Sziasztok Kedves Olvasók!
Itt az új rész! A véleményem róla az hogy noooo TT^TT rém :DD De jó olvasást!! A blogon lehet, hogy lesz valami változás nemtudom mennyire lehet majd észlelni! DE! Az olvasók véleményét kérem majd egy szavazásban!! Oldalt lesz megtalálható ( ha jól állítottam be) a kis szavazó valami! A fejemben már részben megvan de tőletek érdekelni inkább, hogy milyenek vagytok! Na nó fecsegés! Jó olvasást! ;)
xoxoDreamWorld<3
Megettük a sütiket aztán neki álltam elmosogatni, letörölni az asztalt és elpakolni. Elmegyünk Luke-al. Nem fog bántani minket senki. Nem lesz rettegés az élet. De kitudja, hogy ott is mi fog ránk várni. Új város, új emberek és új meló. Oh baszki tényleg...Holnap bemegyek és majd felmondok. Ha jól tudom anyu már megtette és talált is állást Londonba. Mindenki ilyen mázlista csak én nem? Néha úgy érzem magam mintha nem lennék idevaló. Nem ebbe a családba tartoznék. Mintha egy idegen lennék aki csak nézi mégis milyen az élet és mi van körülötte. Barátaim is alig vannak, az iskolában pedig eltaszítanak. Azt hiszik, hogy mivel Luke a tesóm egy beképzelt liba vagyok. Terjengtek már olyan történetek is rólam, hogy lefizetek valakit csak, hogy a barátom legyen. De nem igaz!!! Soha nem tenném.
- Meddig súrolod még azt a tányért?- a szöszke jött nevetve.
- Hát amíg el nem kopik esetleg?
- Hajrá tökmag!- majd elment röhögve. Hát ez hülye. Várjunk csak! Miaz hogy tökmag?? Kis tökös kimerészelte mondani. Gyors iramban felrohantam szobájába és berontottam hozzá.
- Te egy bűnös vagy! Azonnal jelenj meg a tanács előtt! Fejedet vétetem ha nem!- kerek szemekkel pislog rám és még az ajtóból is hallottam, hogy kattognak az agyszerelvényei és azt is ahogy leesett neki. Alig kapcsoltam ő már futott le a lépcsőn ki a kertbe. Na megállj megfizetsz ezért! Kisebb bújócska fogócska után elvesztettem a nyomát.
- Komolyan uram megszegte a szabályokat és nem illik elfutni egy...- nagy lökés majd megcsókoltam a medencét. Igen a kellemes hideg víz mely átjárta a testem minden egyes szegletét..felbecsülhetetlen. Prüszkülve és köhögve jöttem fel a víz mélyéről. A nap éppen lemenőbe volt tehát egy csepp melegséget se éreztem.
- Haha! Hát hugi bocsi a tökmag miatt!- az a dermesztően jó mosolya ott villogott arcán amiért kitudnám nyírni mindig. Kimásztam a hideg vízből, kicsavartam szerintem 8 ezer hektoliter vizet a ruhámból majd arra figyeltem fel, hogy probál nem nevetni és visszafolytja mosolyát is.
- Te mit bámulsz és miért akarsz kuncogni? Amúgy meg engedd ki mert már vörös a fejed!- igen az enged ki mondatot megfogadta. Csak nevetett és nevetett. Nemtudom eltelt már egy nap, vagy egy hét esetleg egy hónap de lehet, hogy meghaladtuk már az egy évet is mire befejezte.
- Csak tudod fehér pólód van és átlátszik a fekete csipkés melltartód!
Kínomban csak felrohantam szobámba átvettem a vizes ruhákat. A délután többi részét csak beszélgetéssel és filmezéssel ütöttük el aztán pedig elmentünk aludni.
Ahogy ígértem másnap bementem a kávézóba szólni, hogy elköltözünk és nem dolgozok itt tovább. Hát mit ne mondjak nem örült valami nagyon.
- Ezt teszed velem? Itt hagyod a második családod? Mit mondunk majd a sok törzsvendégnek akik mind szeretnek téged? Ez egy kávézó gyermekem nem teheted!! Oh ez nagyon kár! Jó utazást!. igen igen. Gondolom azt hiszitek, hogy jó fej. Hát minden túl dramatizál aztán meg letesz róla. Ő márcsak ilyen. A felmondási papírokat betettem a mappámba és hazafele indultam. Én ész este mentem be a kávézóba felmondani. Ilyenkor a sötétben nem tetszenek az utcák főleg, hogy pár napja nincsen külvilágítás az utcákban, csak a városba. Sietősen szedtem lábaim hazafelé. Folytonosan mondogattam magamban, hogy " Nyugi kibírod a hosszabb utat ne rövidíts! Kibírod! " De az agyam rosszabb része az ösztöneimet megmérgezte így lerövidítettem az utat az egyik kis sikátoros utca felé. Anyám ezért tuti megölni. Ahogy magamban mondogattam mindent otthon találtam magam. Megusztam nem lett semmi bajom. A ház már sötét volt így gondoltam halkan bemegyek és én is alszok. Felvittem cuccaim majd a konyhába mentem fürdés után meginni egy pohár tejet. Imádom ilyenkor megnyugtatja az embert. Az asztalon egy papír fehérlett amit elolvastam. Határozottan Luke kézírása volt.
" Ha hazaértél ezt olvasd el! Holnap pakolás lesz és bútorozás! Pár nap múlva inkább mondom úgy, hogy holnap után megyünk Londonba! Aludj jól! xoxoLuke"
Hamarosan új élet! A hűtőhöz mentem kivettem a tejet kiöntöttem és kortyolgattam amitől felfrissültnek éreztem magam. Felültem a pultra és még többször elolvastam a cetlit. Pár nap és elmegyünk. Itthagyunk mindent. Új helyet látunk, sőt megismerhetem Luke társait és végre nemkell majd várnom, hogy mikor jön haza látogatóba. Éppen megfogtam a poharamat és ivás közben az ablak felé néztem. Nem a tükörképem láttam benne. Nem. Egészen más volt..Egy férfi bámult vissza. Kezemből a pohár kicsüszött és nagy csattanással tudatta velem, hogy van gravitáció. Ő erre felkapta fejét majd elfutott. Miért ismerős nekem az arca? Ki lehetett??
Itt az új rész! A véleményem róla az hogy noooo TT^TT rém :DD De jó olvasást!! A blogon lehet, hogy lesz valami változás nemtudom mennyire lehet majd észlelni! DE! Az olvasók véleményét kérem majd egy szavazásban!! Oldalt lesz megtalálható ( ha jól állítottam be) a kis szavazó valami! A fejemben már részben megvan de tőletek érdekelni inkább, hogy milyenek vagytok! Na nó fecsegés! Jó olvasást! ;)
xoxoDreamWorld<3
Megettük a sütiket aztán neki álltam elmosogatni, letörölni az asztalt és elpakolni. Elmegyünk Luke-al. Nem fog bántani minket senki. Nem lesz rettegés az élet. De kitudja, hogy ott is mi fog ránk várni. Új város, új emberek és új meló. Oh baszki tényleg...Holnap bemegyek és majd felmondok. Ha jól tudom anyu már megtette és talált is állást Londonba. Mindenki ilyen mázlista csak én nem? Néha úgy érzem magam mintha nem lennék idevaló. Nem ebbe a családba tartoznék. Mintha egy idegen lennék aki csak nézi mégis milyen az élet és mi van körülötte. Barátaim is alig vannak, az iskolában pedig eltaszítanak. Azt hiszik, hogy mivel Luke a tesóm egy beképzelt liba vagyok. Terjengtek már olyan történetek is rólam, hogy lefizetek valakit csak, hogy a barátom legyen. De nem igaz!!! Soha nem tenném.
- Meddig súrolod még azt a tányért?- a szöszke jött nevetve.
- Hát amíg el nem kopik esetleg?
- Hajrá tökmag!- majd elment röhögve. Hát ez hülye. Várjunk csak! Miaz hogy tökmag?? Kis tökös kimerészelte mondani. Gyors iramban felrohantam szobájába és berontottam hozzá.
- Te egy bűnös vagy! Azonnal jelenj meg a tanács előtt! Fejedet vétetem ha nem!- kerek szemekkel pislog rám és még az ajtóból is hallottam, hogy kattognak az agyszerelvényei és azt is ahogy leesett neki. Alig kapcsoltam ő már futott le a lépcsőn ki a kertbe. Na megállj megfizetsz ezért! Kisebb bújócska fogócska után elvesztettem a nyomát.
- Komolyan uram megszegte a szabályokat és nem illik elfutni egy...- nagy lökés majd megcsókoltam a medencét. Igen a kellemes hideg víz mely átjárta a testem minden egyes szegletét..felbecsülhetetlen. Prüszkülve és köhögve jöttem fel a víz mélyéről. A nap éppen lemenőbe volt tehát egy csepp melegséget se éreztem.
- Haha! Hát hugi bocsi a tökmag miatt!- az a dermesztően jó mosolya ott villogott arcán amiért kitudnám nyírni mindig. Kimásztam a hideg vízből, kicsavartam szerintem 8 ezer hektoliter vizet a ruhámból majd arra figyeltem fel, hogy probál nem nevetni és visszafolytja mosolyát is.
- Te mit bámulsz és miért akarsz kuncogni? Amúgy meg engedd ki mert már vörös a fejed!- igen az enged ki mondatot megfogadta. Csak nevetett és nevetett. Nemtudom eltelt már egy nap, vagy egy hét esetleg egy hónap de lehet, hogy meghaladtuk már az egy évet is mire befejezte.
- Csak tudod fehér pólód van és átlátszik a fekete csipkés melltartód!
Kínomban csak felrohantam szobámba átvettem a vizes ruhákat. A délután többi részét csak beszélgetéssel és filmezéssel ütöttük el aztán pedig elmentünk aludni.
Ahogy ígértem másnap bementem a kávézóba szólni, hogy elköltözünk és nem dolgozok itt tovább. Hát mit ne mondjak nem örült valami nagyon.
- Ezt teszed velem? Itt hagyod a második családod? Mit mondunk majd a sok törzsvendégnek akik mind szeretnek téged? Ez egy kávézó gyermekem nem teheted!! Oh ez nagyon kár! Jó utazást!. igen igen. Gondolom azt hiszitek, hogy jó fej. Hát minden túl dramatizál aztán meg letesz róla. Ő márcsak ilyen. A felmondási papírokat betettem a mappámba és hazafele indultam. Én ész este mentem be a kávézóba felmondani. Ilyenkor a sötétben nem tetszenek az utcák főleg, hogy pár napja nincsen külvilágítás az utcákban, csak a városba. Sietősen szedtem lábaim hazafelé. Folytonosan mondogattam magamban, hogy " Nyugi kibírod a hosszabb utat ne rövidíts! Kibírod! " De az agyam rosszabb része az ösztöneimet megmérgezte így lerövidítettem az utat az egyik kis sikátoros utca felé. Anyám ezért tuti megölni. Ahogy magamban mondogattam mindent otthon találtam magam. Megusztam nem lett semmi bajom. A ház már sötét volt így gondoltam halkan bemegyek és én is alszok. Felvittem cuccaim majd a konyhába mentem fürdés után meginni egy pohár tejet. Imádom ilyenkor megnyugtatja az embert. Az asztalon egy papír fehérlett amit elolvastam. Határozottan Luke kézírása volt.
" Ha hazaértél ezt olvasd el! Holnap pakolás lesz és bútorozás! Pár nap múlva inkább mondom úgy, hogy holnap után megyünk Londonba! Aludj jól! xoxoLuke"
Hamarosan új élet! A hűtőhöz mentem kivettem a tejet kiöntöttem és kortyolgattam amitől felfrissültnek éreztem magam. Felültem a pultra és még többször elolvastam a cetlit. Pár nap és elmegyünk. Itthagyunk mindent. Új helyet látunk, sőt megismerhetem Luke társait és végre nemkell majd várnom, hogy mikor jön haza látogatóba. Éppen megfogtam a poharamat és ivás közben az ablak felé néztem. Nem a tükörképem láttam benne. Nem. Egészen más volt..Egy férfi bámult vissza. Kezemből a pohár kicsüszött és nagy csattanással tudatta velem, hogy van gravitáció. Ő erre felkapta fejét majd elfutott. Miért ismerős nekem az arca? Ki lehetett??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése