6-rész-Köszönöm fiúk!- Megint Ő?!

Sziasztok!
Megérkezett itt is az új rész!  És nagyon köszönöm, hogy kezdtetek rendelni történeteket :DD Jó nektek írni :3 Kicsikét rövid lett ezért bocsi :)) Kettő címe lett mert nemtudtam melyik legyen :o Jó olvasást! :)
                                                                  xoxoWorldDream




A repülőút további részét az álmok világában töltöttem és azt hiszem így volt a legjobb. Kellemesen telt az utunk, mégis hamar végeszakadt. Leszállás után a reptéren több millió ember látványa fogadott. Ez valami hatalmas. Majd eszembe jutott a mi kis kontinensünk Ausztrália és azon belül is Sydney. Már most hiányzik pedig csak leszálltam a gépről. De az emlékek sajnos mégis bennem vannak. Talán jobb is, hogy eljöttünk. Az épületből kilépve sok taxi, kocsi kisebb közlekedési eszközök voltak és valamennyi mellett egy ürge állt táblával a kezében. Luke jól körbe pillantott majd az egyik felé kezdett húzni minket.
- Jó napot Mr. Hemmings! Hölgyeim szabad a csomagokat?- mély brit akcentussal kérdezett. Ezt majd még meg kell szoknom. Hiszen ők ilyen udvariasak..vagy nem? Beültünk a szinte limuzin szerű kocsiba és elkezdtük felfedezni Londont. Elhaladtunk a Big Ben előtt, láttuk a London Eye-t, átmentünk a Tower Bridgen, a Trafalgar tér gyönyörű szökőkútját is megcsodáltuk, a British Museumot és a híres Madame Tussads-ot is láttuk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fantasztikus lenne.
- Hogy tetszik?- rápillantottam Luke-ra mire ő csak a leesett állam láttán felfogta a választ.- Szóval tetszik.
- Ez valami gyönyörű! Hihetetlen és felemelő érzés itt lenni! Ahw mikor jövünk majd városnézésre?- kezdtem egy helyben pattogni az ülésbe. Tuti, hogy egész Londont körbe fogom járni. De a legelső dolog amit majd csinálni fogok az az, hogy veszek egy forró fürdőt és munkát keresek.
- Amint kipakoltál és elvitem anyut állásinterjúra mehetünk! De csak ha akarsz.- legelső mondata meglepett. Már beinvitálták anyut meghallgatásra? Oh istenem én nekem miért nem megy ilyen könnyen? Ő rögtön talált egy cégnél munkát és ha minden jól megy felveszik. De én..én hol vagyok? Hát igen a béka segge alatt. Vagy még ott se.
- Várj! Hogy érted, hogy elviszem?? És én?- hitetlenkedve bámultam. Nem gondolja, hogy majd ott maradok egyedül a házban!
- A fiúkkal maradsz, ha nem vagy ellene!
- De nem is ismerem őket! Vagyis oké, olvastam róluk meg rólatok és hallgattam a zenéitek meg az összes interjút és TV showt láttam DE  attól még nemtudom mégis milyenek. Szimpatizálnék velük, de kitudja mit tennének velem ha egyedül hagysz velük.- kezeim közé fogtam arcom és számmal O alakot formáltam. A kocsi eddigi csendes légterét most egy nevetés öntötte el.
- Lia. Ők nem rablók vagy esetleg pedofilok! Jól kifogsz velük jönni, majd meglátod.- ezt remélem is. Nem kéne még egy olyan élet ahol erőszakban élek. A kertváros rész felé menet egyre eltűnt a szépség és átvette ez a luxus érzet. Az utcákban több ház vagy palota volt, de akadtak köztük normális pici házak is. Egyszer csak egy kisebb de mégis palota szerű ház előtt leparkoltunk. Hát mit ne mondjak nem hamarkodták el. Nagyon jól nézett ki. Középen a hatalmas épület, belőle balra jött egy másik az volt a garázs.
- Megérkeztünk kedves utasaink!- megint az a brit hang és a kedvesség.- Esetleg segíthetek bevinni önöknek a csomagokat?- felkuncogtam mostmár. Megkell lehet tanulnom udvariasnak lenni? Bólintottam mire a böröndőmet felemelte és Luke után ment. A nappali sem volt valami kicsi. Az ajtón belépve volt egy nagyon pici folyosó rész majd onnan nyílt a nappali a falnál volt egy kanapé vele szemben a Tv és polcok amik dugig voltak DVD-kel. Hatalmas ablaksor volt a fal helyett így rálátás nyílt a kertbe. Kint egy medence volt, kisebb tűz rakó hellyel és egy hosszú fa és virág kerttel. Szinte el se lehetett látni hol van a vége. A nappaliból egy konyha nyílt benne egy bárpulttal. Szemben az ajtóval volt egy lépcső ami az emeletre vezetett minket és amin éppen 3 fiú rohant le hozzánk.
- Ahogy megbeszéltük! Nem szúrjuk el az első találkozást! Illemtudónak kell lenni és a legjobb oldalunkat mutatni.- gondolkodva egy kicsit de felismertem Calum hangját. Na jól kezdjük. Mikor leértek köreinkbe csak mosolyogva néztek végig rajtunk és szemük rajtam állapodott meg. Mégse kezdjük jól- kezdtem pánikolni.
- Ő itt az anyukám Liz és a hugom Lia.- kezet ráztunk velük.
- Szia én Ashton vagyok.- fejkendős és cuki borzolt hajú srác rázott kezet.- Ő pedig Mikey és Calum.- ők is hasonló képpen köszöntöttek.
- Mi megyünk is sietni kell az interjúra! Elviszem anyut megvárom és jövök is! Vigyázzatok rá!- mutat rám majd megfogva a kocsi kulcsokat kimentek anyuval. Az előszoba közepén csöndben álltunk és vártunk, hogy mégis ki töri meg. Jobbra-balra pillantottak és kerülték a tekintetem ahogy én is az övéket. Eléggé kínos szituáció.
- Öhm..Lia gyere megmutatom melyik lesz a szobád!- törte meg a csendet Calum. Ash megfogta a böröndöm, azzal a céllal, hogy majd utánunk hozza de pár lépés után leejtette.
- Mégis mi a fenét hoztál te ebbe?
- Unikornist- nevetek fel.
- Add nekem- cukin kezdte nézni böröndömet.
- Nem- kinyújtom nyelvem majd felindulok a másik srác után. Hallom szomorú morgását majd utánunk indul. Mikey pedig csak a nappali közepén hasát fogva nevet. Kezdenek bejönni a fiúk. Mármint nem rossz értelemben, csak aranyosak. Igaza volt Luke-nak szimpatikusak. A folyosón a jobb oldal felől az utolsó előtti ajtó mögött lapult az én szobám. Barnás színe volt egy francia ággyal TV-vel és bútorkokkal benne. Megmutatták még, hogy van erkélyem ami a város felé néz és egy hatalmas fürdőszobám.
- Valamint mivel tudtuk, hogy keresni fogsz állást itt intézkedtünk neked!- Mikey jött be pár papírral a kezében.
- Ez a legkevesebb " Üdvözlünk itt és érezd magad otthon" ajándékunk.- pislogni is elfelejtettem. Kerestek nekem állást???
- Uram isten- a papírokon egy étterem és kávézó neve szerepelt. Starbucks. Az állásinterjú pedig ma estére szól.
- Mi az nem tetszik?- kezdtek pánikolni.
- De-de, csak ezt azért nem hittem volna. Hiszen még alig ismertek erre egy ajándéknak állás megbeszélést kapok?- hüledeztem.
-  Gondoltuk kicsit feldobódsz az ott történtek után- szóval Luke mindent elmondott. Nembaj, nem haragszom meg rá, hiszen ő mentett meg minket.
- Hát én ezt nagyon, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm nektek srácok!- csoportos ölelésbe zártam őket. Igen pici voltam mellettük.
- Hány óra?- elővettem telefonom megnéztem az időt. Este 8???
- Számold bele az idő eltolódást!- hangosan megkönnyebültem akkor még csak 5 körül van..azthiszem.
- Ash!
- Hm?- kapja fel fejét.
- Tényleg kell neked egy unikornis?- vigyorogva kérdezem ő pedig lesüti szemét zavarában.
- Lehet- odaugráltam a cuccomhoz és kinyitottam egy zsebet. Ha hiszitek ha nem elhoztam pár gyerekkori plüssöm és emlékeztem, hogy betettem 3 unikornist. Kivettem egyet majd a hátom mögé dugva léptem el.
- Csukd be szemed és nyújts ki a kezed!- megtette majd beletettem. Mikor kinyitotta szemeit az a ragyogás benne..nemfogom elfelejteni.
- Unikornis- nagyra nyílt és csillogó szemekkel nézte. ( "írói megjegyzés" valahogy így : *w* xD)
- Örülök neki, hogy tetszik!- levonultunk a nappaliba és a kanapéra telepedve elkezdtünk beszélni mindenről. Megtudtunk egymásról dolgokat, kérdeztünk a másiktól ezzel elütve az időt. Arra lettem figyelmes, hogy hazaérkeztek a többiek.
- Felvettek!- sikítva anyu nyakába borultam. Remélem én is ilyen sikerrel fogok járni. Baszki..tényleg! Az interjú! Páros lábbal kezdtem felrohanni az emeletre de még hallottam ahogy csodálkozva anyu megkérdezi hova sietek.
- Álláshirdetésre- válaszolják helyettem a fiúk mintha az olyan természetes lenne. Lezuhanyoztam, felkaptam a táskámból egy megfelelő szerelést majd visszarohantam.
- Elviszlek, még úgyse találnál oda!- mindneki sok szerencsét kívánt, majd Luke-al elindultunk az étteremhez. Egész végig a kezemben markolásztam az önéletrajzom és a régi munkahelyeimnek a papírjait, valamint az iskola végzettségem. Belépve ő elment kérni egy innit, hogy amíg nem végzek majd itt vár. Csak bólintottam, majd megérdeklődve a hátsó iroda felé mentem. Mikor be akartam kopogni egy férfi lépett ki. Fején sapka, arcán napszemüveg és ugyanolyan pulcsija volt mint annak az embernek akit még otthon láttam az ablakomban. Lassan rám nézett majd egy ördögi mosolyt villantva átadta nekem a helyet. Ezt nem hiszem el...Ő az?

5-rész- Köszi Anyu!!

Sziasztoook! Bocsika a késéssel :( Láttam, hogy azért voltak akik szavaztak és látom milyen a véleményetek :D Na lett 3 L és 1 J :DD Majd rájöttök ( remélem), hogy miért ment ez a szavazás vagy értékelés a blogon! :D Fölösleg közlemény ^^ * lent a további blogjaim ikon megjelent mert megtaláltam egyik régi blogocskámat amit átírtam szerksztettem terveztem és a többi és a többi akinek nem jön be az aféle dolog inkább rá se menjen o.o*  De ez lesz a fő-főm amit amíg tudok írok és végzek :3 Erről a részről nincs véleményem úgy igazából :o Szerintem ennek a résznek nagyon nincs értelme és tartalma de kezd egyre izgibbé válni majd a következő részektől ha minden igaz :3  Jó olvasást!
                                                                                    xoxoWorldDream


Csak néztem-néztem ki az ablakon. Agyaltam azon mégis honnan ismerős nekem az a személy. Hol láttam én már? Tv-ben, újságban, interneten? Vagy egyátalán miért ismerem? Kint a hold fényesen ragyogott, bevilágította az eget, szinte birtokolta. A csillagok parányi kis alattvalónak tűntek a nagy és kövér császárjuk mellett. Úgy ragyogott mintha a menny egy foltban kitárta volna kapuit így átjárót nyitva a földi és a túlvilági élet között. A csillagok pedig parányi jelek amiket a fentiek sugároznak a lent élő szeretteiknek. Lassan lemásztam a pultról megfogtam a sarokban álló seprűt , felmosót és elkezdtem feltakarítani azt a kárt amit okoztam. Senki nem kelt fel a nagy zajra amit csináltam, de így volt a legjobb. Nem volt kedvem most magyarázkodni, se mesélni. Lassan, igen lassan megcsináltam a dolgom majd mint egy élőholt ki mégcsak most ismerkedik az új szokással felcsoszogtam a szobámban és az ágyra vetettem magam. A szobám este valahogy jobban elveszi az életet de mégis mintha jobban védene mint nappal. Nyugodt és csendes. Nem hibába szeretik olyan sokan a sötét. Óv, véd és segít. Aludni jöttem fel mégse tudtam, nem jött álom a szememre. Egész végig csak a költözésen és még mindig a titokzatos idegenen járt az eszem. Teljesen belemerültem, minden barátom, ismerősöm bármilyen embert felkutattam az emlékeimben, de őt ki az ablakon bámult, nem találtam. Fejemben a neveket és arcokat pörgettem amibe belefáradtam tehát elnyomott az álom.
A másnap csak azzal telt hogy be fóliáztuk azokat a holmikat amik törékenyek de kellenek értve egy pár bútort és eldobozoltuk a fontosabb tárgyainkat.
- Itt egy újabb doboz. Csajok ezeket tényleg muszáj vinni, ott is kaptok ugyan ilyeneket!- kifulladva és már őrülten vágta le a dobozt Luke az asztalhoz.
- Hé-hé óvatosan abban vannak benne a képek és festmények!- igen lebuktam. Szeretek festeni és nem megyek sehova nélkülük. Ha Londonba megyünk akkor kint lesznek a falaimon, de lehet megint neki állok majd újabb képeket festeni. Mióta sok gond volt itthon azóta leálltam a pingálással és egyéb grafikai vagy művészeti dologgal. Akkor inkább megfogtam egy kisfüzetet vagy egy kis könyvet aminek lapjai üresek majd naplót kezdtem írni. Hm..azok is megvannak valamelyik dobozomban szerintem.
- Jó-jó óvatosan, persze! Ezek csak festmények Lia, de felőlem! Majd kérek párat!- nevet. Na igen ilyenkor letudnám ütni szívem szerint. De hát mégis a testvérem. Erre vagyunk. Hogy szekáljuk egymást és megnehezítsük a másik életét. Hogy mellette maradjunk és a támasztékuk legyünk a bajban vagy a segítségük a rossz időkben. A pakolás hamar eltelt és holnapra márcsak annyi maradt, hogy elpakoljuk a ruhákat aztán pedig egy hajnali géppel menjünk. Este folyamán  egy utolsó filmes estét csináltunk a nappaliba. Minden fajtából néztünk legalább egyet. Én néha néha a gépemen pötyögtem de azt is csak azért, hogy keressek valami repülőt és egy állást Londonba. Félre értés ne essék nem gépet fogok venni csak jegyet, na de mindegy is. A filmek jók voltak kivéve a horrort akkor gépeztem a legtöbbet csak, hogy ne kelljen látnom mi megy ott, de sajnos így is hallottam ami szintén egy nem kellemes dolog. Holnap után hajnali 4-kor indul a repülőnk ebben egyeztünk meg. Állást pedig nem nagyon találtam, olyat ami mondjuk megfelelő lenne nekem. Az iskolába ami művészeti suli fotós és grafika szakra járok. Ezen irányultságokhoz kerestem munkát..sikertelenül. Kezdetem feladni,álmosodtam, fáradtam de egyben izgatott voltam, hogy hamarosan megyünk el.
Reggel szinte kiugrottam az ágyból és repkedtem örömömben. Egy nap...egy nap választ el az új élettől. Hatalmas mosollyal éltem át azt a napot. Dalolásztam, pakoltam, vártam a furgont, válogattam, csomagoltam néha táncba kezdtem de nem volt olyan pillanat, hogy ne mosolyogtam volna.
- Azért még maradj a Földön hugi! Amúgy a fiúk a busszal mennek. Kérdezték miért nem megyünk mi is azzal, de nemtudtam rá válaszolni nekik! Na miért is nem velük megyünk?- fogja le az éppen kezemben lévő ragasztószallagot és éri el azt, hogy két ragyogó szemébe nézzek.
- Hát tudod bátyuska, azért mert nem zavarunk titeket! Anyuval megbeszéltük, hogyha akarsz elmehetsz velük ma és majd ott találkozunk!- ártatlan szemekkel pislogtam rá. Erre szokta mondani, hogy aranyos vagyok de mégis ijesztő. Ch..
- Isten ments! Veletek megyek és kész! Amúgy meg úgy pakolássz, hogyha holnap nem akarsz kóma királykisasszony lenni a repülőn akkor fejezd be hamar és húzzál aludni.
- De még egy csomó mindent nem pakoltam be!!- kaptam hiszti rohamot. Ha utazni megyünk és sürgetnek engem eléggé hisztis tudok lenni. Ne piszkáljanak már ha egyszer megvan a maga tempóm. Luke csak feltette a kezét védekező pozícióba majd egy jóéjt puszit nyomva lelépett a szobámból. Átgondolva mégis a mondandóját összekaptam magam, Cakk um pakk mindent elrendeztem és 11 körül már ágyban vártam. Igen vártam mert nemtudtam elaludni. Egész végig magyaráztam magamnak, hogy de csak 5 órát tudok majd aludni. Nem lesz baj. Hát legközelebb is ezt fogom csinálni.
- Pattanj ki Lia, megyünk Londonba!!- hideg csapta meg meztelen lábaim és kezeim, ahogy lerántották rólam a birtokló és jó meleg takarómat. Eljött ez a nap is. Komótosan és rendezetten elkészültem. Kint az ajtó előtt vagy fél órát ácsorogtam a házat bámulva. Minden itt történt dolgot átfuttattam a fejemen. Érzékeny búcsú egy háztől. Érdekes, de ilyen vagyok..érzékeny típus. A repükő térre szinte rohantuk a taxitól. Becsekkoltunk, leültünk és élveztük a kényelmes üléseket.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kössék be magukat! Megkezdjük a felszállást!- először repülök géppel, mégsincs bennem félelem érzet. Az emelkedést érezni lehetett mégis kellemes volt.
- Kicsim! Tegnap még nézegettem neked is munkát azzal a hátha akad valami féle érzéssel. Találtam is. Kávézóban dolgoztál eddig akkor miért nem folytathatnád ott is ezt a dolgot. Pincérnőt vagy pultost keresnek Londonba egy kávézóba. A neve nem ugrik be, de ha odaértünk talán felkereshetnéd és megcélozhatnád.- gondolom látta a grimaszt az arcomon amivel azt fejeztem ki, hogy nem akarok megint egy kávézóba vagy étteremben dolgozni- Figyelj ez csak addig kéne amíg nem találsz egy olyat amit tetszik és felvesznek rendben?
- Legyen. Köszi Anyu! Szeretlek!- és az öveket szinte elfelejtve öleltem át őt. Bármi is van mindig segít. Nem hagy cserben és óv mindentől. Ő a világ legjobb embere.
 

4.rész- Ki lehetett?

Sziasztok Kedves Olvasók!
Itt az új rész! A véleményem róla az hogy noooo TT^TT rém :DD De jó olvasást!! A blogon lehet, hogy lesz valami változás nemtudom mennyire lehet majd észlelni! DE! Az olvasók véleményét kérem majd egy szavazásban!! Oldalt lesz megtalálható ( ha jól állítottam be) a kis szavazó valami! A fejemben már részben megvan de tőletek érdekelni inkább, hogy milyenek vagytok! Na nó fecsegés! Jó olvasást! ;)
                                                                                         xoxoDreamWorld<3


Megettük a sütiket aztán neki álltam elmosogatni, letörölni az asztalt és elpakolni. Elmegyünk Luke-al. Nem fog bántani minket senki. Nem lesz rettegés az élet. De kitudja, hogy ott is mi fog ránk várni. Új város, új emberek és új meló. Oh baszki tényleg...Holnap bemegyek és majd felmondok. Ha jól tudom anyu már megtette és talált is állást Londonba. Mindenki ilyen mázlista csak én nem? Néha úgy érzem magam mintha nem lennék idevaló. Nem ebbe a családba tartoznék. Mintha egy idegen lennék aki csak nézi mégis milyen az élet és mi van körülötte. Barátaim is alig vannak, az iskolában pedig eltaszítanak. Azt hiszik, hogy mivel Luke a tesóm egy beképzelt liba vagyok. Terjengtek már olyan történetek is rólam, hogy lefizetek valakit csak, hogy a barátom legyen. De nem igaz!!! Soha nem tenném.
- Meddig súrolod még azt a tányért?- a szöszke jött nevetve.
- Hát amíg el nem kopik esetleg?
- Hajrá tökmag!- majd elment röhögve. Hát ez hülye. Várjunk csak! Miaz hogy tökmag?? Kis tökös kimerészelte mondani. Gyors iramban felrohantam szobájába és berontottam hozzá.
- Te egy bűnös vagy! Azonnal jelenj meg a tanács előtt! Fejedet vétetem ha nem!- kerek szemekkel pislog rám és még az ajtóból is hallottam, hogy kattognak az agyszerelvényei és azt is ahogy leesett neki. Alig kapcsoltam ő már futott le a lépcsőn ki a kertbe. Na megállj megfizetsz ezért! Kisebb bújócska fogócska után elvesztettem a nyomát.
- Komolyan uram megszegte a szabályokat és nem illik elfutni egy...- nagy lökés majd megcsókoltam a medencét. Igen a kellemes hideg víz mely átjárta a testem minden egyes szegletét..felbecsülhetetlen. Prüszkülve és köhögve jöttem fel a víz mélyéről. A nap éppen lemenőbe volt tehát egy csepp melegséget se éreztem.
- Haha! Hát hugi bocsi a tökmag miatt!- az a dermesztően jó mosolya ott villogott arcán amiért kitudnám nyírni mindig. Kimásztam a hideg vízből, kicsavartam szerintem 8 ezer hektoliter vizet a ruhámból majd arra figyeltem fel, hogy probál nem nevetni és visszafolytja mosolyát is.
- Te mit bámulsz és miért akarsz kuncogni? Amúgy meg engedd ki mert már vörös a fejed!- igen az enged ki mondatot megfogadta. Csak nevetett és nevetett. Nemtudom eltelt már egy nap, vagy egy hét esetleg egy hónap de lehet, hogy meghaladtuk már az egy évet is mire befejezte.
- Csak tudod fehér pólód van és átlátszik a fekete csipkés melltartód!
Kínomban csak felrohantam szobámba átvettem a vizes ruhákat. A délután többi részét csak beszélgetéssel és filmezéssel ütöttük el aztán pedig elmentünk aludni.
Ahogy ígértem másnap bementem a kávézóba szólni, hogy elköltözünk és nem dolgozok itt tovább. Hát mit ne mondjak nem örült valami nagyon.
- Ezt teszed velem? Itt hagyod a második családod? Mit mondunk majd a sok törzsvendégnek akik mind szeretnek téged? Ez egy kávézó gyermekem nem teheted!! Oh ez nagyon kár! Jó utazást!. igen igen. Gondolom azt hiszitek, hogy jó fej. Hát minden túl dramatizál aztán meg letesz róla. Ő márcsak ilyen. A felmondási papírokat betettem a mappámba és hazafele indultam. Én ész este mentem be a kávézóba felmondani. Ilyenkor a sötétben nem tetszenek az utcák főleg, hogy pár napja nincsen külvilágítás az utcákban, csak a városba. Sietősen szedtem lábaim hazafelé. Folytonosan mondogattam magamban, hogy " Nyugi kibírod a hosszabb utat ne rövidíts! Kibírod! " De az agyam rosszabb része az ösztöneimet megmérgezte így lerövidítettem az utat az egyik kis sikátoros utca felé. Anyám ezért tuti megölni. Ahogy magamban mondogattam mindent otthon találtam magam. Megusztam nem lett semmi bajom. A ház már sötét volt így gondoltam halkan bemegyek és én is alszok. Felvittem cuccaim majd a konyhába mentem fürdés után meginni egy pohár tejet. Imádom ilyenkor megnyugtatja az embert. Az asztalon egy papír fehérlett amit elolvastam. Határozottan Luke kézírása volt.
" Ha hazaértél ezt olvasd el! Holnap pakolás lesz és bútorozás! Pár nap múlva inkább mondom úgy, hogy holnap után megyünk Londonba! Aludj jól! xoxoLuke"
Hamarosan új élet! A hűtőhöz mentem kivettem a tejet kiöntöttem és kortyolgattam amitől felfrissültnek éreztem magam. Felültem a pultra és még többször elolvastam a cetlit. Pár nap és elmegyünk. Itthagyunk mindent. Új helyet látunk, sőt megismerhetem Luke társait és végre nemkell majd várnom, hogy mikor jön haza látogatóba. Éppen megfogtam a poharamat és ivás közben az ablak felé néztem. Nem a tükörképem láttam benne. Nem. Egészen más volt..Egy férfi bámult vissza. Kezemből a pohár  kicsüszött és nagy csattanással tudatta velem, hogy van gravitáció. Ő erre felkapta fejét majd elfutott. Miért ismerős nekem az arca? Ki lehetett??