10.rész-Legyen álom, kérlek!!!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki látogatja és tetszik neki a történetem :33 Átléptük az 1000 nézőt és ez hihetetlenül boldoggá tesz :) Tehát ez a rész mindenkinek szól, hogy kifejezzem boldogságom. Habár a rész nembiztos, hogy boldog lett xDD Lehet kicsit unalmas lett :/ Jó olvasást!!
                                                                                    xoxoWorldDream




Még mindig döbbenten meredtem rá. Nem lehet igaz, hogy pont Ő. Oké, hogy nem ismerem annyira, de ezt azért nem gondoltam volna.
- Egyenlőre csak annyi, hogy mutasd meg neki a fürdőt! Reggel pedig haza kell vinned. Köszönöm kölyök, rád mindig és mindenben számíthatok.- paskolja meg vállait, majd egy jóéjtet odanyögve eltűnik az egyik szobába.
- Tessék, hoztam pár ruhát!- csusztatja felém a földön a zacskót. Hangjában teljes mértékben érezni lehetett a gúnyt és az undort. Na akkor én mégis mit szóljak hozzá. Egy olyan gazembernek dolgozik, mint az apám.
- Jössz már?- töri meg gondolatom dühös hangja. A földről felkapom a cuccokat és követem. Útközben belenézek, hogy mi lakozik benne. Szent szar. Hatlamas szemekkel nézem tartalmát. Fekete csipkés fehérnemű szett és egy szürke babydoll pizsama.
- Wohohoo! Álljunk csak meg.- pillantok fel. Már a fürdő ajtajában állunk, ő pedig türelmetlenül várakozik.
- Mi bajod van?- Hogy pofán törölném, az ilyen bunkó beszólásai miatt!
- Ezt fel nem veszem!- kapom ki az alvós ruhát. Ajkai perverz és egyben gúnyos vigyorra kúsznak. Elképzeltem, hogy mi játszódhat le a fejében, de nem tartom jó ötletnek.
- Sajnálom, de nincsen más. Vagy az vagy meztelenül drága. Én a másodikra szavaznék- nyalja meg ajkait. Egy pillanatra én is azokat nézem. Ahogy nyelve végig siklott rajta. Lia, ébredj fel!~belsőm fejemben már egy kalapácssal kopogtat.
- Pff. Álmodjál csak. Kimennél?- kérdőn vonom fel fél szemöldököm és kezemmel "illedelmesen" az ajtó felé mutatok. Nem kívánnám, hogy egy ilyen perverz kukkoló itt maradjon amíg én fürdök.
- Sajnálom, de nem tehetem. Figyelnem kell rád, hogy meg ne szökj esetlegesen, hogy ne tegyél kárt magadban.- majd becsapja az ajtót és bekulcsolja. Ezerrel kezdett dobogni a szívem. A holmik kiestek a kezemből és életemben másodszor rettegtem valamitől. Nem elég, hogy az apámnak dolgozik, még elvárja, hogy csak úgy eltűröm ahogy végignézi, hogyan fürdök. Féltem tőle. Minden amit velem vagy ellenem tett előjött. Az eddig széttépett emlékképek a fejemben, hirtelen újra összeálltak. Események sora futott végig agyamon és elméletek döltek és épültek össze. Belül már sikítva és sírva kuporogtam a földön. Nem történhet ez velem. Bárcsak felébrednék, otthon. Sydne-ben még akkor amikor Luke folyamatosan velünk volt és minden tökéletes volt...gondtalan. Szememet szorosan csukom le, füleimet befogom és koncetrálok. Kérlek Istenem ad, hogy ez csak álom legyen és mikor kinyitom szemeim, nem fogok ezen a förtelmes helyen lenni. Ám nem így lett, helyette robbantam, mint egy bomba amit éppen az eltervezett épületre hajítottak.
- Mit képzelsz te mégis magadról?! Nem ismersz engem! Tudod, te mégis kinek dolgozok? Szerintem nem fogod fel a körülötted lévő dolgokat!! Tudod miken mentem itt keresztül? És a rossz ebben az, hogy szinte egy részét te okoztad! Most pedig kurvára kopj le rólam, vagy esküszöm mégjobban kiakadok!- fujtatok idegesen. Elegem van az életemből. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a kicsi akit őrizni és dédelgetni kell. Nem. Ezentúl nem így lesz. Arcán érzelmek ezrei mennek végig. Szomorúság, düh esetleg sajnálat.Talán nem kellett volna leordítanom a fejét, hiszen ő csak a dolgát végezte nemde? Egyátalán nem! Minek sajnálom ezt a taplót, pontosan amellett az állat mellett van a helye. Szó nélkül kiment az ajtón. Gyorsan levetettem ami rajtam volt és letusoltam. A forró víz amint bőrömet érintette megnyugtatott. Jól esett ebben a percben. Minnél gyorsabban elvégeztem a dolgaim, nem ám még a végén benyit. Éppen kezeim között fogom a pizsamát. Csak egyszeri éjszakára, addig kibírod Lia. Felkaptam az alsóneműt, de a melltartón elgondolkodtam egy percre, de rádöbbentem a perverz állatra így azt is felkaptam. Kényelmetlen lesz este, de jelenleg nem érdekel. Rákapom a hálót és kilépek az ajtón. Sietősen felmegyek a lépcsőn és a már ismert szobába megyek. Csak érjen véget már ez a nap, gondolom és zokogva a párnába temetve fejem, sírom magam álomba.
Reggel Liam keltett, hogy kapjam össze magam mert visszavisz. A kocsiban ülve amennyire tudom navigálni kezdem, de nem figyel rám, szó nélkül kijelenti, hogy tudja hol lakom. A további útszakaszon tojok a fejére és nem foglalkozok vele. Amikor begördülönk a felhajtóra kipattanok, amit szó nélkül hagy. Az ajtóban még megállok, majd szemrebbenés nelkül elhajt. Vajon a többi bandatag tud a dolgairól? Bent a nappaliban örömujjongás támadt, mikor megláttak.
- Megjött a pici Lia!- üdvözöl Mikey.
- Nem  vagyok pici- suttogom mérgesen. Halván hangom erejét inkább szó nélkül hagyja, hogy a többiek is örüljenek nekem.
- Hiányoztál!- ölel meg anyám. Feltört bennem a hajnali emléke arról, hogy hazudtam neki. Ezek után elnézést kérve felmentem aludni. A táskámból ami nálam volt, kipakolva egy borítékot találok. Félve tépem fel és kezdem olvasni tartalmát.
" Ha bárkinek is köpni mersz drága lányom, akkor neked annyi. Ne hidd azt, hogy nem tudlak szemmel tartani téged. Minden tettedről tudok és ha azt látom, hogy nem a kellőképpen viselkedsz, akkor cselekszem. Kellesz nekem, hogy mire egyenlőre nem mondom el. De jól vigyázz! Ha nem teszed amit kérek, lehet, hogy másnak is baja esik!
                                                              byAndrew"
Sokkolva bámulom még mindig a lapot. Kezemből kicsúszik és a földre hull. Istenem, mibe keveredtem. Szemem a borítékra vezetem, és kiveszek belőle még egy lapot. Mi jöhet még ezek után?
"Ha elmered bárkinek is mondani, hogy így láttál és, hogy ezt a tevékenységet intézem akkor nem állok jót magamért és tönkre foglak tenni! Minden porcikádat és a lelkedet kicsi lány!
                                                                        byLiam"
Feladom. Ágyamra rogyva, mélyről feltörő zokogásba kezdtem. Ez nem lehet az én életem...

9.rész- Nem lehet igaz!

Sziasztok!
Itt lenne az új rész. Próbáltam izgalmasra csinálni, de valahogy nem ment. Valjuk be azért ez volt az a rész amit imádtam megírni. És végre fény derül egy titokra! ;)  És mellékesen köszönöm a 6 feliratkozót és a 914 odalmegjelenítést. WoW! Fantasztikusak vagytok. Külön köszönöm Nora Golacsnak és Renáta Korcznak a bíztató dolgaikat :)) Jó olvasást kívánok!
                                                                                     xoxoWorldDream





Iszonyatosan zúgott a fejem és szúrt az oldalam. Egyszerűen a tegnap este is kiesett a fejemből. De mikor kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem otthon vagyok rádöbbentem. Elrabolt a titokzatos ember. Aki miatt mindig rémálmaim vannak. Aki mindig megtalál engem, de nem bántott a tegnapi bizonyos estig. Akit még mindig nemtudok, hogy mégis kicsoda akar lenni. Körbenézek azon a helyen ahol vagyok, de látásom homályos. Megpillantva észreveszem, hogy még mindig a kocsival utazunk. Egy bukkanónál a kocsi megdobott és a fájdalmas pontomra huppantam vissza.
-Auch- szisszenek fel.
- Oh, látom felkeltél. Hogy vagy?- oldalra voltam forgatva és az ölében feküdtem. Kezei lefogták testem ezzel nemtudtam felé fordulni. Pedig most egy köpésre vagyok tőle szó szerint és mégse tudom meg kicsoda. Mégis hány óra lehet? Luke-ék már észrevehették, hogy eltűntem? És mióta utazhatunk? De a legfontosabbak...Hova megyünk és miért pont engem visznek el?
- Aham, értem. Tudsz beszélni vagy segítsek?- nem szóltam vissza. Minek beszéljek vele mégis, vagy talán kérdezzem meg, hogy minek hozott el?
- Jólvan..legyen.- egyik keze testemen kezdett barangolni. Állam megfeszült, ahogy combjaimon futatta végig. Nem élvezhetem. Ez volt az első dolog ami eszembe jutott.
- Mit szólnál, ha mondjuk amíg nem érünk oda ahova kéne egy kicsit, mondjuuk..szórakoznánk?- szemem kitágult. Mi a..? Nem! Fejemben bekapcsolt a riasztó és szinte azonnal beindult az önvédelem vele együtt. Elkezdtem ficánkolni alatta és rángatni a kezem amit még fogott. Egyátalán minek fekszek?
- Na ez már tetszik!- gyúnyos nevetést hallok hátam mögül. Fiú..mármint gondolom az, meg persze a hangjából ítélve hallani lehet. Istenem mekkor baromságok járnak a fejemben. Az ölében fekszek nemde? Jólvan Lia először és utoljára csinálsz ilyet életedben, de ha így folytatod, hogy emberek rabolnak el akkor lehet, hogy rendszeres lesz ez az dolog. Megemeltem fejemet amennyire tudtam majd gyorsan és erősen visszanyomtam eredeti helyére. Egy halk nyekkenés volt az, ami biztosított arról, hogy valamelyest sikerült a tervem. Igen belefejeltem a büszkeségébe. Na igen ez az amire én nem leszek büszke. Hm ez így jó vers lenne. Kezeit elvette testemről mire én reflexből lefordultam róla. Aham majd egy becsapódással randiztam a talajjal. Mekkora kocsi ez?
- Te rohadt ribanc!- nyögdécseli. Felém nyúlt és hajamba markolva húzott magához közel. Elviselhetetlenül fájt ahogy tépte. Térdei közé helyezett és megrántva kezét leszegezte a fejem, hogy a padlót nézzem. Könnyeim ezrei kezdtek arcomon végig futni, versenyezve, hogy ki ér le előbb. Nem éreztem semmi mást csak fájdalmat, azt pedig mérhetetlenül. Hirtelen egy kezet láttam arcom előtt amint egy kendőt nyom orrom elé. Nem ezt ne.
- Jóéjszakát hercegnő!- látásom visszatért a homályos szintre, majd az eddigi tartó kezek elengedtek és most hagytak a padlóra zuhanni.
Újabb szörnyű kelésben volt részem, viszont most nem mozgott alattam semmi és mintha egy kicsit puhább dolgon lettem volna. Lassan ültem fel fekvő helyzetemből. Ágyon feküdtem egy igen korhadt szobába. Nah ez igen gusztusos mondhatom. A falak mind fehérek voltak, de sarkukban nagy penész és egyéb foltok díszelegtek. A bútorok fele elvolt korhadva. Ha jobban szemügyre veszi az ember az egész környezetet rádöbben, hogy az ágy az egyetlen még stabil dolog ebben a szobában. Viszont ablak az nuku. Az egész bevolt deszkázva. Lerugtam magamról a takarót ami jelen esetben nem nyugtató és örömmel tapasztaltam, hogy még megvan minden ruhám és végtagom. Halk morajlást hallottam az ajtó mögül. Akkor Lia fedezzük fel ezt a terepet, vagy nem kéne? Lehet, hogy itt kellene maradni és akkor nem lesz baj? Na igen jött a bukás. Vonzom a rosszat. Ennél még mi lehet szörnyűbb? A nagy repedezett ajtót kitártam és egy ugyanilyen lepukkant lépcső állt előttem. Ha egyszer felhoztak ide engem akkor csak nemfog leszakadni most ez alattam?! Leérve a végére lesokkoltam. Igazam volt, fent kellett volna maradnom.
- Hallottam, hogy felkeltél és leindultál! Gondoltam megvárlak. Kérsz kávét? Igen nyúzottnak tűnsz.- kérdezi. Végig néztem rajta. Mintha fogyott volna és a ruhája is kicsivel igényesebbek lettek.
- Nem- suttogom.
- Jó, én is így gondoltam. Na térjünk a tárgyra drága lányom!- és bumm. Aki eddig nem jött rá az apámról van szó. Rettenetes újra látni őt. Megragadta karomat és közel húzott magához. Undorodva hajoltam kicsit el tőle.
- Mióta ideértetek azóta folyamatosan csörög a telefonod. Vedd fel és mond meg annak aki keres, hogy jól vagy. Ha pedig köpni mersz drágám, akkor nem állok jót magamért.- kezembe nyomta a rezgő tárgyat majd pár lépést hátrált és bólintott, hogy felvehetem. Anyám keres. Hazudnom kell neki.
- Szia Anyu!
- Hol vagy drágám? Nagyon aggódunk. Luke-ék  nélküled jöttek haza. Mi történt?- kétségbeesett hangja szétmarta a szívem. Hazudnod kell neki~emlékeztet belső énem.
- Megvagyok. Ne aggódj. Megismertem egy kedves lányt a bárba és amikor nem találtam Luke-ot akkor felajánlotta, hogy itt aludhatok nála.
- Oh istenem Kincsem. Annyira aggódtam. Ugya haza tud majd hozni téged?
- Persze-persze. De már késő van anya és ráadásul hajnal. Menj pihenni.
- Várlak haza. Szeretlek!
- Én is!- majd kinyomtam a telefonom. Leejtve kezem magam mellé, halk zokogásba fogok. Megtettem..hazudtam neki.
- Oh, de megható istenem!- nyávogott majd nevetett. Sose tudta mi az a szeretet. Ezért lett belőle ekkora egy mocskos állat.
- Kivel raboltattál el mégis? Ki az akit utánam küldtél mindig? És mégis mire volt neked jó ez az egész?- kezdek kirobbani. Szemeimbe néz majd elmosolyodik. Mit vigyorog ez a balfasz? Éppen szólásra nyitotta száját amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta az emberem. Azóta nem cserélt ruhát és még mindig rajta volt a csuklya.
- Hoztam neki egy kicsi kaját ahogy mondtam? Elvégeztem amit kértél! Mi a kövtkező feladat?- megrökönyödve nézem. Apám fizet valakinek ezért? A csendre felfigyelve a srác felkapja fejét és rámnéz. Ekkor döbbenek rá valamire. Ismerem. De hiszen..hiszen ő...Liam Payne...

8-rész- Elkapott!

Sziasztok!
Gondoltam ma is írok egy részt így egy kis kárpótlásnak a mulasztott heteim miatt. Nemtudom mégis kinek hiányzott a történet és kinek nem én nekem hiányzott az írás! Remélem tetszeni fog ez a rész és ha lehet kérnék legalább 1 valakitől egy ilyen össz kommentet az eddigi történetről vagy csak erről a részről!
http://minnieestoryestaylorandtini.blogspot.hu/2015/02/kritika-25-incredible-dream.html
Nektek pedig teljes mértékben köszönöm a kritikát! Igazán jól esett! A chat ablakkal igen bajlódok szóval nemtudom mit fogok kihozni belőle. Jó szórakozást, nem írom le a véleményem a részről! :))
                                                                                                   xoxoWorldDream





Becsapodás majd szemeim kipattantak és előre dőlve teljesbe lefejeltem a műszerfalat. Rögtön sajgó homlokomhoz kaptam. Balról egy eszeveszett nevetés pedig bántotta a fülemet. A dühtől fortyogva pillantottam drága bátyámra amint nevet az előbbi szerencsétlenségemen. Mi a fenéért álmodok én azzal az emberrel? Azt se tudom ki az és, hogy mégis mit akarhat! Mióta megjelent Sydney-ben a házunknál azóta van, hogy éjszakánként álmaim vannak vele, de sajnos mindegyik másképp végződik. És mindegyik végén közeledek hozzá és mikor felfedném arcát akkor felkelek.
- Megvagy még?- nevet. Nem szóltam hozzá inkább bevágtam a durcát.
- Hát jó, inkább nem próbálkozok. Legendás a durca időd!- igen még mindig tartom a rekordom. Kiskoromban Luke "véletlenül" levágta az összes babámnak a haját és kitörte a kezét. Úgy berágtam rá, hogy több mint 5 napig nem szóltam hozzá. Persze anyu agyára mentünk ezzel a gyerekes viselkedéssel, de nem érdekelt minket, főleg nem engem. A kedvenc babáim voltak. Habár nem mondom azt, hogy én nem tettem rosszat. Tudjátok, kölcsön kenyér visszajár! Téli fűtésnél a kályhába dobtam az egyik kisautóját. Szerintem még ma is ott van az égett műanyag. Hogy kiverte rá a hisztit. Nem telt el úgy legalább 1 hét, hogy ne szívtuk volna a másik vérét. És szerintem ez mostanában sincs máshogy. Oda vissza pattog a labda és egyszer sem áll meg. A drága autóval végre berobogtunk a ház garázsába, majd leparkoltunk és én rögtön kipattanva a ház felé mentem. Az ajtón belépve sötét volt mindenhol. Mi a fene van itt?
- Öhm hejhó, ébren vagytok még?- lépkedem beljebb a lakásban majd felkapcsolom a nappaliban a villanyt. Pár morgó hangot hallok és szemem a kanapé felé vezetem. Anyám és a fiúk gubbasztanak a TV előtt és néznek valami őrült akció sorozatot. Oh god legalább kijönnek egymással és nincs ellenségeskedés.
- Kicsim! Na, hogy sikerült?- anyu csillogó szemei már egy puszta nézéssel is kibelezte a lelkem minden egyes szegletét.
- Hát kaptam 1 hét próba időt és ha mindent jól csinálok akkor enyém az állás! Csak az a lényeg, hogy korán kell kelnem és..- itt megakadtam. Egy valamire nem gondoltam az biztos.
- És?- bizonytalan kérdés. Hah én is bizonytalan vagyok magamban. Ez így jó kis összhangnak néz ki.
- Hát..meg kéne néznem, hogy merre van a kávézó, mert minden reggel csak nem hordhat be engem Mr. Majom a munkahelyemre.
- Héé ez fájt, de marhára!- teszi szívére a kezét és kezd el "haldokolni"Luke.
- Sorry- majd a levegőbe rajzolva egy szomorú smileyt megöleltem anyut. Holnap már kezdek és ha bevisz Luke akkor megkell jegyeznem az utat.
- No, de emberek mit szólnátok ha...- és itt nyílt az ajtó. Mint a rossz horror filmekben. Egyszer csak a nagy nyüzsgés majd a hirtelen beállt csend és minden szem az ajtóra szegezve. Egy férfi lépett be rajta táskákkal a kezében.
- Oh bocsánat! Esetleg rosszkor érkeztem fiúk?- mély dörmögő hang. Jézusom. Egy csattanást hallok majd Mikey felé pillantok aki rávágott a homlokára. Na mit felejtettetek el fiúk?
- Nem, dehogyis éppen mentünk vagy csak indulni vagy na..- kezdett be Luke.- Terveztük, hogy elmegyünk bulizni és megünnepelni a mai nap sikerét.
- Értem! Hát jó szórakozást!- majd ránk néz, különösebben anyámat mérte végig.- A fiúk menedzsere vagyok Adam! Örvendek, bizonyára maguk Luke édesanyja és huga!- majd mindkettőnket kézencsókolta. Anyura sanditok szemem sarkából és szerintem már valahol a föld mélyébe szivárgott annyira elolvadt.
- Hát nos, khm. Inkább megyek felöltözni és akkor mehetünk ünnepelni!- majd kettesével szedve a lépcsőket sambáztam fel szobámba. Egy fél óra válogatás után egy laza fekete egyberuha mellett döntöttem aminek a derekánál egy nagy masni van. Választottam mellé egy laza magassarkút, felkentem egy kis sminket, megfogtam egy táskát benne a szükséges dolgaimmal majd kijelentettem, hogy indulásra készen vagyok. A srácokat összekaparva az autóba ültünk és arra a szórakozó helyre mentünk amit ők nagyon ismernek. A hátsó ajtón engedtek be minket ingyen és bérmentve szinte. Bent őrült hangosan ment a zene, táncoló és izzadt emberek voltak a parkett közepén. A wc környékén éppen túlfűtött párok bóklásztak és a pult körül pedig a rendelésre várok álltak. Elfoglaltunk valahol a fal mellett egy boxot, majd Ashton elment az italokért.
- Igen csini vagy hugi!- biccentve válaszoltam. Ne hidd azt, hogy így majd megtörsz. Egy laza nevetésbe lezárta a dolgot ez jelenette azt, hogy nem próbálkozik. Jó pár kör pia után kezdtem valahogy felszabaulni.
- Az állásra!- emelte meg poharát Calum.
- Az állásra!- koccintottunk mind majd lehúztuk az ujabb felest. Felálltam az asztaltól és a táncolók közé vetettem magam. Csípőmet az ütemre kezdtem mozgatni. Érződött már rajtam az ital hatása, de teljes mértékben leszartam. Végre élni akartam és ezzel az estével meg is fog történni. Pár perc múlva egy kéz simult derekamra és velem együtt kezdett mozogni. A helyzet eléggé furcsa volt és elkellett volna löknöm de nem tettem, helyette élveztem.
- Megvagy kicsi lány! Végre megvagy!- mély férfias hang suttogott a fülembe. Megijedtem. Mégis, hogy érti azt, hogy megvagyok. Ám ez a következő pillanatban megválaszolt kérdéssé vált. Kézen ragadott és az egyik hátsó ajtóhoz kezdett húzni. Elkezdtem ütni kezét, hogy engedjen el mert nemtudom mégis mit képzel ez magáról. Körbe pillantottam, hátha meglátom a srácokat, de sehol senki. Az ajtón kilökve tovább rángatott egy mellékút felé ahol egy fekete furgon állt.
- Azonnal engedj el, mert esküszöm, hogy megütlek!
- Nagyon vicces vagy kislány, de arra még esélyt sem adok!- majd egy erős ütés érte oldalamat. Szemeim elé homáylos fátyol húzodott és megbillentem. Zuhantam a föld felé de mégis elkapott és a hátsó üléshez vitt. Bárki is ő..de most elkapott és elvisz engem magával, valahova.

7-rész- Miért ez...?

Hello-hello!
Nagyon sokat késtem és tényleg sajnálom!!! Itt a kövi rész! Egyszerűen össze kell szednem magam mert szinte elkellett olvasnom, hogy mi volt o.o A hosszúsága nemudom milyen de szerintem rövid és  egy értelmetlen rész lett tehát előre sajnálom!!
                                                                                                         xoxoDreamWorld



Tovább mentem kikerülve a férfit az irodába. Hatalmas üvegablak volt a fal szemben, előtte pedig egy iróasztal ami mögött egy nagyon gesztikuláló férfi ült. Férfinek se lehetne nevezni. Szőkésbarna haj, frissen vasalt zakó, jól beállított nyakkendő és márkás karóra díszítette őt. Ránézésre nem tűnt nagyon öregnek talán nálam pár évvel lehetett idősebb.
- Nem Derek...akkor azt hozd, nekem tökmindegy csak legyen valami....dehogyis! Isten basszon meg téged, nem arról beszélek!...Mindegy majd még felhívlak miatta, szedd össze magad!- ezzel erősen megnyomta a képernyőt és letette a hívást. Hehe, biztosan nála akarok dolgozni?
- Jó Estét! Öhm, elnézést kérek ha megijesztettem a durvaságommal, csak hamarosan egy fontos gyűlés lesz és nincsen még elrendezve semmi, pedig szorít a határidő!- gondolom arcomra kiült az érzésem. Óvatosan és megértően bólintottam.
- Gyere beljebb és foglalj helyet!- miközben a fotelhez sétáltam elgondolkoztam valamin. Valamin ami lehet, hogy jó lenne de mégis helytelen. Istenem, ez a baj velem van egy rossz meg egy jó kis tündér a két vállamon, mint azokban a barom filmekben. Megkérdezhetném talán tőle mégis mi annak a férfinak a neve.
- A nevem Jake Jhonson! Örülök neki, hogy megtetszett az állás. Már nagy szükségünk lenne valakire!- kezét illedelmesen nyújtotta.
- Amelia Hemmings! Én pedig nagy segítséget nyújtanék!- elfogadva kezét villantok neki egy mosolyt. Rám emeli zöld íriszeit amik a vidámságtól csillognak. Mint a mentalevél vagy esetleg a smaragd úgy ragyog.
"Angyalitündér": Ne gondolkozz ilyeneken elfogod rontani, ha lányos zavarba kezdesz esni!
"Ördögtündér": Ó te bolond ne halgass rá! Vesd rá magad erre az Adoniszra és megkapod az állást!
Megrázva fejem, űztem el a két kis belső énem. Eközben elvette papírjaimat és átlapozgatva olvast el őket. Néha hümmögött egyet, de amúgy csendben csinálta tetteit. Viszont egy O-nál kezdem ideges lenni. Szoknyám szélét kezdtem idegesen gyürögetni. Ha ezt elrontom esküszöm kiakadok. Ez egy egyszerű állás és egy lehetőség ami itt van egy karnyújtásnyira és egy igen helyes, bevallom helyes pasira tőlem.
- Látom, hogy ezelőtt  egy étteremben dolgoztál és ennek örülök, hogy legalább van tapasztalatod. Hány órás munkát válalnál el?- sűrűn pislogni kezdtem. Ezt most komolyan kérdezi vagy esetleg rosszul hallottam és haza kell ugranom a hallócsőért?
- Hááát én egy szimpla 8 órásra gondoltam- suttogom halkan. Ne cseszd el Lia, kérlek.
- Rendben akkor szerintem kapsz 1 hét 8 órás próba időt ha ebben megtudunk esetleg egyezni?
- Igen, igen, persze! Hálásan köszönöm!- állok fel távozásra készen és kezet fogok vele.
- Én köszönöm!- a kis folyosón ami az étterem látóterébe vezetett egy pár szökkenést végrehajtottam. Ez az! Vigyorogva mentem Luke felé, de rádöbbentem, hogy inkább úgy teszek mintha nem sikerült volna. Mikor meglátta arcom rögtön felugrott a boxból ami egy igen félreeső helyen volt és kérdőre vont.
- Nem sikerült vagy miért vagy ilyen szomorú Baba?- fürkésző tekintete futja végig arcomat. Arról vagyok híres, hogy az ilyen eseteket nem bírom ki. Vagy elröhögöm magam vagy mégis elkezdek vigyorogni legrosszabb esetben elsírom magam.
- Hát tudod, aztmondta nem valami biztos az egész deee- kezdtem bele közben pedig ujjaimat tördeltem. Elkell nyomnom a röhögőgörcsöm.
- Mi ez a de?- veszi hangsúlyát gyanakvóra. Oh ne..
- Najó! Felvettek! Próba időn vagyok, de hogyha ezen az egy héten jól teljesítek akkor enyém az állás!- borultam nyakába boldogan. Nem válaszolt semmit csak gratulált egy öleléssel.
- Mit képzelsz te mégis magadról? Azonnal szállj le róla!- rikácsóló hang majd egy kéz ami eltolt Luke-tól. Döbbenten és egyben dühösen néztem a zaklatónkra. Egy rohadt khm..bocsánat a kifejezésért. Platina szőke díszkurva ácsorgott társaságunkban. Hosszú ezüst ruhában ami a térdéig ért és egy fekete telitalpú téli csizmában. Jól beállított haj és félkiló smink. Említésre se méltatom, hogy műkörmök és kis retikül csatlakozott még ezek mellé. Esküszöm, hogyha ez Luke barátnője akkor én húzok a Tower Bridge-hez és kihányom a belem. Inkább oda mint a közeli,talán új munkahelyemre.
- Áh..Bexi!- vakargatja tarkóját Luke. Hah na bátyus te nekem itt azthiszem magyarázkodhatsz majd!
- Mégis ki a jó ég ez kis..- mér végig a drága "Bexike"- öhm..valami!?
- Khm..te mondod?- kezdek krákogni.
- Tessék??- vinnyogóan válaszol. Esküszöm megfogom és beviszem a mentőkhoz vagy a rendőrségre, hogy szereljék már fel valamelyik autó tetejére mert kitűnő lenne szirénának.
- Na most stop! Bexi ő itt a hugom Lia- mutat be mire morgok egyet. Utálom az ilyeneket. Kedvesnek kéne lennem de ezzel, báh ne várják el tőlem.
- És Lia ő pedig itt Bexi egy nagyon jó barátom!- rámpillant műszempilláival majd eltűri haját.
- Még az...-suttogja, de én tisztán mint az óceán úgy hallottam. Ha beteljesülne, hogy összejönnek lelövöm magam.
- Najóó! Gyere hugi hazaviszlek és ünnepelünk egy jót! Bexi téged meg majd felhívlak és megbeszéljük!- majd otthagyva a megszeppent lányt elmentünk a kocsihoz. Beülve az ülésre akkorát ásítottam mint a majom feneke. Beindította, majd elindultunk. Ahhoz képest, hogy Londonban voltunk az utcák így késő estére igen kivoltak pusztulva. Lágyan vagyis nyugodtan beszéltünk Luke-kal. Nevettünk és mindent elkellett neki mondanom a hapsiról és a beszélgetésről. Éppen valami olyan dolgot mondott amitől annyira nevettem, hogy kicsordultak könnyeim. Vigyorogva az út felé néztem, de ekkor megláttam valamit. Egy kapucnis ember állt az út közepén, teljesen megvilágította a Hold ezzel tükrözve, hogy tényleg van ott valaki.
- LUKE VIGYÁZZ!- ordítottam. De ekkor már túl késő volt...