12.rész- Hova lett a másik fele?

Sziasztok!
Itt lenne a kövi rész! Nagyon-nagyon jó olvasást kívánok! Tényleg igyekszem behozni a lemaradásom :D :3 Rövid lett , bocsika :c Valamint nagyon köszönöm szépen az 1700 oldalmegjelenítést és a 7 feliratkozót akik még mindig nem írtakoztak le és itt maradtak :3  
                                                                                    xoxoWorldDream




Az autó út hosszabra sikeredett mint gondoltam. Agyam zsibbadt a sok piától és a szemeim is yoyoztak a fáradtságtól és az izgalomtól. Liam csak halál nyugodtan vezetett és semmi drifftelés nem volt. Mint egy normális ember az úton. Ha kellett megállt a pirosnál és nem hajtott át rajta. Zebránál átengedte az embereket. Betartotta a sebesség korlátot és figyelt mindenre. Nem néztem volna ki belőle a macsósága miatt. Többször becsuktam a szemem, mert a fejemben lévő fájdalom nem akart lecsillapodni. Szüntelen és szüntelen csak zakatolt, súgott, búgott és nembírtam. Lehunytam a szemem, hogy ezzel nyugtassam magam, de onnantól minden kieesett.
Arra ébredtem, hogy valaki a karjaiba vesz és hangfoszlányokba beszél. Teljes beszédét nem hallottam, szemeim pedig inkább csukva tartottam mert most jól esett a sötét. Biztonságban voltam ott, ahogyan a védő karok között.
-...ennyire kiütötted magad.- nevet és elindul velem egy irányba. Nem hittem volna, hogy ő tud ilyen lenni.
Kicsivel később pihe puha dolgon feküdtem. Annyira jól esett, hogy inkább tovább lustálkodtam. Szinte gondolatomban lebegtem és egy másik helyre képzeltem magam.  Vissza a régi házunkba. Elképzeltem a régi éveket. Luke és én a hátsó kertben futkározunk és játszunk. Anyu és apu pedig a verandán ültek és kártyáztak. Néha-néha hallani lehetett amikor apu felordított ha nyert vagy pedig zsörtölődve nyugtázza, hogy vesztett. Emlékszem minket is megtanítottak. Utána mindig elvertem Luke-ot römiben. Apa akkor büszke volt rám. Aztán jöttek azok az idők amikor elkezdtünk felnőni. Suli és barátok. Utána pedig következett a hanghatás. Luke csodás hangjának felfedezése majd az x-factor. Ezekben az időkben kezdőtött apu beborulni. Mindig hangoztatta, hogy nem kell egy ilyen butaság miatt felhagyni az egész életével. Hangoztatta, hogy így nem lesz normális élete. De mégis ez lett a vége. Itt van egy bandában és énekel. Világszerte több millió lány rajong értük és mégegy családot talált magának. Elment tőlünk az életet felfedezni. Apu szerint túl korán vágott ebbe bele, túl fiatal volt hozzá. Ezt hajtogatta mindig amikor szóba került a bátyám.  Utána esténként eljárt itthonról és mindig részegen jött haza. Az eddigi békés családunk, egy zűrös idegen személyekből álló társaság lett. Kevés volt a szeretet.
- Miről álmodhatsz ilyenkor? Bárcsak tudnám..- hallom Liam suttogó hangját. Ujjai végig siklanak szememtől le az arcélemig. Sírtam álmomban. Pedig ezt nem mondhatnám álomnak, csak olyan emlékeknek amik egy részét elszeretném felejteni. Halkan szippantottam egyet és tényleg éreztem, hogy sírtam. (irói megj.: amikor sírunk akkor az orrunk tele van meg ilyenek csak, hogy értsétek xD) Kinyitottam szemeimet és a mellettem fekvő barátomra(?!) néztem. Halványan mosolygott és hajamat simogatta. Lágyan csinálta ami bennem egyfajta megnyugtató hatást keltett.
- Jó reggelt törpi.- elmosolyodtam becenevem hallatán.Reggelt? Jól elaludtam. Viszont köszöntem neki, de utána nem szóltam többet. Csak egymás szemébe néztünk és feküdtünk. Én pedig bárcsak tudnám, hogy te mire gondolsz ilyenkor. Olyan jó lenne belenézni a fejébe.
- Kérsz reggelit?- legyezi kezét arcom előtt. Oké ennyire azért nem bambulhatom.
- Még szép, talán még egy tehenet is befalnék most.- jelentem ki. Óvatosan felültem az ágyban így a takaró lecsúszott rólam. Fejembe a fájdalom pedig erősen belehasított. Éljen másnaposság, nagyon szeretlek. De ennél nagyobb problémám is akadt. Azthittem, hogy a ruhámban leszek de valahogy nem.
- Te levetkőztettél engem?- akadok ki, kicsit magas hangon. Fehérneműben feküdtem az ágyon. Hát ezt nem hiszem el.
- Igen. Gondoltam, nem a ruhádban fogsz aludni. Annyira kómás voltál, hogy inkább ledobáltam a cuccaid és beraktalak aludni az ágyba. Nyugi nem csináltam semmi mást. Nem vagyok én pedofil.- nevet. Istenem, pedofil. Emlékszem így neveztem el őt első találkozásunk alatt, mert annyira meggyűlöltem. Még mindig pattogott az agyam és nemcsak a fejfájás miatt, hanem gondolkoztam, hogy miképp reagáljak a fehérneműs dologra. Fejem alatti párnámat óvatosan megmarkoltam, majd a törökülésben lévő Liamet teljes erőből arcon vágtam. Lendületétől háttal leesett az ágyról én pedig hangos nevetésben törtem ki. Hasamat fogtam és egyszerűen nem tudtam abba hagyni a nevetést.
- Szóval így állunk hercegnő. Oké!- nevetésem csillapodott hangneme hallatán. Hát ez nekem nem lesz valami jó. Gyorsan kiakartam mászni az ágyból, de derekamnál fogva a hatalmas kezek visszarántottak. Kezeimet fejem főlé fogta és úgy bámult le rám.
- Tetszett mi? Nagyot koppantam és most fáj a hátam és a seggem miattad.- mosolyog. Barna szemei csak úgy ragyognak. Óvatosan megcsíptem fenekét mire arca betorzul. Újabb nevetésben törtem ki. Ezt pedig fokozta az, hogy kedves barátom elkezdett csikizni.
- Nehe Liam. Befogok pisilni.- vergődtem alatta fulldokolva.
- Uhf az nem kéne. Nem mosok lepedőt.- vigyorog támaszkodva felettem. Csipőm fölött helyezkedett el, de nem ült rám. Tekintetem akaratlanul is végig vándorolt testén. Uramisten, szentszar.
- Tetszik amit látsz?- kuncogott fel. Bántalmazó párnámat most fejemre nyomtam eltakarva zavarodottságom és pirulásom.
- Nem szégyen ám!- veszi el a párnát, majd egy hosszabb puszit nyom homlokomra. Bárcsak ezt az énjét ismertem volna meg hamarabb.