Íme az első rész!! Jó szórakozást!! :)) Nemtudom mennyire fogja megtisztelni ezt a gyönyörű fejlécet az én sablonos blogom de mint mondtam én próbálom a legjobbat kihozni magamból!! Na nem locsi-fecsizek tovább! Lehet, hogy így bele a sűrűbe kezdtem bocsika :c ! Jó olvasást! ^^
Ui: Valamint köszönöm a 2 felirakozót már így prológus után és a 95 kattintás WoW nem hittem volna :D Megsirattatok :D xoxoWorldDream<3
Ui: Valamint köszönöm a 2 felirakozót már így prológus után és a 95 kattintás WoW nem hittem volna :D Megsirattatok :D xoxoWorldDream<3
"1. szín: A Menny
Isten megteremti a világot és az angyalok kara dicsőíti ezért. Ám egy közülük, Lucifer, megtámadja őt, szembefordul vele. Kiválik az angyalok közül és mindenhol ellentétet akar szítani. Isten neki adja a tudás és halhatatlanság fáját az Édenben. Lucifernek ez a kis föld is elég, hogy megteremtse a tagadást."- olvasom el drága kötelezőm első részének elnézést színének rövid tartalmát. Egy újabb csodálatosan unalmas könyv elé nézek. De örülök neki, hiszen semmi mással nemtudom elütni mostanság az időm. Bár ha jobban meg gondolom Lucifer ugye a hatalmas sátán nemde? Akkor érdemes lesz elolvasnom legalább miatta. Jee Luciferer lettem.
- Lia!- amint meghallottam a vészjósló hangot rohanni kezdtem lefelé. Hazajött az apám és mint minden este gondolom megint hulla részegen. Kezdődhet a már egy hónapja folyó bántalmazás és rettegés. Belső énem szinte a kanapé mögé bújva védekezik és vár a történtekre. Várja, hogy ma mi fog történni, mi lesz megint és hogy. Luke megint nincs itthon, turnéjuk van ami miatt igen büszke vagyok rájuk. Feltörtek a csúcsra, bandájuk van és több ezer rajongójuk akik szeretik őket és nem hagyják elveszni és inába szállni a bátorságuk. Vannak akik otthonról szurkolnak és vannak akik a koncerteken tombolnak de sajnos olyanok is akadnak akik márcsak fentről nézhetik, hogy mit tesznek a kedvenceik. Igen jól gondoljátok, úgy értettem, hogy a mennybe, de ott a jó nekik békésen. A lépcsőn lassan lépkedtem lefelé, figyelve arra, hogy minél később érjek le.
- Liaaa az isten szerelmét te házi ribanc told le azt a kurva nagy segged mert beszélni akarok veled!!!
Őszintén rettegtetem. Eddig még sose beszélt így hozzám. Volt csak, hogy hazajött és bealudt a kanapén, anyámhoz felment a szobába és ott aludt be de akadt amikor a szolgáló lánya lettem és minden szart megkellet csinálnom neki, mert ha nem annak súlyos ára lett.
- Tessék?- fejem lehajtva új szörmés zoknimat kezdtem nézni. Most vettem észre, hogy milyen szép zöld is.
- Mit csináltál egész nap he? Nem arról volt szó, hogy eljössz elém??- szemeim tágra nyíltak. Ez mi a francról hadobál itt nekem? Elé menni, mégis hova a kocsmába vagy a kurva bárokba? Kösz nem!
- Mint minden nap suliba voltam és nem mondtál semmi olyat, hogy menjek eléd! Kösz megtartom inkább a drága ivócimboráidnak vagy a ribancaidnak a haza kísérésedet!- hirtelen tört ki belőlem a bátorság. Ezt pedig nem szabadott volna. Megemeltem fejemet viszont egy hirtelen ütést éreztem az orromnál. A lendülettől hátra estem és seggre ültem a lépcső tövében. Eddig még nem bántott annyira. Volt, hogy kaptam pár taslit meg nyakast de komolyabbat sosem. Pár perc múlva éreztem számban vérem fémes ízét, melyet hagytam végig folyni torkomon. Csak ültem mozdulni se mertem, mert féltem, hogy újra bekövetkezik.
- Jaj csak picuri tündérbogárnak nem fáj? Hm pedig ez semmi volt ahhoz képest amit majd kapni fogsz drágám!- gúnyos hangja bántotta fülemet. Felhúztam térdeim, összekuporodtam és hagytam könnyeim szabadon folyni arcomról. Érzések ezrei halmozódtak fel benne és kezdtek el kavarogni. A hangok körülöttem tompák kezdtek lenni, de mégis egyet hallottam tisztán a nevemen szólított.
- Héé Liaa kicsim!- anyám vállamat rángatva ébresztgetett engem. Álmodtam talán? De hisz oly valós volt és mégis csak képzeltem?
- Mibaj drágám, sírtál álmodban?!- aggódó tekintete cikázott arcom egyes szegletén. Letöröltem száradt könnyeimet de újabbak engedtek maguknak szabad utat és zokogásban törtem ki. Édesanyám ölelő kezeibe vont engem és mint oly sokszor ahogy kiskoromban is hátamat simogatva csitítgatott engem. Álom volt...álom, mely megtörténhet. Hogy miért? Mert apámról amit említettem igaz. De eddig még sose fajultak el a dolgok, de minden megeshet. Luke-ék is ha végeztek a turnéval úgyse idejönnek haza. Mióta megvan a karrierje Londonba költöztek egy közös házba a társaival. Nagyon nehezen egyezett bele mert nem akart itt hagyni minket. Persze apám előtte csak álcázza magát akkor ő a kedves, megértő, segítő apuci..persze.
- Csak tudod, azt álmodtam, hogy bántott.
- Nem fogja megtenni nem engedném!- erősen szorított engem, fejem mellkasába fúrtam. Sírásom közepette szemeim nehezen engedelmeskedtek majd elaludtam.
Csörömpölésre riadtam fel, mely a konyhából hallatszott. Mozdulatlan maradtam az ágyamban mikor meghallottam a részeg hangját. Nem megyek le, akár hív akár nem. Ordibálása bántotta a fülemet, de mikor édesanyám hangja társult mellé megijedtem. Kukába dobva előbbi gondolatom párosával kezdtem szedni lefele a lépcsőfokokat melynek a vége az lett, hogy felborultam. Inába szállt a bátorságom, túl gyengének éreztem magam. Újabb csapódást hallottam és egy fájdalmas feljajdulást. Ha bántani meri anyát tuti, hogy szarvi fogok arra, hogy ki is ő nekem de bántani fogom. Befutottam a konyhába mely olyan látványt tárt elém ami megrémisztett és szomorúvá tett. Anyut a hajánál fogva a sütőnek szorított fején már folyott a vér.
- Ereszd el te seggfej!- teljes hangomból ordítottam rá, ahogy kifért torkomon. Ellökte őt és halkan de ördögien felnevetett. Vészjóslóan hangzott és tudtam itt nekem annyi, de ezt már nem hagyom annyiba.
- Mekkora pofád lett gyerek! Na menjél vissza játszadozni a babáiddal! Anyáddal van egy kis dolgunk ami nem rád tartozik!- kezeim ökölbe szorítottam, ujjaim elfehéredtek az erős szorítástól. Fújtatni kezdtem, mint egy felbőszült bika.
- Csak, hogy tudd már több éve nem vagyok egy pisis! Itt látszik, hogy mennyire is szarsz a fejünkre! Ha így folytatod elfogsz veszíteni minket! Habár engem már elvesztettél, soha többet nem tekintek rád úgy mint az apámra!- szemei szikrákat szórtak felém és felém kezdett jönni. Agyam kikapcsolt, csak néztem azt a személyt akiben már semmi érzelem nem volt. Legközelebbi emlékem az volt amint a falnak szorított nyakamnál fogva és levegőt alig kezdtem kapni. Kezét szorongattam, hogy engedjen el de akárhányszor próbáltam nem engedett rajta pont, hogy jobban szorította. Tompán hallottam már a hangokat körülöttem, szemeim előtt lila foltok ugráltak. Láttam ahogy tátog nekem, de az agyam nem tudta felfogni szavait, a háttérben anyám kétségbeesett kiabálása volt elnyomott majd az ajtó vágódott ki és egy számomra nagyon kedves hang szólalt fel:
- Te mit csinálsz a hugommal???
- Luke- fuldoklottam majd a békés sötétségbe zuhantam.
Őszintén rettegtetem. Eddig még sose beszélt így hozzám. Volt csak, hogy hazajött és bealudt a kanapén, anyámhoz felment a szobába és ott aludt be de akadt amikor a szolgáló lánya lettem és minden szart megkellet csinálnom neki, mert ha nem annak súlyos ára lett.
- Tessék?- fejem lehajtva új szörmés zoknimat kezdtem nézni. Most vettem észre, hogy milyen szép zöld is.
- Mit csináltál egész nap he? Nem arról volt szó, hogy eljössz elém??- szemeim tágra nyíltak. Ez mi a francról hadobál itt nekem? Elé menni, mégis hova a kocsmába vagy a kurva bárokba? Kösz nem!
- Mint minden nap suliba voltam és nem mondtál semmi olyat, hogy menjek eléd! Kösz megtartom inkább a drága ivócimboráidnak vagy a ribancaidnak a haza kísérésedet!- hirtelen tört ki belőlem a bátorság. Ezt pedig nem szabadott volna. Megemeltem fejemet viszont egy hirtelen ütést éreztem az orromnál. A lendülettől hátra estem és seggre ültem a lépcső tövében. Eddig még nem bántott annyira. Volt, hogy kaptam pár taslit meg nyakast de komolyabbat sosem. Pár perc múlva éreztem számban vérem fémes ízét, melyet hagytam végig folyni torkomon. Csak ültem mozdulni se mertem, mert féltem, hogy újra bekövetkezik.
- Jaj csak picuri tündérbogárnak nem fáj? Hm pedig ez semmi volt ahhoz képest amit majd kapni fogsz drágám!- gúnyos hangja bántotta fülemet. Felhúztam térdeim, összekuporodtam és hagytam könnyeim szabadon folyni arcomról. Érzések ezrei halmozódtak fel benne és kezdtek el kavarogni. A hangok körülöttem tompák kezdtek lenni, de mégis egyet hallottam tisztán a nevemen szólított.
- Héé Liaa kicsim!- anyám vállamat rángatva ébresztgetett engem. Álmodtam talán? De hisz oly valós volt és mégis csak képzeltem?
- Mibaj drágám, sírtál álmodban?!- aggódó tekintete cikázott arcom egyes szegletén. Letöröltem száradt könnyeimet de újabbak engedtek maguknak szabad utat és zokogásban törtem ki. Édesanyám ölelő kezeibe vont engem és mint oly sokszor ahogy kiskoromban is hátamat simogatva csitítgatott engem. Álom volt...álom, mely megtörténhet. Hogy miért? Mert apámról amit említettem igaz. De eddig még sose fajultak el a dolgok, de minden megeshet. Luke-ék is ha végeztek a turnéval úgyse idejönnek haza. Mióta megvan a karrierje Londonba költöztek egy közös házba a társaival. Nagyon nehezen egyezett bele mert nem akart itt hagyni minket. Persze apám előtte csak álcázza magát akkor ő a kedves, megértő, segítő apuci..persze.
- Csak tudod, azt álmodtam, hogy bántott.
- Nem fogja megtenni nem engedném!- erősen szorított engem, fejem mellkasába fúrtam. Sírásom közepette szemeim nehezen engedelmeskedtek majd elaludtam.
Csörömpölésre riadtam fel, mely a konyhából hallatszott. Mozdulatlan maradtam az ágyamban mikor meghallottam a részeg hangját. Nem megyek le, akár hív akár nem. Ordibálása bántotta a fülemet, de mikor édesanyám hangja társult mellé megijedtem. Kukába dobva előbbi gondolatom párosával kezdtem szedni lefele a lépcsőfokokat melynek a vége az lett, hogy felborultam. Inába szállt a bátorságom, túl gyengének éreztem magam. Újabb csapódást hallottam és egy fájdalmas feljajdulást. Ha bántani meri anyát tuti, hogy szarvi fogok arra, hogy ki is ő nekem de bántani fogom. Befutottam a konyhába mely olyan látványt tárt elém ami megrémisztett és szomorúvá tett. Anyut a hajánál fogva a sütőnek szorított fején már folyott a vér.
- Ereszd el te seggfej!- teljes hangomból ordítottam rá, ahogy kifért torkomon. Ellökte őt és halkan de ördögien felnevetett. Vészjóslóan hangzott és tudtam itt nekem annyi, de ezt már nem hagyom annyiba.
- Mekkora pofád lett gyerek! Na menjél vissza játszadozni a babáiddal! Anyáddal van egy kis dolgunk ami nem rád tartozik!- kezeim ökölbe szorítottam, ujjaim elfehéredtek az erős szorítástól. Fújtatni kezdtem, mint egy felbőszült bika.
- Csak, hogy tudd már több éve nem vagyok egy pisis! Itt látszik, hogy mennyire is szarsz a fejünkre! Ha így folytatod elfogsz veszíteni minket! Habár engem már elvesztettél, soha többet nem tekintek rád úgy mint az apámra!- szemei szikrákat szórtak felém és felém kezdett jönni. Agyam kikapcsolt, csak néztem azt a személyt akiben már semmi érzelem nem volt. Legközelebbi emlékem az volt amint a falnak szorított nyakamnál fogva és levegőt alig kezdtem kapni. Kezét szorongattam, hogy engedjen el de akárhányszor próbáltam nem engedett rajta pont, hogy jobban szorította. Tompán hallottam már a hangokat körülöttem, szemeim előtt lila foltok ugráltak. Láttam ahogy tátog nekem, de az agyam nem tudta felfogni szavait, a háttérben anyám kétségbeesett kiabálása volt elnyomott majd az ajtó vágódott ki és egy számomra nagyon kedves hang szólalt fel:
- Te mit csinálsz a hugommal???
- Luke- fuldoklottam majd a békés sötétségbe zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése