13.rész- Régi emlék...

Sziasztok!
Boldog Nyuszit mindenkinek! Itt van a kövi rész ajándékként! ^^ Jó olvasást!Egy kicsit értelmetlen ezért sajnálom :c Köszönöm szépen a +1 feliratkozót és az 1800 oldalmegjelenítést :))
                                                                                   xoxoWorldDream



Lemászott rólam, majd kezemet megfogta és kifelé akart húzni a szobából.
- Öhm Liam. Lakik itt más is esetleg?- kezdtem el lábammal dobolni a talajon.
- Nem. Ez az én házam. Ide csak az jön be és megy akinek én megengedem.- rendezte le egy ilyen válasszal.
- De amúgy ma vendégek jönnek.- jelentette be kis hatásszünet után. Szemeim bowling labda méretűre kerekedtek.
- És erről mikor akartál szólni?- visítottam fel. Kezdek kiakadni a reggel történtek után még ilyen lazán bejelenti, hogy "ja amúgy vendégek jönnek". Kikészülök ettől a pasitól.
- Most szóltam ha észrevetted volna.- nevetett fel. Egy "ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel válaszoltam. Éppen indulni akart kifelé, mikor megköszörültem torkomat. Kíváncsian fordult vissza felém.
- Nem felejtettél el valamit?- mutogattam végig magamon. Ha most nem esett le neki, hogy mi a szándékom akkor fullosan kiakadok. Tetőtöl-talpig végig mért majd megvonta vállát. Megrökönyödve tekintettem vissza rá.
- Kérhetek egy pólót esetleg, hogy ne fehérneműbe mászkáljak?- rágtam a szájába unottan. Mint akinek fény villant a fejében, indult meg a gardróbjához. Kikapott belőle egy fekete pólót majd azt hozzám vágta.
- Kösz bazdmeg.- mordulok fel. Tekintete arcomra vándorolt és eddigi gyönyörű, csillogó barna szemei most a lángoló haragtól villogtak. Szinte éreztem bőrömön a perzselő tekintetét. Sejtettem, hogy ezt a csodás reggelt valamelyikünk elfogja rontani. Jelen pillanatban én voltam.
- Ide figyelj. Vigyázz a szádra! Velem így nem beszélhetsz. Most pedig zuhanyozz le aztán kapd fel azt és gyere le.- ezzel pedig kiviharzott a szobából. Magatehetetlenül álltam a szobában. Lábaim gyökeret vertek a puha szőnyegbe, szemeim pedig a csukott ajtón akadtak fent. Pedig annyira jól esett a törődése. Ahogy hozzám ért. Az aranyos mosolya amit felém eresztett, ha bíztatni próbált. A nyugtató simogatása amitől csillapodott a sírásom. És ezt mind egy reggel kaptam meg tőle. És mindezt egy mondattal tettem tönkre. Nem nekem való a szeretet. Valahogy ezzel ajándékozott meg engem az élet. Nem vagyok szerethető. Gyorsan bevonultam a fürdőszobába és a tusoló alá álltam. Testemen a kellemes, meleg víz csak úgy száguldott végig. Lehet ki kéne engesztelnem az előbbi miatt? Hiszen csak én voltam a hibás. Vagy talán részben ő is? Annyira furcsa nekem a hangulatváltozásai. Ezen töprengtem amikor már felöltözve és lezuhanyozva kiléptem a szobából. Na aztán most merre menjek?
- Öhm Liam.- kezdtem el szólongatni. A ház továbbra is síri csendben állt. Megindultam a folyosón de a végén még két felé ágazott további hosszú sorokkal. Miért istenem. Miért nem lehet egy normális házat venni, ha egyedül lakik az ember? Megindultam az egyik irányba, majd további utamat is ösztöneimre hallgatva tettem meg. A felfedezett lépcső szélén álltam, de valahogy lentről semmi zaj nem szűrődött.
- Liam?- szólítottam mégegyszer a nevét. Semmi válasz, csak a néma csend. Kezdtem beparázni, hogy talán egyedül hagyott. De ha ez történt akkor mit kezdjek én magammal? Kisebb csörömpölésre kaptam fel a fejemet. Óvatosan kezdtem el leindulni a lépcsőn. Ha valami betörő akkor nekem végem. Tuti ki fog nyírni ha meglát. A hatalmas nappalit átszeltem és a végéből nyíló helység felé vettem az irányt ahonnan a hangok szűrődtek. Huh semmi pánik~bíztatott belső énem. Mire beértem volna a helyszínre az ajtó felől is mozgolódás hallatszott. Mi a fene van itt? Lábaim elvezettek arra felé. Óvatosan körbe pillantottam ott majd visszafordultam és a lépcső felé indultam, vissza a biztonságos szobába. Ám még mielőtt az első fokra léphettem volna, lépés hangokat hallottam. Lefagytam. Egy biztos pontot néztem a lépcső lábánál. Nem mertem megszólalni. A lépések egyre közelebb hallatszódtak. Nembírtam tovább. Megfordultam tengelyem körül, tekintetem pedig egy fegyverrel találkozott. Álmomba sem gondoltam, hogy mégegyszer átélek egy ilyet.
- Ne mozdulj bébi és akkor nem lesz bajod!- suttogja az illető. A hang a torkomba szorult. Levegő után kezdtem kapkodni.  Lábaim remegésbe lendültek.
- Kérem.- suttogtam remegve.
- Oh, kár volt megszólalnod.- majd kattant a pisztoly, így a lőszer már gyilkolásra kész volt. Hirtelen felsikítottam és arcomon patakként zúdultak meg a könnyeim.
- Mi volt ez a sikítás? Mi történt?- hallottam meg Liam hangját, majd perceken belül meleg kezeit éreztem derekamon. Fülemet befogtam. Nem akartam tudomást szerezni a körlöttem zajló dolgokról.
- Jézusom észnél vagy Josh?- fonódott keze mégjobban körém, majd egy óvatos ölelésbe fogadott. Mellkasába fúrtam fejem és kerestem azt a bizonyos nyugtatást. Egyik keze hajamra siklott és jól esően elkezdett simogatni. Halk nyugtató szavakat suttogott nekem, mire én mégjobban sírni kezdtem.
- Gyere picur, ne sírj kérlek!- kapott karjaiba majd a kanapéra ült, velem az ölébe. Újra éreztem azt a mérhetetlen rettegést amit korábban. Ezzel pedig nem az elrablásos estémre gondoltam.
" Luke az X-factor után el is ment. Nem jött haza, rögtön belevágott az életbe. Az aztkövető egyik éjszakán ugyan így hallottam a lentről jövő hangokat. Anyu és apu már aludtak. Én pedig kíváncsi létemre lementem. Körbenéztem a tereket és mikor felindultam volna akkor történt. Hátulról a fejemhez szegeztek egy pisztolyt. Utasítottak, hogy tegyem fel kezeimet és, hogy ne merjek megszólalni. Testem mint a kocsonya remegett, hangom elveszett és halkan folyattam könnyeimet. Átkutatták a lakást tűrhető, ellopható holmik miatt én pedig megmozdultam. Ezt pedig nem kellett volna. A kattanó hang amit hallottam, keltette fel bennem a halál érzetet. Azthittem, hogy végem lesz akkor. Ehelyett anyám sikító hangját hallottam és apám üvöltözését majd egy erős ütést a hallántékomnál. Pár napra rá a kórházban mondták el a szüleim, hogy leütöttek a pisztollyal és elfogták a betörőket a rendőrök."
Ezt a pillanatot újra felkeltette bennem az előbb történtek. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Könnyforrásaim pedig már kiapadtak. A karok még mindig szorosan tartottak. Vigyáztak rám és ma már másodszor védettek meg a bajtól.

12.rész- Hova lett a másik fele?

Sziasztok!
Itt lenne a kövi rész! Nagyon-nagyon jó olvasást kívánok! Tényleg igyekszem behozni a lemaradásom :D :3 Rövid lett , bocsika :c Valamint nagyon köszönöm szépen az 1700 oldalmegjelenítést és a 7 feliratkozót akik még mindig nem írtakoztak le és itt maradtak :3  
                                                                                    xoxoWorldDream




Az autó út hosszabra sikeredett mint gondoltam. Agyam zsibbadt a sok piától és a szemeim is yoyoztak a fáradtságtól és az izgalomtól. Liam csak halál nyugodtan vezetett és semmi drifftelés nem volt. Mint egy normális ember az úton. Ha kellett megállt a pirosnál és nem hajtott át rajta. Zebránál átengedte az embereket. Betartotta a sebesség korlátot és figyelt mindenre. Nem néztem volna ki belőle a macsósága miatt. Többször becsuktam a szemem, mert a fejemben lévő fájdalom nem akart lecsillapodni. Szüntelen és szüntelen csak zakatolt, súgott, búgott és nembírtam. Lehunytam a szemem, hogy ezzel nyugtassam magam, de onnantól minden kieesett.
Arra ébredtem, hogy valaki a karjaiba vesz és hangfoszlányokba beszél. Teljes beszédét nem hallottam, szemeim pedig inkább csukva tartottam mert most jól esett a sötét. Biztonságban voltam ott, ahogyan a védő karok között.
-...ennyire kiütötted magad.- nevet és elindul velem egy irányba. Nem hittem volna, hogy ő tud ilyen lenni.
Kicsivel később pihe puha dolgon feküdtem. Annyira jól esett, hogy inkább tovább lustálkodtam. Szinte gondolatomban lebegtem és egy másik helyre képzeltem magam.  Vissza a régi házunkba. Elképzeltem a régi éveket. Luke és én a hátsó kertben futkározunk és játszunk. Anyu és apu pedig a verandán ültek és kártyáztak. Néha-néha hallani lehetett amikor apu felordított ha nyert vagy pedig zsörtölődve nyugtázza, hogy vesztett. Emlékszem minket is megtanítottak. Utána mindig elvertem Luke-ot römiben. Apa akkor büszke volt rám. Aztán jöttek azok az idők amikor elkezdtünk felnőni. Suli és barátok. Utána pedig következett a hanghatás. Luke csodás hangjának felfedezése majd az x-factor. Ezekben az időkben kezdőtött apu beborulni. Mindig hangoztatta, hogy nem kell egy ilyen butaság miatt felhagyni az egész életével. Hangoztatta, hogy így nem lesz normális élete. De mégis ez lett a vége. Itt van egy bandában és énekel. Világszerte több millió lány rajong értük és mégegy családot talált magának. Elment tőlünk az életet felfedezni. Apu szerint túl korán vágott ebbe bele, túl fiatal volt hozzá. Ezt hajtogatta mindig amikor szóba került a bátyám.  Utána esténként eljárt itthonról és mindig részegen jött haza. Az eddigi békés családunk, egy zűrös idegen személyekből álló társaság lett. Kevés volt a szeretet.
- Miről álmodhatsz ilyenkor? Bárcsak tudnám..- hallom Liam suttogó hangját. Ujjai végig siklanak szememtől le az arcélemig. Sírtam álmomban. Pedig ezt nem mondhatnám álomnak, csak olyan emlékeknek amik egy részét elszeretném felejteni. Halkan szippantottam egyet és tényleg éreztem, hogy sírtam. (irói megj.: amikor sírunk akkor az orrunk tele van meg ilyenek csak, hogy értsétek xD) Kinyitottam szemeimet és a mellettem fekvő barátomra(?!) néztem. Halványan mosolygott és hajamat simogatta. Lágyan csinálta ami bennem egyfajta megnyugtató hatást keltett.
- Jó reggelt törpi.- elmosolyodtam becenevem hallatán.Reggelt? Jól elaludtam. Viszont köszöntem neki, de utána nem szóltam többet. Csak egymás szemébe néztünk és feküdtünk. Én pedig bárcsak tudnám, hogy te mire gondolsz ilyenkor. Olyan jó lenne belenézni a fejébe.
- Kérsz reggelit?- legyezi kezét arcom előtt. Oké ennyire azért nem bambulhatom.
- Még szép, talán még egy tehenet is befalnék most.- jelentem ki. Óvatosan felültem az ágyban így a takaró lecsúszott rólam. Fejembe a fájdalom pedig erősen belehasított. Éljen másnaposság, nagyon szeretlek. De ennél nagyobb problémám is akadt. Azthittem, hogy a ruhámban leszek de valahogy nem.
- Te levetkőztettél engem?- akadok ki, kicsit magas hangon. Fehérneműben feküdtem az ágyon. Hát ezt nem hiszem el.
- Igen. Gondoltam, nem a ruhádban fogsz aludni. Annyira kómás voltál, hogy inkább ledobáltam a cuccaid és beraktalak aludni az ágyba. Nyugi nem csináltam semmi mást. Nem vagyok én pedofil.- nevet. Istenem, pedofil. Emlékszem így neveztem el őt első találkozásunk alatt, mert annyira meggyűlöltem. Még mindig pattogott az agyam és nemcsak a fejfájás miatt, hanem gondolkoztam, hogy miképp reagáljak a fehérneműs dologra. Fejem alatti párnámat óvatosan megmarkoltam, majd a törökülésben lévő Liamet teljes erőből arcon vágtam. Lendületétől háttal leesett az ágyról én pedig hangos nevetésben törtem ki. Hasamat fogtam és egyszerűen nem tudtam abba hagyni a nevetést.
- Szóval így állunk hercegnő. Oké!- nevetésem csillapodott hangneme hallatán. Hát ez nekem nem lesz valami jó. Gyorsan kiakartam mászni az ágyból, de derekamnál fogva a hatalmas kezek visszarántottak. Kezeimet fejem főlé fogta és úgy bámult le rám.
- Tetszett mi? Nagyot koppantam és most fáj a hátam és a seggem miattad.- mosolyog. Barna szemei csak úgy ragyognak. Óvatosan megcsíptem fenekét mire arca betorzul. Újabb nevetésben törtem ki. Ezt pedig fokozta az, hogy kedves barátom elkezdett csikizni.
- Nehe Liam. Befogok pisilni.- vergődtem alatta fulldokolva.
- Uhf az nem kéne. Nem mosok lepedőt.- vigyorog támaszkodva felettem. Csipőm fölött helyezkedett el, de nem ült rám. Tekintetem akaratlanul is végig vándorolt testén. Uramisten, szentszar.
- Tetszik amit látsz?- kuncogott fel. Bántalmazó párnámat most fejemre nyomtam eltakarva zavarodottságom és pirulásom.
- Nem szégyen ám!- veszi el a párnát, majd egy hosszabb puszit nyom homlokomra. Bárcsak ezt az énjét ismertem volna meg hamarabb.

11.rész- Miért fogadom el?

Na sziasztok!
Élek megvagyok, huh :DD Csak egy újabb gipsz, na mindegy is gondolom tudjátok, leírtam salalaa..na :D hu de elszoktam ettől..már foszlányokba emlékezet kiesésem is van xD Jó olvasást!
                                                                                             xoxoWorldDream



Nemtudom meddig kuporoghattam bent abban a retkes szobában bőgve az ágyamon. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, még az a nyomorult levél sem ami már vizesen tapadt a kézfejemhez. Ezt érdemlem valami miatt. Így vág vissza, de nem értem mit tettem a sors ellen? Nem tehettem arról, hogy apám ilyen lett. Nem tehettem arról sem, amit művelt velünk. Arról sem én tehetek, hogy Luke elment énekelni. Neki így volt a legjobb, de talán ha itt maradt volna akkor nemlenne így kibukva apám. Fejemben kutakodtam mégis mit tettem ami miatt ennyire utál? Hiszen a saját lánya vagyok. Egy normális apának kéne lennie aki mindig a gyermeke mellett van. Iskolába viszi amikor kicsi, ha már kamaszodik akkor meg kell értenie a tini problémáit, ha pedig belép a felnőtt korba akkor részben támogatni kell és felvilágosítania a nagyvilágban történő dolgokról. De ez..ez valahogy elmaradt tőle.
- Lia, ha kész vagy azzal amit éppen csinálsz akkor gyere le kész lett a vacsora.- kopog ajtómon Luke. Lassan felültem ágyamon és a kezemben szorongatott levelet néztem. Hova tüntessem el, ahol nem találja meg senki? Fejem zúgott a sok sírástól és új információktól. Eldöltem újra és fejemet óriási párnámba dugtam. Várjunk csak..megvan. Kihúztam a párnát és kigomboltam a huzatot. Íróasztalomhoz  botorkáltam és egy kis ollót megfogtam. Feltéptem egy kis résen a párnát, majd a levelet parányira hajtogatva beledugtam. Csak el ne felejtsem, hogy ideraktam. Visszagomboltam és helyére raktam. Bevonultam kis fürdőszobámba és lekezeltem kisírt arcomat. Nem akarom, hogy kérdőre vonjanak ígyis emiatt. Készenlétem után leballagtam és befoglaltam a helyemet. Egész vacsora alatt csak párszor szólaltam fel és műmosolyom villogtattam. Úgynézki bevették, mert mosolyogva szóltak hozzám és néztek rám mindig. Nem fogom tudni sokáig tartani magam és ha meg este rám nyit valaki a szobában miközben sírok, az nem tenne valami jót. Elkell mennem innen, de minnél hamarabb. Ha kell csak pár órára levegőzni vagy kikapcsolódni.
- Elmehetek bulizni anyu?- villámmal az utolsó szem paradicsomot piszkálom, majd bekapom. Fuj, már nem olyan friss és ropogós. Talán nem kellett volna fél óráig ott szárítanom.
- Oh, két nap egymás után? Nem lesz sok neked? Amúgy meg nem holnap kezdesz a munkában? És mégis kivel mennél?- halmoz el kérdéseivel. Ezt imádom benne például, hogy ő aggódik értem de az apám, ch.. le se szar.
- Öhm, igen két nap egymás után, mert nagyon jól éreztem magam. Nem-nem lesz sok, majd akkor szólj ha esetleg ezt egy hétig csinálom. Tudom, hogy holnap megyek munkába és, hogy az első napom lesz amit nem akarok elszúrni, de majd max bevitetem magam.- válaszoltam tömören és magyarázóan.
- Egy kérdésemre nem feleltél kisasszony! Kivel akarsz menni?- fél szemöldökét felvonva előveszi a sejtelmes nézését.
- Öhm..akit tegnap megismertem. Li..Loretta. Nagyon kedves lány, talán lesz kedve jönni.- rebegtetem szempilláim.
- Jólvan. De! Vagy hazaérsz éjfélkor vagy dobsz egy SMS-t ha ott alszol nála! És igazán bemutathatnád már őt.
- Köszönöööm!- puszit nyomtam arcára és elkezdtem fent készülődni. Egy fekete ruhát vettem fel aminek a derekán egy piros masni van és lefele bő-lógós. Szempillaspirál, szájfény, fekete telitalpú bokacsizma, oldaltáska. Indulásra kész. Tudom most mindenki gondolkozik, hogy mégis, hogy jutom el bármelyik szórakozó helyre is, de már megvan a tervem. Nem a legmegfelelőbb, de ha ez kell ahhoz, hogy lenyugodjak akkor legyen. Elköszöntem, majd kiléptem a hűvös éjszakába. Ahogy sejtettem és láttam a házunktól nem messze állt egy fekete furgon. Ám odaérve csalódás ért, mert nem volt bent a kocsiban az akit akartam. Szomorúan (?!) elindultam a belváros felé egyedül, gyalog. Nem ismertem a környéket nagyon, nemhogy még este. Percek teltek el és szüntelen bolyongtam majd inkább fogtam és leültem a patkára. Esélytelen, hogy én ma valahova is mennék.
- Hé! Régóta nézem már, de vagy huszadszorra mész el a házunk előtt. Eltévedtél?- felpillantva egy szőke hajú mosolygós lány fogad. Bulis ruha van rajta, talán most ért haza.
- Hát őszintén..igen, eltévedtem. Tudod, nemrég költöztem Londonba és alig ismerem a környéket. Nem kellett volna egyedül elindulnom bulizni.
- Csatlakozz hozzám. Én is a közeli bárba megyek. Állítólag jön valami puccos emberke így jó lesz a buli.- nevetgél. Aranyosnak tűnik. Beleegyeztem és neki vágtunk az éjszakának. Útközben meséltünk egymásnak magunkról és igazán összeismerkedtünk. Mint kiderült a neve Larissa de csak Laranak nevezik a haverjai. Londonban született van két tesója velük él együtt és szüleivel. Könnyen barátkozós fajta és igen aranyos kislány. Nem félős és tartózkodó, hamar feloldódik. A buli tartozkodási helyét kilóméterekről meglehetett volna találni a dübörgő zene miatt. Bent se volt másabb. Őrült, részeg, izzadt emberek voltak szanaszét. Lara egy kisebb csoporhoz vezetett. Bemutatta nekem a barátait és utána elkezdtük csapatni az estét. Nem mondom azt, hogy rossz volt. Eszméletlen jól éreztem magam velük. Közös képek, piák sorra, telefonszám cserék. A hangulat a tetőfokon volt. Egész este valakinek a tekintete szúrta a hátam, de egyszer sem figyeltem felé, de csak addig amíg Lara nem szólt, hogy néz valaki. Megfordultam és a még megismerésre váró barna szempárakba ütköztem. Lazán a pultnál ült egy fekete pólóba és nadrágba. Kezében csak egy pohát víz volt. Na fene, valaki elkezdte az alkoholmentes életet? Liam szemébe nézve táncoltam tovább. Többször megrándult arca és teste egy-egy kicsit merészebb mozdulatomra. Odavándoroltam a pulthoz és egy újabb felest rendeltem. Kezemben a pohárral eléléptem és legördítettem a szeme láttára. Csak nevetve megrázta a fejét, mire én is felnevettem.
- Haza kéne menned. Holnap meló kislány. Nemkéne, hogy első nap kirúgjanak téged.- kezembe adja eddigi vizes poharát.
- És ha nem akarok? Túl jól érzem most ahhoz magam.- ordítom túl a zenét. Mosolyogva néz majd megfogta a kezem és kifelé indult velem. A sok pia hatása miatt csak botladoztam és röhögcsélve mentem utána. Félúton inkább felkapott menyasszonyi pózba és egy fekete BMV-ig vitt, majd berakott anyósülésére.
- Várjál. Írok Lara-nak és anyámnak üzenetet, hogy nem alszom otthon. Vagyis...- elnevettem a végét. Teljesen K.O voltam. Lara-nak ment az SMS, hogy leléptem egyik haverommal és ha látna egy szőke fiút ne mondja meg, hogy ott voltam. Anyámnak pedig mondtam, hogy Lara-nál alszom. Jó kis világ van.
- Amúgy hova viszel?- ez az egy kérdés zavart. Na meg akartam egy puha ágyat.
- Vagy hazaviszlek és megmondod anyádnak, hogy mégis hazamész vagy pedig nálam alszol!?- kérdő de kijelentő hangnem.
- Nálad alszom- jelentem ki a szemébe nézve. Egy kis csillogás villant fel benne, de hamar ki is aludt.
- Én is így gondoltam.- majd a gázra taposott és elindultunk.