Sziasztoook! Bocsika a késéssel :( Láttam, hogy azért voltak akik szavaztak és látom milyen a véleményetek :D Na lett 3 L és 1 J :DD Majd rájöttök ( remélem), hogy miért ment ez a szavazás vagy értékelés a blogon! :D Fölösleg közlemény ^^ * lent a további blogjaim ikon megjelent mert megtaláltam egyik régi blogocskámat amit átírtam szerksztettem terveztem és a többi és a többi akinek nem jön be az aféle dolog inkább rá se menjen o.o* De ez lesz a fő-főm amit amíg tudok írok és végzek :3 Erről a részről nincs véleményem úgy igazából :o Szerintem ennek a résznek nagyon nincs értelme és tartalma de kezd egyre izgibbé válni majd a következő részektől ha minden igaz :3 Jó olvasást!
xoxoWorldDream
Csak néztem-néztem ki az ablakon. Agyaltam azon mégis honnan ismerős nekem az a személy. Hol láttam én már? Tv-ben, újságban, interneten? Vagy egyátalán miért ismerem? Kint a hold fényesen ragyogott, bevilágította az eget, szinte birtokolta. A csillagok parányi kis alattvalónak tűntek a nagy és kövér császárjuk mellett. Úgy ragyogott mintha a menny egy foltban kitárta volna kapuit így átjárót nyitva a földi és a túlvilági élet között. A csillagok pedig parányi jelek amiket a fentiek sugároznak a lent élő szeretteiknek. Lassan lemásztam a pultról megfogtam a sarokban álló seprűt , felmosót és elkezdtem feltakarítani azt a kárt amit okoztam. Senki nem kelt fel a nagy zajra amit csináltam, de így volt a legjobb. Nem volt kedvem most magyarázkodni, se mesélni. Lassan, igen lassan megcsináltam a dolgom majd mint egy élőholt ki mégcsak most ismerkedik az új szokással felcsoszogtam a szobámban és az ágyra vetettem magam. A szobám este valahogy jobban elveszi az életet de mégis mintha jobban védene mint nappal. Nyugodt és csendes. Nem hibába szeretik olyan sokan a sötét. Óv, véd és segít. Aludni jöttem fel mégse tudtam, nem jött álom a szememre. Egész végig csak a költözésen és még mindig a titokzatos idegenen járt az eszem. Teljesen belemerültem, minden barátom, ismerősöm bármilyen embert felkutattam az emlékeimben, de őt ki az ablakon bámult, nem találtam. Fejemben a neveket és arcokat pörgettem amibe belefáradtam tehát elnyomott az álom.
A másnap csak azzal telt hogy be fóliáztuk azokat a holmikat amik törékenyek de kellenek értve egy pár bútort és eldobozoltuk a fontosabb tárgyainkat.
- Itt egy újabb doboz. Csajok ezeket tényleg muszáj vinni, ott is kaptok ugyan ilyeneket!- kifulladva és már őrülten vágta le a dobozt Luke az asztalhoz.
- Hé-hé óvatosan abban vannak benne a képek és festmények!- igen lebuktam. Szeretek festeni és nem megyek sehova nélkülük. Ha Londonba megyünk akkor kint lesznek a falaimon, de lehet megint neki állok majd újabb képeket festeni. Mióta sok gond volt itthon azóta leálltam a pingálással és egyéb grafikai vagy művészeti dologgal. Akkor inkább megfogtam egy kisfüzetet vagy egy kis könyvet aminek lapjai üresek majd naplót kezdtem írni. Hm..azok is megvannak valamelyik dobozomban szerintem.
- Jó-jó óvatosan, persze! Ezek csak festmények Lia, de felőlem! Majd kérek párat!- nevet. Na igen ilyenkor letudnám ütni szívem szerint. De hát mégis a testvérem. Erre vagyunk. Hogy szekáljuk egymást és megnehezítsük a másik életét. Hogy mellette maradjunk és a támasztékuk legyünk a bajban vagy a segítségük a rossz időkben. A pakolás hamar eltelt és holnapra márcsak annyi maradt, hogy elpakoljuk a ruhákat aztán pedig egy hajnali géppel menjünk. Este folyamán egy utolsó filmes estét csináltunk a nappaliba. Minden fajtából néztünk legalább egyet. Én néha néha a gépemen pötyögtem de azt is csak azért, hogy keressek valami repülőt és egy állást Londonba. Félre értés ne essék nem gépet fogok venni csak jegyet, na de mindegy is. A filmek jók voltak kivéve a horrort akkor gépeztem a legtöbbet csak, hogy ne kelljen látnom mi megy ott, de sajnos így is hallottam ami szintén egy nem kellemes dolog. Holnap után hajnali 4-kor indul a repülőnk ebben egyeztünk meg. Állást pedig nem nagyon találtam, olyat ami mondjuk megfelelő lenne nekem. Az iskolába ami művészeti suli fotós és grafika szakra járok. Ezen irányultságokhoz kerestem munkát..sikertelenül. Kezdetem feladni,álmosodtam, fáradtam de egyben izgatott voltam, hogy hamarosan megyünk el.
Reggel szinte kiugrottam az ágyból és repkedtem örömömben. Egy nap...egy nap választ el az új élettől. Hatalmas mosollyal éltem át azt a napot. Dalolásztam, pakoltam, vártam a furgont, válogattam, csomagoltam néha táncba kezdtem de nem volt olyan pillanat, hogy ne mosolyogtam volna.
- Azért még maradj a Földön hugi! Amúgy a fiúk a busszal mennek. Kérdezték miért nem megyünk mi is azzal, de nemtudtam rá válaszolni nekik! Na miért is nem velük megyünk?- fogja le az éppen kezemben lévő ragasztószallagot és éri el azt, hogy két ragyogó szemébe nézzek.
- Hát tudod bátyuska, azért mert nem zavarunk titeket! Anyuval megbeszéltük, hogyha akarsz elmehetsz velük ma és majd ott találkozunk!- ártatlan szemekkel pislogtam rá. Erre szokta mondani, hogy aranyos vagyok de mégis ijesztő. Ch..
- Isten ments! Veletek megyek és kész! Amúgy meg úgy pakolássz, hogyha holnap nem akarsz kóma királykisasszony lenni a repülőn akkor fejezd be hamar és húzzál aludni.
- De még egy csomó mindent nem pakoltam be!!- kaptam hiszti rohamot. Ha utazni megyünk és sürgetnek engem eléggé hisztis tudok lenni. Ne piszkáljanak már ha egyszer megvan a maga tempóm. Luke csak feltette a kezét védekező pozícióba majd egy jóéjt puszit nyomva lelépett a szobámból. Átgondolva mégis a mondandóját összekaptam magam, Cakk um pakk mindent elrendeztem és 11 körül már ágyban vártam. Igen vártam mert nemtudtam elaludni. Egész végig magyaráztam magamnak, hogy de csak 5 órát tudok majd aludni. Nem lesz baj. Hát legközelebb is ezt fogom csinálni.
- Pattanj ki Lia, megyünk Londonba!!- hideg csapta meg meztelen lábaim és kezeim, ahogy lerántották rólam a birtokló és jó meleg takarómat. Eljött ez a nap is. Komótosan és rendezetten elkészültem. Kint az ajtó előtt vagy fél órát ácsorogtam a házat bámulva. Minden itt történt dolgot átfuttattam a fejemen. Érzékeny búcsú egy háztől. Érdekes, de ilyen vagyok..érzékeny típus. A repükő térre szinte rohantuk a taxitól. Becsekkoltunk, leültünk és élveztük a kényelmes üléseket.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kössék be magukat! Megkezdjük a felszállást!- először repülök géppel, mégsincs bennem félelem érzet. Az emelkedést érezni lehetett mégis kellemes volt.
- Kicsim! Tegnap még nézegettem neked is munkát azzal a hátha akad valami féle érzéssel. Találtam is. Kávézóban dolgoztál eddig akkor miért nem folytathatnád ott is ezt a dolgot. Pincérnőt vagy pultost keresnek Londonba egy kávézóba. A neve nem ugrik be, de ha odaértünk talán felkereshetnéd és megcélozhatnád.- gondolom látta a grimaszt az arcomon amivel azt fejeztem ki, hogy nem akarok megint egy kávézóba vagy étteremben dolgozni- Figyelj ez csak addig kéne amíg nem találsz egy olyat amit tetszik és felvesznek rendben?
- Legyen. Köszi Anyu! Szeretlek!- és az öveket szinte elfelejtve öleltem át őt. Bármi is van mindig segít. Nem hagy cserben és óv mindentől. Ő a világ legjobb embere.
xoxoWorldDream
Csak néztem-néztem ki az ablakon. Agyaltam azon mégis honnan ismerős nekem az a személy. Hol láttam én már? Tv-ben, újságban, interneten? Vagy egyátalán miért ismerem? Kint a hold fényesen ragyogott, bevilágította az eget, szinte birtokolta. A csillagok parányi kis alattvalónak tűntek a nagy és kövér császárjuk mellett. Úgy ragyogott mintha a menny egy foltban kitárta volna kapuit így átjárót nyitva a földi és a túlvilági élet között. A csillagok pedig parányi jelek amiket a fentiek sugároznak a lent élő szeretteiknek. Lassan lemásztam a pultról megfogtam a sarokban álló seprűt , felmosót és elkezdtem feltakarítani azt a kárt amit okoztam. Senki nem kelt fel a nagy zajra amit csináltam, de így volt a legjobb. Nem volt kedvem most magyarázkodni, se mesélni. Lassan, igen lassan megcsináltam a dolgom majd mint egy élőholt ki mégcsak most ismerkedik az új szokással felcsoszogtam a szobámban és az ágyra vetettem magam. A szobám este valahogy jobban elveszi az életet de mégis mintha jobban védene mint nappal. Nyugodt és csendes. Nem hibába szeretik olyan sokan a sötét. Óv, véd és segít. Aludni jöttem fel mégse tudtam, nem jött álom a szememre. Egész végig csak a költözésen és még mindig a titokzatos idegenen járt az eszem. Teljesen belemerültem, minden barátom, ismerősöm bármilyen embert felkutattam az emlékeimben, de őt ki az ablakon bámult, nem találtam. Fejemben a neveket és arcokat pörgettem amibe belefáradtam tehát elnyomott az álom.
A másnap csak azzal telt hogy be fóliáztuk azokat a holmikat amik törékenyek de kellenek értve egy pár bútort és eldobozoltuk a fontosabb tárgyainkat.
- Itt egy újabb doboz. Csajok ezeket tényleg muszáj vinni, ott is kaptok ugyan ilyeneket!- kifulladva és már őrülten vágta le a dobozt Luke az asztalhoz.
- Hé-hé óvatosan abban vannak benne a képek és festmények!- igen lebuktam. Szeretek festeni és nem megyek sehova nélkülük. Ha Londonba megyünk akkor kint lesznek a falaimon, de lehet megint neki állok majd újabb képeket festeni. Mióta sok gond volt itthon azóta leálltam a pingálással és egyéb grafikai vagy művészeti dologgal. Akkor inkább megfogtam egy kisfüzetet vagy egy kis könyvet aminek lapjai üresek majd naplót kezdtem írni. Hm..azok is megvannak valamelyik dobozomban szerintem.
- Jó-jó óvatosan, persze! Ezek csak festmények Lia, de felőlem! Majd kérek párat!- nevet. Na igen ilyenkor letudnám ütni szívem szerint. De hát mégis a testvérem. Erre vagyunk. Hogy szekáljuk egymást és megnehezítsük a másik életét. Hogy mellette maradjunk és a támasztékuk legyünk a bajban vagy a segítségük a rossz időkben. A pakolás hamar eltelt és holnapra márcsak annyi maradt, hogy elpakoljuk a ruhákat aztán pedig egy hajnali géppel menjünk. Este folyamán egy utolsó filmes estét csináltunk a nappaliba. Minden fajtából néztünk legalább egyet. Én néha néha a gépemen pötyögtem de azt is csak azért, hogy keressek valami repülőt és egy állást Londonba. Félre értés ne essék nem gépet fogok venni csak jegyet, na de mindegy is. A filmek jók voltak kivéve a horrort akkor gépeztem a legtöbbet csak, hogy ne kelljen látnom mi megy ott, de sajnos így is hallottam ami szintén egy nem kellemes dolog. Holnap után hajnali 4-kor indul a repülőnk ebben egyeztünk meg. Állást pedig nem nagyon találtam, olyat ami mondjuk megfelelő lenne nekem. Az iskolába ami művészeti suli fotós és grafika szakra járok. Ezen irányultságokhoz kerestem munkát..sikertelenül. Kezdetem feladni,álmosodtam, fáradtam de egyben izgatott voltam, hogy hamarosan megyünk el.
Reggel szinte kiugrottam az ágyból és repkedtem örömömben. Egy nap...egy nap választ el az új élettől. Hatalmas mosollyal éltem át azt a napot. Dalolásztam, pakoltam, vártam a furgont, válogattam, csomagoltam néha táncba kezdtem de nem volt olyan pillanat, hogy ne mosolyogtam volna.
- Azért még maradj a Földön hugi! Amúgy a fiúk a busszal mennek. Kérdezték miért nem megyünk mi is azzal, de nemtudtam rá válaszolni nekik! Na miért is nem velük megyünk?- fogja le az éppen kezemben lévő ragasztószallagot és éri el azt, hogy két ragyogó szemébe nézzek.
- Hát tudod bátyuska, azért mert nem zavarunk titeket! Anyuval megbeszéltük, hogyha akarsz elmehetsz velük ma és majd ott találkozunk!- ártatlan szemekkel pislogtam rá. Erre szokta mondani, hogy aranyos vagyok de mégis ijesztő. Ch..
- Isten ments! Veletek megyek és kész! Amúgy meg úgy pakolássz, hogyha holnap nem akarsz kóma királykisasszony lenni a repülőn akkor fejezd be hamar és húzzál aludni.
- De még egy csomó mindent nem pakoltam be!!- kaptam hiszti rohamot. Ha utazni megyünk és sürgetnek engem eléggé hisztis tudok lenni. Ne piszkáljanak már ha egyszer megvan a maga tempóm. Luke csak feltette a kezét védekező pozícióba majd egy jóéjt puszit nyomva lelépett a szobámból. Átgondolva mégis a mondandóját összekaptam magam, Cakk um pakk mindent elrendeztem és 11 körül már ágyban vártam. Igen vártam mert nemtudtam elaludni. Egész végig magyaráztam magamnak, hogy de csak 5 órát tudok majd aludni. Nem lesz baj. Hát legközelebb is ezt fogom csinálni.
- Pattanj ki Lia, megyünk Londonba!!- hideg csapta meg meztelen lábaim és kezeim, ahogy lerántották rólam a birtokló és jó meleg takarómat. Eljött ez a nap is. Komótosan és rendezetten elkészültem. Kint az ajtó előtt vagy fél órát ácsorogtam a házat bámulva. Minden itt történt dolgot átfuttattam a fejemen. Érzékeny búcsú egy háztől. Érdekes, de ilyen vagyok..érzékeny típus. A repükő térre szinte rohantuk a taxitól. Becsekkoltunk, leültünk és élveztük a kényelmes üléseket.
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kössék be magukat! Megkezdjük a felszállást!- először repülök géppel, mégsincs bennem félelem érzet. Az emelkedést érezni lehetett mégis kellemes volt.
- Kicsim! Tegnap még nézegettem neked is munkát azzal a hátha akad valami féle érzéssel. Találtam is. Kávézóban dolgoztál eddig akkor miért nem folytathatnád ott is ezt a dolgot. Pincérnőt vagy pultost keresnek Londonba egy kávézóba. A neve nem ugrik be, de ha odaértünk talán felkereshetnéd és megcélozhatnád.- gondolom látta a grimaszt az arcomon amivel azt fejeztem ki, hogy nem akarok megint egy kávézóba vagy étteremben dolgozni- Figyelj ez csak addig kéne amíg nem találsz egy olyat amit tetszik és felvesznek rendben?
- Legyen. Köszi Anyu! Szeretlek!- és az öveket szinte elfelejtve öleltem át őt. Bármi is van mindig segít. Nem hagy cserben és óv mindentől. Ő a világ legjobb embere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése