen visszanyomtam eredeti helyére. Egy halk nyekkenés volt az, ami biztosított arról, hogy valamelyest sikerült a tervem. Igen belefejeltem a büszkeségébe. Na igen ez az amire én nem leszek büszke. Hm ez így jó vers lenne. Kezeit elvette testemről mire én reflexből lefordultam róla. Aham majd egy becsapódással randiztam a talajjal. Mekkora kocsi ez?
- Te rohadt ribanc!- nyögdécseli. Felém nyúlt és hajamba markolva húzott magához közel. Elviselhetetlenül fájt ahogy tépte. Térdei közé helyezett és megrántva kezét leszegezte a fejem, hogy a padlót nézzem. Könnyeim ezrei kezdtek arcomon végig futni, versenyezve, hogy ki ér le előbb. Nem éreztem semmi mást csak fájdalmat, azt pedig mérhetetlenül. Hirtelen egy kezet láttam arcom előtt amint egy kendőt nyom orrom elé. Nem ezt ne.
- Jóéjszakát hercegnő!- látásom visszatért a homályos szintre, majd az eddigi tartó kezek elengedtek és most hagytak a padlóra zuhanni.
Újabb szörnyű kelésben volt részem, viszont most nem mozgott alattam semmi és mintha egy kicsit puhább dolgon lettem volna. Lassan ültem fel fekvő helyzetemből. Ágyon feküdtem egy igen korhadt szobába. Nah ez igen gusztusos mondhatom. A falak mind fehérek voltak, de sarkukban nagy penész és egyéb foltok díszelegtek. A bútorok fele elvolt korhadva. Ha jobban szemügyre veszi az ember az egész környezetet rádöbben, hogy az ágy az egyetlen még stabil dolog ebben a szobában. Viszont ablak az nuku. Az egész bevolt deszkázva. Lerugtam magamról a takarót ami jelen esetben nem nyugtató és örömmel tapasztaltam, hogy még megvan minden ruhám és végtagom. Halk morajlást hallottam az ajtó mögül. Akkor Lia fedezzük fel ezt a terepet, vagy nem kéne? Lehet, hogy itt kellene maradni és akkor nem lesz baj? Na igen jött a bukás. Vonzom a rosszat. Ennél még mi lehet szörnyűbb? A nagy repedezett ajtót kitártam és egy ugyanilyen lepukkant lépcső állt előttem. Ha egyszer felhoztak ide engem akkor csak nemfog leszakadni most ez alattam?! Leérve a végére lesokkoltam. Igazam volt, fent kellett volna maradnom.
- Hallottam, hogy felkeltél és leindultál! Gondoltam megvárlak. Kérsz kávét? Igen nyúzottnak tűnsz.- kérdezi. Végig néztem rajta. Mintha fogyott volna és a ruhája is kicsivel igényesebbek lettek.
- Nem- suttogom.
- Jó, én is így gondoltam. Na térjünk a tárgyra drága lányom!- és bumm. Aki eddig nem jött rá az apámról van szó. Rettenetes újra látni őt. Megragadta karomat és közel húzott magához. Undorodva hajoltam kicsit el tőle.
- Mióta ideértetek azóta folyamatosan csörög a telefonod. Vedd fel és mond meg annak aki keres, hogy jól vagy. Ha pedig köpni mersz drágám, akkor nem állok jót magamért.- kezembe nyomta a rezgő tárgyat majd pár lépést hátrált és bólintott, hogy felvehetem. Anyám keres. Hazudnom kell neki.
- Szia Anyu!
- Hol vagy drágám? Nagyon aggódunk. Luke-ék  nélküled jöttek haza. Mi történt?- kétségbeesett hangja szétmarta a szívem. Hazudnod kell neki~emlékeztet belső énem.
- Megvagyok. Ne aggódj. Megismertem egy kedves lányt a bárba és amikor nem találtam Luke-ot akkor felajánlotta, hogy itt aludhatok nála.
- Oh istenem Kincsem. Annyira aggódtam. Ugya haza tud majd hozni téged?
- Persze-persze. De már késő van anya és ráadásul hajnal. Menj pihenni.
- Várlak haza. Szeretlek!
- Én is!- majd kinyomtam a telefonom. Leejtve kezem magam mellé, halk zokogásba fogok. Megtettem..hazudtam neki.
- Oh, de megható istenem!- nyávogott majd nevetett. Sose tudta mi az a szeretet. Ezért lett belőle ekkora egy mocskos állat.
- Kivel raboltattál el mégis? Ki az akit utánam küldtél mindig? És mégis mire volt neked jó ez az egész?- kezdek kirobbani. Szemeimbe néz majd elmosolyodik. Mit vigyorog ez a balfasz? Éppen szólásra nyitotta száját amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta az emberem. Azóta nem cserélt ruhát és még mindig rajta volt a csuklya.
- Hoztam neki egy kicsi kaját ahogy mondtam? Elvégeztem amit kértél! Mi a kövtkező feladat?- megrökönyödve nézem. Apám fizet valakinek ezért? A csendre felfigyelve a srác felkapja fejét és rámnéz. Ekkor döbbenek rá valamire. Ismerem. De hiszen..hiszen ő...Liam Payne...