Hello-hello! Bocsi a hosszú késés miatt de a suli alatt lassan megy az írás! Na de akkor az volt most meg szünet :DD Amúgy utólag mindenkinek Boldog Mikulást és Boldog Karácsonyt! Mi jót kaptatok karácsonyra? :DD Jó olvasást! :33 Bocsi ez a rész nagyon rövidke lett, de nagyon elfogyott az ötletem vagyis még van de az későbbre :))
xoxoDreamWorld<3
Luke szemszög:
Anyám szavait hallgattam és töprengtem mi lett volna ha nem megyek el. Ha nem leszek sztár? Ha nem lesz bandám? Ha nem költözök el? Ha, ha csakis ha. Az orvosok gyorsan kinyitották az ajtót és Liát eltolták egy korterembe. A doktor hozzánk lépett és szemüvegét letolva nézett ránk.
- Mi a baj doktor úr? Történt valami??- teszem fel a kérdést amire ha minden igaz választ is kapok..remélem jó választ.
- A kisasszony jól van! Az újraélesztés sikeres volt és most rákapcsoltuk a lélegeztetőre! Nincs eszméleténél, enyhe kómába esett! Ha akarnak bemehetnek hozzá de csak pár percig!
Meg se köszöntünk úgy elkezdtünk rohanni a szobája felé. Azt ajtón belépve a szemünk elé tárult látvány nem esett jól. Egy gépre volt rákötve és csövek lógtak ki belőle. Helyet foglaltunk a kis székeken mellette és anyura pillantva érdeklődtem, hogy akar-e mondani valamit, amit ő csak egy fejrázással elintézett. Megfogtam az alvó lány kezeit és én kezdtem el beszélni hozzá nagyon halkan:
- Lia! Tudom, hogy kómában vagy és ezt nem hallod! Megijesztettél és maga a tudat is megijeszt, hogyha nem kelsz fel innen akkor mi lesz?? De ilyenekre nem is gondolok! Vége van a turnénak és hazajöttem, hogy majd minden olyan lesz mint régen! De nem, egy alkoholista apa várt itthon! Esküszöm elmegyünk innen és felkeresem, de annak nem lesz jó vége! Azt akarom, hogy..
- Kérem! Lejárt idő!- közli a nővérke velünk.
- Majd megtudod- lágy csókot nyomtunk homlokára majd hazamentünk. Otthon faggattam a történtektől amit nagy nehezen elmesélt. Sok dolog történt amíg nem voltam itthon de már tudom mi a dolgom..
- Pár héttel később-
Az orvosok telefonáltak nekünk, hogy felébredt. Ezekben a hetekben itthon maradtam anyuval. Bejártunk sokszor hugihoz, de nekem elkellett mennem próbákra is. A menedzserem megértette, hogy ez fontos most nekem és békén hagyott. A szobájához érve egy orvos fogatott minket.
- Hát hölgyem, uram! A körülményekhez képest a kislány igen jólvan! Holnap még bent tartjuk vizsgálaton aztán pedig ha jók az erdemények hazaengedem!
A múltkori látvány valahogy átváltozott. Még mindig a gépekhez volt kötve de mégis mosolygott a szeme mikor meglátott minket. Ezen a napon is egy egész délutánt töltöttunk vele. Hazaérve pedig hamar feladtuk mert vártuk a holnapot, hogy végre kiengedjék!!
Beérve a korterembe egy mosolygós lány várt minket, olyan volt mintha semmi se történt volna csak mondjuk bekerült a kórházba mert eltörött a keze. Vidám volt, élettel teli és nevetős.
- Na szia Lia!- hangomra leugrott az ágyról és megölelt. Ezer éve nem láttam. Hazajöttem kórházba került most pedig foghatom pici testét a kezeim között.
- Gyere hugi! Menjünk erről a helyről. Már kezdek frászt kapni!- nevetve kezébe fogva a táskát amiben hoztunk neki pár cuccot, kezdett el követni a bejárati ajtó felé. Miért ilyen vidám? Lehet, hogy nem emlékszik semmire? Vagy csak ilyen simán kezeli ezt a dolgot? Majd rákérdezek és beszélek vele! A házba érve ledőlt a kanapéra cuccát eldobva valamerre ami hát nem landolt túl jó helyen. Nagy puffanás majd egy törés hang és egy virágváza oda. Anyu fejét fogva én nevetve ő pedig szégyenlősen a padlót nézve zárta le a dolgot.
Lia szemszöge:
Nagyon jó volt újra látni Luke-ot. Mindig jobb kedvem lesz. A váza maradványait takarítottuk amíg anyu főzött valami vacsit. Jókat elbeszélgettünk vele mindig kikapcsolódok és neki bármit elmondhatok.
- Hogyhogy ilyen lazán kezelted ezt az egészet?- a hirtelen téma váltás megzavart és eltünt a kedvem. Hogy vettem ilyen lazán? Egyátalán nem vettem lazán csak nem akarok rá emlékezni.
- Nem kezeltem úgy, csak tudod jobb nem gondolni rá minthogy egész végig ezen rágodjak.
- Áh értem én. Csak furcsáltam, hogy felkeltél és vigyorogsz mint a tök.- nevetése aranyos volt mint mindig. Alig változott max annyit, hogy férfiasabb lett.
- Ez van ilyen az élet! Tudod nem habostorta!
- Jaj ne emlegesd mert sütit akarok enni akkor- bigyeszti le ajkait.
- Kész a vacsi gyertek!!
Benyomultunk mint az éhes hiénák a konyhába és elkezdtünk falatozni.
- Süti illat van?
- Mégpedig a kedvencetek de majd ha ezt megettétek akkor kaptok csak!- úgy éreztem magam mint egy kisgyerek. Régen is mindig csak akkor kaptunk sütit ha megettük a levest és a másodikat.
- Figyeljetek! Azon gondolkoztam, hogy ha megyünk vissza a srácokkal Angliába odaköltözhetnétek hozzánk! Én már nem merlek itthon hagyni titeket!- nagyot nyelve tuszkolja magába az utolsó húsfalatot Luke.
- Hát- nézek anyura aki visszanézve rám mosolyogva bólint- Menjünk!
- Csodás! Na kérem a sütit!- majd nevetésünk hangja töltötte be a teret.
xoxoDreamWorld<3
Luke szemszög:
Anyám szavait hallgattam és töprengtem mi lett volna ha nem megyek el. Ha nem leszek sztár? Ha nem lesz bandám? Ha nem költözök el? Ha, ha csakis ha. Az orvosok gyorsan kinyitották az ajtót és Liát eltolták egy korterembe. A doktor hozzánk lépett és szemüvegét letolva nézett ránk.
- Mi a baj doktor úr? Történt valami??- teszem fel a kérdést amire ha minden igaz választ is kapok..remélem jó választ.
- A kisasszony jól van! Az újraélesztés sikeres volt és most rákapcsoltuk a lélegeztetőre! Nincs eszméleténél, enyhe kómába esett! Ha akarnak bemehetnek hozzá de csak pár percig!
Meg se köszöntünk úgy elkezdtünk rohanni a szobája felé. Azt ajtón belépve a szemünk elé tárult látvány nem esett jól. Egy gépre volt rákötve és csövek lógtak ki belőle. Helyet foglaltunk a kis székeken mellette és anyura pillantva érdeklődtem, hogy akar-e mondani valamit, amit ő csak egy fejrázással elintézett. Megfogtam az alvó lány kezeit és én kezdtem el beszélni hozzá nagyon halkan:
- Lia! Tudom, hogy kómában vagy és ezt nem hallod! Megijesztettél és maga a tudat is megijeszt, hogyha nem kelsz fel innen akkor mi lesz?? De ilyenekre nem is gondolok! Vége van a turnénak és hazajöttem, hogy majd minden olyan lesz mint régen! De nem, egy alkoholista apa várt itthon! Esküszöm elmegyünk innen és felkeresem, de annak nem lesz jó vége! Azt akarom, hogy..
- Kérem! Lejárt idő!- közli a nővérke velünk.
- Majd megtudod- lágy csókot nyomtunk homlokára majd hazamentünk. Otthon faggattam a történtektől amit nagy nehezen elmesélt. Sok dolog történt amíg nem voltam itthon de már tudom mi a dolgom..
- Pár héttel később-
Az orvosok telefonáltak nekünk, hogy felébredt. Ezekben a hetekben itthon maradtam anyuval. Bejártunk sokszor hugihoz, de nekem elkellett mennem próbákra is. A menedzserem megértette, hogy ez fontos most nekem és békén hagyott. A szobájához érve egy orvos fogatott minket.
- Hát hölgyem, uram! A körülményekhez képest a kislány igen jólvan! Holnap még bent tartjuk vizsgálaton aztán pedig ha jók az erdemények hazaengedem!
A múltkori látvány valahogy átváltozott. Még mindig a gépekhez volt kötve de mégis mosolygott a szeme mikor meglátott minket. Ezen a napon is egy egész délutánt töltöttunk vele. Hazaérve pedig hamar feladtuk mert vártuk a holnapot, hogy végre kiengedjék!!
Beérve a korterembe egy mosolygós lány várt minket, olyan volt mintha semmi se történt volna csak mondjuk bekerült a kórházba mert eltörött a keze. Vidám volt, élettel teli és nevetős.
- Na szia Lia!- hangomra leugrott az ágyról és megölelt. Ezer éve nem láttam. Hazajöttem kórházba került most pedig foghatom pici testét a kezeim között.
- Gyere hugi! Menjünk erről a helyről. Már kezdek frászt kapni!- nevetve kezébe fogva a táskát amiben hoztunk neki pár cuccot, kezdett el követni a bejárati ajtó felé. Miért ilyen vidám? Lehet, hogy nem emlékszik semmire? Vagy csak ilyen simán kezeli ezt a dolgot? Majd rákérdezek és beszélek vele! A házba érve ledőlt a kanapéra cuccát eldobva valamerre ami hát nem landolt túl jó helyen. Nagy puffanás majd egy törés hang és egy virágváza oda. Anyu fejét fogva én nevetve ő pedig szégyenlősen a padlót nézve zárta le a dolgot.
Lia szemszöge:
Nagyon jó volt újra látni Luke-ot. Mindig jobb kedvem lesz. A váza maradványait takarítottuk amíg anyu főzött valami vacsit. Jókat elbeszélgettünk vele mindig kikapcsolódok és neki bármit elmondhatok.
- Hogyhogy ilyen lazán kezelted ezt az egészet?- a hirtelen téma váltás megzavart és eltünt a kedvem. Hogy vettem ilyen lazán? Egyátalán nem vettem lazán csak nem akarok rá emlékezni.
- Nem kezeltem úgy, csak tudod jobb nem gondolni rá minthogy egész végig ezen rágodjak.
- Áh értem én. Csak furcsáltam, hogy felkeltél és vigyorogsz mint a tök.- nevetése aranyos volt mint mindig. Alig változott max annyit, hogy férfiasabb lett.
- Ez van ilyen az élet! Tudod nem habostorta!
- Jaj ne emlegesd mert sütit akarok enni akkor- bigyeszti le ajkait.
- Kész a vacsi gyertek!!
Benyomultunk mint az éhes hiénák a konyhába és elkezdtünk falatozni.
- Süti illat van?
- Mégpedig a kedvencetek de majd ha ezt megettétek akkor kaptok csak!- úgy éreztem magam mint egy kisgyerek. Régen is mindig csak akkor kaptunk sütit ha megettük a levest és a másodikat.
- Figyeljetek! Azon gondolkoztam, hogy ha megyünk vissza a srácokkal Angliába odaköltözhetnétek hozzánk! Én már nem merlek itthon hagyni titeket!- nagyot nyelve tuszkolja magába az utolsó húsfalatot Luke.
- Hát- nézek anyura aki visszanézve rám mosolyogva bólint- Menjünk!
- Csodás! Na kérem a sütit!- majd nevetésünk hangja töltötte be a teret.