Sziasztok!
Boldog Nyuszit mindenkinek! Itt van a kövi rész ajándékként! ^^ Jó olvasást!Egy kicsit értelmetlen ezért sajnálom :c Köszönöm szépen a +1 feliratkozót és az 1800 oldalmegjelenítést :))
xoxoWorldDream
Lemászott rólam, majd kezemet megfogta és kifelé akart húzni a szobából.
- Öhm Liam. Lakik itt más is esetleg?- kezdtem el lábammal dobolni a talajon.
- Nem. Ez az én házam. Ide csak az jön be és megy akinek én megengedem.- rendezte le egy ilyen válasszal.
- De amúgy ma vendégek jönnek.- jelentette be kis hatásszünet után. Szemeim bowling labda méretűre kerekedtek.
- És erről mikor akartál szólni?- visítottam fel. Kezdek kiakadni a reggel történtek után még ilyen lazán bejelenti, hogy "ja amúgy vendégek jönnek". Kikészülök ettől a pasitól.
- Most szóltam ha észrevetted volna.- nevetett fel. Egy "ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel válaszoltam. Éppen indulni akart kifelé, mikor megköszörültem torkomat. Kíváncsian fordult vissza felém.
- Nem felejtettél el valamit?- mutogattam végig magamon. Ha most nem esett le neki, hogy mi a szándékom akkor fullosan kiakadok. Tetőtöl-talpig végig mért majd megvonta vállát. Megrökönyödve tekintettem vissza rá.
- Kérhetek egy pólót esetleg, hogy ne fehérneműbe mászkáljak?- rágtam a szájába unottan. Mint akinek fény villant a fejében, indult meg a gardróbjához. Kikapott belőle egy fekete pólót majd azt hozzám vágta.
- Kösz bazdmeg.- mordulok fel. Tekintete arcomra vándorolt és eddigi gyönyörű, csillogó barna szemei most a lángoló haragtól villogtak. Szinte éreztem bőrömön a perzselő tekintetét. Sejtettem, hogy ezt a csodás reggelt valamelyikünk elfogja rontani. Jelen pillanatban én voltam.
- Ide figyelj. Vigyázz a szádra! Velem így nem beszélhetsz. Most pedig zuhanyozz le aztán kapd fel azt és gyere le.- ezzel pedig kiviharzott a szobából. Magatehetetlenül álltam a szobában. Lábaim gyökeret vertek a puha szőnyegbe, szemeim pedig a csukott ajtón akadtak fent. Pedig annyira jól esett a törődése. Ahogy hozzám ért. Az aranyos mosolya amit felém eresztett, ha bíztatni próbált. A nyugtató simogatása amitől csillapodott a sírásom. És ezt mind egy reggel kaptam meg tőle. És mindezt egy mondattal tettem tönkre. Nem nekem való a szeretet. Valahogy ezzel ajándékozott meg engem az élet. Nem vagyok szerethető. Gyorsan bevonultam a fürdőszobába és a tusoló alá álltam. Testemen a kellemes, meleg víz csak úgy száguldott végig. Lehet ki kéne engesztelnem az előbbi miatt? Hiszen csak én voltam a hibás. Vagy talán részben ő is? Annyira furcsa nekem a hangulatváltozásai. Ezen töprengtem amikor már felöltözve és lezuhanyozva kiléptem a szobából. Na aztán most merre menjek?
- Öhm Liam.- kezdtem el szólongatni. A ház továbbra is síri csendben állt. Megindultam a folyosón de a végén még két felé ágazott további hosszú sorokkal. Miért istenem. Miért nem lehet egy normális házat venni, ha egyedül lakik az ember? Megindultam az egyik irányba, majd további utamat is ösztöneimre hallgatva tettem meg. A felfedezett lépcső szélén álltam, de valahogy lentről semmi zaj nem szűrődött.
- Liam?- szólítottam mégegyszer a nevét. Semmi válasz, csak a néma csend. Kezdtem beparázni, hogy talán egyedül hagyott. De ha ez történt akkor mit kezdjek én magammal? Kisebb csörömpölésre kaptam fel a fejemet. Óvatosan kezdtem el leindulni a lépcsőn. Ha valami betörő akkor nekem végem. Tuti ki fog nyírni ha meglát. A hatalmas nappalit átszeltem és a végéből nyíló helység felé vettem az irányt ahonnan a hangok szűrődtek. Huh semmi pánik~bíztatott belső énem. Mire beértem volna a helyszínre az ajtó felől is mozgolódás hallatszott. Mi a fene van itt? Lábaim elvezettek arra felé. Óvatosan körbe pillantottam ott majd visszafordultam és a lépcső felé indultam, vissza a biztonságos szobába. Ám még mielőtt az első fokra léphettem volna, lépés hangokat hallottam. Lefagytam. Egy biztos pontot néztem a lépcső lábánál. Nem mertem megszólalni. A lépések egyre közelebb hallatszódtak. Nembírtam tovább. Megfordultam tengelyem körül, tekintetem pedig egy fegyverrel találkozott. Álmomba sem gondoltam, hogy mégegyszer átélek egy ilyet.
- Ne mozdulj bébi és akkor nem lesz bajod!- suttogja az illető. A hang a torkomba szorult. Levegő után kezdtem kapkodni. Lábaim remegésbe lendültek.
- Kérem.- suttogtam remegve.
- Oh, kár volt megszólalnod.- majd kattant a pisztoly, így a lőszer már gyilkolásra kész volt. Hirtelen felsikítottam és arcomon patakként zúdultak meg a könnyeim.
- Mi volt ez a sikítás? Mi történt?- hallottam meg Liam hangját, majd perceken belül meleg kezeit éreztem derekamon. Fülemet befogtam. Nem akartam tudomást szerezni a körlöttem zajló dolgokról.
- Jézusom észnél vagy Josh?- fonódott keze mégjobban körém, majd egy óvatos ölelésbe fogadott. Mellkasába fúrtam fejem és kerestem azt a bizonyos nyugtatást. Egyik keze hajamra siklott és jól esően elkezdett simogatni. Halk nyugtató szavakat suttogott nekem, mire én mégjobban sírni kezdtem.
- Gyere picur, ne sírj kérlek!- kapott karjaiba majd a kanapéra ült, velem az ölébe. Újra éreztem azt a mérhetetlen rettegést amit korábban. Ezzel pedig nem az elrablásos estémre gondoltam.
" Luke az X-factor után el is ment. Nem jött haza, rögtön belevágott az életbe. Az aztkövető egyik éjszakán ugyan így hallottam a lentről jövő hangokat. Anyu és apu már aludtak. Én pedig kíváncsi létemre lementem. Körbenéztem a tereket és mikor felindultam volna akkor történt. Hátulról a fejemhez szegeztek egy pisztolyt. Utasítottak, hogy tegyem fel kezeimet és, hogy ne merjek megszólalni. Testem mint a kocsonya remegett, hangom elveszett és halkan folyattam könnyeimet. Átkutatták a lakást tűrhető, ellopható holmik miatt én pedig megmozdultam. Ezt pedig nem kellett volna. A kattanó hang amit hallottam, keltette fel bennem a halál érzetet. Azthittem, hogy végem lesz akkor. Ehelyett anyám sikító hangját hallottam és apám üvöltözését majd egy erős ütést a hallántékomnál. Pár napra rá a kórházban mondták el a szüleim, hogy leütöttek a pisztollyal és elfogták a betörőket a rendőrök."
Ezt a pillanatot újra felkeltette bennem az előbb történtek. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Könnyforrásaim pedig már kiapadtak. A karok még mindig szorosan tartottak. Vigyáztak rám és ma már másodszor védettek meg a bajtól.
Boldog Nyuszit mindenkinek! Itt van a kövi rész ajándékként! ^^ Jó olvasást!Egy kicsit értelmetlen ezért sajnálom :c Köszönöm szépen a +1 feliratkozót és az 1800 oldalmegjelenítést :))
xoxoWorldDream
Lemászott rólam, majd kezemet megfogta és kifelé akart húzni a szobából.
- Öhm Liam. Lakik itt más is esetleg?- kezdtem el lábammal dobolni a talajon.
- Nem. Ez az én házam. Ide csak az jön be és megy akinek én megengedem.- rendezte le egy ilyen válasszal.
- De amúgy ma vendégek jönnek.- jelentette be kis hatásszünet után. Szemeim bowling labda méretűre kerekedtek.
- És erről mikor akartál szólni?- visítottam fel. Kezdek kiakadni a reggel történtek után még ilyen lazán bejelenti, hogy "ja amúgy vendégek jönnek". Kikészülök ettől a pasitól.
- Most szóltam ha észrevetted volna.- nevetett fel. Egy "ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel válaszoltam. Éppen indulni akart kifelé, mikor megköszörültem torkomat. Kíváncsian fordult vissza felém.
- Nem felejtettél el valamit?- mutogattam végig magamon. Ha most nem esett le neki, hogy mi a szándékom akkor fullosan kiakadok. Tetőtöl-talpig végig mért majd megvonta vállát. Megrökönyödve tekintettem vissza rá.
- Kérhetek egy pólót esetleg, hogy ne fehérneműbe mászkáljak?- rágtam a szájába unottan. Mint akinek fény villant a fejében, indult meg a gardróbjához. Kikapott belőle egy fekete pólót majd azt hozzám vágta.
- Kösz bazdmeg.- mordulok fel. Tekintete arcomra vándorolt és eddigi gyönyörű, csillogó barna szemei most a lángoló haragtól villogtak. Szinte éreztem bőrömön a perzselő tekintetét. Sejtettem, hogy ezt a csodás reggelt valamelyikünk elfogja rontani. Jelen pillanatban én voltam.
- Ide figyelj. Vigyázz a szádra! Velem így nem beszélhetsz. Most pedig zuhanyozz le aztán kapd fel azt és gyere le.- ezzel pedig kiviharzott a szobából. Magatehetetlenül álltam a szobában. Lábaim gyökeret vertek a puha szőnyegbe, szemeim pedig a csukott ajtón akadtak fent. Pedig annyira jól esett a törődése. Ahogy hozzám ért. Az aranyos mosolya amit felém eresztett, ha bíztatni próbált. A nyugtató simogatása amitől csillapodott a sírásom. És ezt mind egy reggel kaptam meg tőle. És mindezt egy mondattal tettem tönkre. Nem nekem való a szeretet. Valahogy ezzel ajándékozott meg engem az élet. Nem vagyok szerethető. Gyorsan bevonultam a fürdőszobába és a tusoló alá álltam. Testemen a kellemes, meleg víz csak úgy száguldott végig. Lehet ki kéne engesztelnem az előbbi miatt? Hiszen csak én voltam a hibás. Vagy talán részben ő is? Annyira furcsa nekem a hangulatváltozásai. Ezen töprengtem amikor már felöltözve és lezuhanyozva kiléptem a szobából. Na aztán most merre menjek?
- Öhm Liam.- kezdtem el szólongatni. A ház továbbra is síri csendben állt. Megindultam a folyosón de a végén még két felé ágazott további hosszú sorokkal. Miért istenem. Miért nem lehet egy normális házat venni, ha egyedül lakik az ember? Megindultam az egyik irányba, majd további utamat is ösztöneimre hallgatva tettem meg. A felfedezett lépcső szélén álltam, de valahogy lentről semmi zaj nem szűrődött.
- Liam?- szólítottam mégegyszer a nevét. Semmi válasz, csak a néma csend. Kezdtem beparázni, hogy talán egyedül hagyott. De ha ez történt akkor mit kezdjek én magammal? Kisebb csörömpölésre kaptam fel a fejemet. Óvatosan kezdtem el leindulni a lépcsőn. Ha valami betörő akkor nekem végem. Tuti ki fog nyírni ha meglát. A hatalmas nappalit átszeltem és a végéből nyíló helység felé vettem az irányt ahonnan a hangok szűrődtek. Huh semmi pánik~bíztatott belső énem. Mire beértem volna a helyszínre az ajtó felől is mozgolódás hallatszott. Mi a fene van itt? Lábaim elvezettek arra felé. Óvatosan körbe pillantottam ott majd visszafordultam és a lépcső felé indultam, vissza a biztonságos szobába. Ám még mielőtt az első fokra léphettem volna, lépés hangokat hallottam. Lefagytam. Egy biztos pontot néztem a lépcső lábánál. Nem mertem megszólalni. A lépések egyre közelebb hallatszódtak. Nembírtam tovább. Megfordultam tengelyem körül, tekintetem pedig egy fegyverrel találkozott. Álmomba sem gondoltam, hogy mégegyszer átélek egy ilyet.
- Ne mozdulj bébi és akkor nem lesz bajod!- suttogja az illető. A hang a torkomba szorult. Levegő után kezdtem kapkodni. Lábaim remegésbe lendültek.
- Kérem.- suttogtam remegve.
- Oh, kár volt megszólalnod.- majd kattant a pisztoly, így a lőszer már gyilkolásra kész volt. Hirtelen felsikítottam és arcomon patakként zúdultak meg a könnyeim.
- Mi volt ez a sikítás? Mi történt?- hallottam meg Liam hangját, majd perceken belül meleg kezeit éreztem derekamon. Fülemet befogtam. Nem akartam tudomást szerezni a körlöttem zajló dolgokról.
- Jézusom észnél vagy Josh?- fonódott keze mégjobban körém, majd egy óvatos ölelésbe fogadott. Mellkasába fúrtam fejem és kerestem azt a bizonyos nyugtatást. Egyik keze hajamra siklott és jól esően elkezdett simogatni. Halk nyugtató szavakat suttogott nekem, mire én mégjobban sírni kezdtem.
- Gyere picur, ne sírj kérlek!- kapott karjaiba majd a kanapéra ült, velem az ölébe. Újra éreztem azt a mérhetetlen rettegést amit korábban. Ezzel pedig nem az elrablásos estémre gondoltam.
" Luke az X-factor után el is ment. Nem jött haza, rögtön belevágott az életbe. Az aztkövető egyik éjszakán ugyan így hallottam a lentről jövő hangokat. Anyu és apu már aludtak. Én pedig kíváncsi létemre lementem. Körbenéztem a tereket és mikor felindultam volna akkor történt. Hátulról a fejemhez szegeztek egy pisztolyt. Utasítottak, hogy tegyem fel kezeimet és, hogy ne merjek megszólalni. Testem mint a kocsonya remegett, hangom elveszett és halkan folyattam könnyeimet. Átkutatták a lakást tűrhető, ellopható holmik miatt én pedig megmozdultam. Ezt pedig nem kellett volna. A kattanó hang amit hallottam, keltette fel bennem a halál érzetet. Azthittem, hogy végem lesz akkor. Ehelyett anyám sikító hangját hallottam és apám üvöltözését majd egy erős ütést a hallántékomnál. Pár napra rá a kórházban mondták el a szüleim, hogy leütöttek a pisztollyal és elfogták a betörőket a rendőrök."
Ezt a pillanatot újra felkeltette bennem az előbb történtek. Üveges tekintettel bámultam ki a fejemből. Könnyforrásaim pedig már kiapadtak. A karok még mindig szorosan tartottak. Vigyáztak rám és ma már másodszor védettek meg a bajtól.
Egyszerüen nagyszerü :D siess a kövivel :D
VálaszTörlésFriss, olcsó, jó :'D Sietek :3 <3
TörlésTe modt mit akarsz nekem eladni? :D xD
TörlésÉn magam se tudom :"D csak ez az egyszerüen nagyszerü valahogy kiváltotta belőlem xD
TörlésAz szeeep XD na nyomás részt írni, mert megharakszok XD
Törlés