3.rész-Menjünk!

Hello-hello! Bocsi a hosszú késés miatt de a suli alatt lassan megy az írás! Na de akkor az volt most meg szünet :DD Amúgy utólag mindenkinek Boldog Mikulást és Boldog Karácsonyt! Mi jót kaptatok karácsonyra? :DD Jó olvasást! :33 Bocsi ez a rész nagyon rövidke lett, de nagyon elfogyott az ötletem vagyis még van de az későbbre :))
                                                                                                   xoxoDreamWorld<3



Luke szemszög:
Anyám szavait hallgattam és töprengtem mi lett volna ha nem megyek el. Ha nem leszek sztár? Ha nem lesz bandám? Ha nem költözök el? Ha, ha csakis ha. Az orvosok gyorsan kinyitották az ajtót és Liát eltolták egy korterembe. A doktor hozzánk lépett és szemüvegét letolva nézett ránk.
- Mi a baj doktor úr? Történt valami??- teszem fel a kérdést amire ha minden igaz választ is kapok..remélem jó választ.
- A kisasszony jól van! Az újraélesztés sikeres volt és most rákapcsoltuk a lélegeztetőre! Nincs eszméleténél, enyhe kómába esett! Ha akarnak bemehetnek hozzá de csak pár percig!
Meg se köszöntünk úgy elkezdtünk rohanni a szobája felé. Azt ajtón belépve a szemünk elé tárult látvány nem esett jól. Egy gépre volt rákötve és csövek lógtak ki belőle. Helyet foglaltunk a kis székeken mellette és anyura pillantva érdeklődtem, hogy akar-e mondani valamit, amit ő csak egy fejrázással elintézett. Megfogtam az alvó lány kezeit és én kezdtem el beszélni hozzá nagyon halkan:
- Lia! Tudom, hogy kómában vagy és ezt nem hallod! Megijesztettél és maga a tudat is megijeszt, hogyha nem kelsz fel innen akkor mi lesz?? De ilyenekre nem is gondolok! Vége van a turnénak és hazajöttem, hogy majd minden olyan lesz mint régen! De nem, egy alkoholista apa várt itthon! Esküszöm elmegyünk innen és felkeresem, de annak nem lesz jó vége! Azt akarom, hogy..
- Kérem! Lejárt idő!- közli a nővérke velünk.
- Majd megtudod- lágy csókot nyomtunk homlokára majd hazamentünk. Otthon faggattam a történtektől amit nagy nehezen elmesélt. Sok dolog történt amíg nem voltam itthon de már tudom mi a dolgom..
- Pár héttel később-
Az orvosok telefonáltak nekünk, hogy felébredt. Ezekben a hetekben itthon maradtam anyuval. Bejártunk sokszor hugihoz, de nekem elkellett mennem próbákra is. A menedzserem megértette, hogy ez fontos most nekem és békén hagyott. A szobájához érve egy orvos fogatott minket.
- Hát hölgyem, uram! A körülményekhez képest a kislány igen jólvan! Holnap még bent tartjuk vizsgálaton aztán pedig ha jók az erdemények hazaengedem!
A múltkori látvány valahogy átváltozott. Még mindig a gépekhez volt kötve de mégis mosolygott a szeme mikor meglátott minket. Ezen a napon is egy egész délutánt töltöttunk vele. Hazaérve pedig hamar feladtuk mert vártuk a holnapot, hogy végre kiengedjék!!
Beérve a korterembe egy mosolygós lány várt minket, olyan volt mintha semmi se történt volna csak mondjuk bekerült a kórházba mert eltörött a keze. Vidám volt, élettel teli és nevetős.
- Na szia Lia!- hangomra leugrott az ágyról és megölelt. Ezer éve nem láttam. Hazajöttem kórházba került most pedig foghatom pici testét a kezeim között.
- Gyere hugi! Menjünk erről a helyről. Már kezdek frászt kapni!- nevetve kezébe fogva a táskát amiben hoztunk neki pár cuccot, kezdett el követni a bejárati ajtó felé. Miért ilyen vidám? Lehet, hogy nem emlékszik semmire? Vagy csak ilyen simán kezeli ezt a dolgot? Majd rákérdezek és beszélek vele! A házba érve ledőlt a kanapéra cuccát eldobva valamerre ami hát nem landolt túl jó helyen. Nagy puffanás majd egy törés hang és egy virágváza oda. Anyu fejét fogva én nevetve ő pedig szégyenlősen a padlót nézve zárta le a dolgot.
Lia szemszöge:
Nagyon jó volt újra látni Luke-ot. Mindig jobb kedvem lesz. A váza maradványait takarítottuk amíg anyu főzött valami vacsit. Jókat elbeszélgettünk vele mindig kikapcsolódok és neki bármit elmondhatok.
- Hogyhogy ilyen lazán kezelted ezt az egészet?- a hirtelen téma váltás megzavart és eltünt a kedvem. Hogy vettem ilyen lazán? Egyátalán nem vettem lazán csak nem akarok rá emlékezni.
- Nem kezeltem úgy, csak tudod jobb nem gondolni rá minthogy egész végig ezen rágodjak.
- Áh értem én. Csak furcsáltam, hogy felkeltél és vigyorogsz mint a tök.- nevetése aranyos volt mint mindig. Alig változott max annyit, hogy férfiasabb lett.
- Ez van ilyen az élet! Tudod nem habostorta!
- Jaj ne emlegesd mert sütit akarok enni akkor- bigyeszti le ajkait.
- Kész a vacsi gyertek!!
Benyomultunk mint az éhes hiénák a konyhába és elkezdtünk falatozni.
- Süti illat van?
- Mégpedig a kedvencetek de majd ha ezt megettétek akkor kaptok csak!- úgy éreztem magam mint egy kisgyerek. Régen is mindig csak akkor kaptunk sütit ha megettük a levest és a másodikat.
- Figyeljetek! Azon gondolkoztam, hogy ha megyünk vissza a srácokkal Angliába odaköltözhetnétek hozzánk! Én már nem merlek itthon hagyni titeket!- nagyot nyelve tuszkolja magába az utolsó húsfalatot Luke.
- Hát- nézek anyura aki visszanézve rám mosolyogva bólint- Menjünk!
- Csodás! Na kérem a sütit!- majd nevetésünk hangja töltötte be a teret.







 

2.rész- Mi lesz?

Hát gyorsan pörgünk hajrá-hajrá :DD Íme a második rész!! Nagyon köszönöm a 3 feliratkozót egyszerűen megsirattok, hogy már 1 rész és egy prológus után megvagytok :D Valamint lesz benne Luke szemszöge, bocsi ha csalódást okozok vele
 #ImádomAzOlvasóim                                                                  xoxoWorldDream<3


A halál olyan mint a drog, mámoros és rabul ejtő. Zuhansz a semmibe észrevétlenül és gondolkozol mégis melyik oldalhoz fogsz csatlakozni. Tán a Pokolhoz mert a múltad sötét és bajlós? Esetleg az ellentétéhez a Mennyországhoz mert sok jót cselekedtél életedben? Több módon is kinézhet a vég. Sokan említik a híres fehér fényt mely az utadra vezet..a jó útra. Vannak akik előtt megjelenik három ajtó ami mutatja a mennyt, a poklot és azt, hogy szellemként maradsz a földön. Valamint van a feketeség, amely magához ragad és csak valahol kidob. Én ezen jelenségek közül éppenséggel  a fehér fényt látom, ami haloványan ragyog előttem és nem huny ki. Szépsége és ragyogása vonz magához mégis visszanézve döbbenek rá, még túl korai. Korai, hogy meghaljak és eltávozzak, a fele életemnél se tartok. Hangok sokaságától zúgott fejem, őrjítő egy dolog volt. Mint megannyi méh vagy darázs költözött volna be az agyamba és nem hagynának nyugodni.
- Menj vissza még nem szabadna itt lenned!- fejem a hang felé kaptam mely vidáman csengett és a semmiben visszhangzott. Bámultam rá egyszerűen nem hittem a szememnek. Angyal állt a fény elejébe kedvesen mosolyogva rám.
- Te igazi vagy, vagy én örültem meg?- szemem kezdem dörzsölni, hogy szakadjon meg ez a rémálom, kerüljek haza és minden legyen olyan mint régen. Békés, csendes és szerető..., vagy mégsem?
- Csak visszatartalak valamitől amit ha most elutasítasz akkor rossz dolgok lesznek.- nevetése csilingelően hangzik amitől egy hatalmas mosoly kúszik arcomra.
- Tehát megőrültem! Mégis miben segítesz?? Mert ha abban szeretnél, hogy azt ott ne lépjem át akkor tévedsz! Nem akarok már élni, minden ami eddig jó volt eltűnt. Több hónapja rettegésben élek és Luke meg nincs mellettem pedig nekem rá és anyára van a legnagyobb szükségem! Ők kellenek nekem de apám ezeket is megfosztja tőlem.
- Ezért kell visszamenned! Ott van anyukád és a bátyád! Apáddal ne foglalkozz majd a saját kárán fog tanulni! Éld az életed és ne add fel ilyen könnyen!- kezeim megfogva biztat engem. Igen a jó út felé. Halványka mosolyt eröltettem felé és megfordulva távoztam egy szürke foltba. Visszatérve az élő világba a fejem hasogatott, testem zsibadt, homályosan láttam. A hangok körülöttem alig halhatók voltak. Mozgott velem a talaj, vagy inkább feküdtem valamin amin toltak engem. Képtelen voltam teljesen feleszmélni inkább visszamélyedtem sötét kis lyukamba.
Luke szemszöge:
- Köszönjük Melbourne!!!- végszavunkal vágtattunk le a színpadról. Egyre jobban lázba jöttem. Izgultam, mert itthon vagyok Ausztráliában és végre láthatom anyát, hugom és apám. Az öltözőben a szokásosnál is gyorsabban kapkodtam magamra a ruháimat, majd sürgettem a többieket.
- Jólvan Luke! Mit szívtál nekem is adhatsz?- Ashton hangja üti meg fülem. Sügérek nemtudják miért vagyok ilyen? Eszem megáll.
- Semmit, de nemtudod hol vagyunk? Szerinted miért vagyok ilyen?
- Jójó tudom haver csak már kicsit zavar ez a sürgetésed, de - húz egyet sliccén- mehetünk. Gyors megfogva a táskákat bőröndöket száguldottunk a buszhoz és elindultunk. Csendes volt az út de nem is bántam összetudtam legalább szedni magam. Amint a szállodához értünk befoglaltuk a szobákat én pedig a sofőrünket kerestem egy mihamarabbi szállításra haza. Amint megtaláltam kirángattam a kocsihoz és megmondtam hova vigyen el. Vártam, újra az édes hugom arcát akarom látni. Az én hugomét, az enyém...Anyámat és apámat. Hamar odaértünk. Semmi nem változott a házon a régi kis takarékos lakás volt. Kiszálttam megköszöntem majd mondtam, hogy üzenje meg a többieknek, hogy nem megyek haza mert ma itt alszom. Azon kaptam magam, hogy az ajtó előtt toporzélok. De miért? Hiszen itt élek vagyis itt laktam, ide születtem. Mégis valami visszafogott és féltem bemenni. Viszont mikor meghallottam egy hatalmas durranást és egy kiálltást nem kattogott agyam ilyeneket. Megfogtam a kilincset és imátkoztam, hogy nyitva legyen. Szerencsémre úgy volt. Benyitottam és leblokkoltam. Apám a hugomat folytogatta a fal mellett, anyám pedig véres arccal kiabált neki.
- Te mi a jó büdös francot csinálsz a hugommal???- indulatosan léptem felé. Lia gyönyörű hangját hallottam meg de szinte csak egy másodpercre majd a nyaka köré szorult kezek elengedék és elhalt teste a földre zuhant. Bántalmazója körbenézett majd mint aki jól tette dolgát távozott az ajtón. Visszafordítottam a történtek felé fejem majd azonnal odarohantam a már édesanyám kezében tartott hugomhoz.Előkaptam telefonom és a mentőket kezdtem tárcsázni.Miért tette ezt? Mi oka lehetett rá arra, hogy folytogassa? Százezer kérdés rohant át agyamon miközben a mentővel száguldottunk a kórház felé. Futtában tolták őt a kórteremben.
- Doktor úr, hogy van? Mi van vele?- remegő hang csapta meg fülem ami nem mástól mint félő anyámtól hallatszott.
- Hölgyem elnézést, most csak annyit tudok mondani, hogy az állapota nem stabil. A tüdeje nem jut elég oxigénhez és nem kap levegőt azonnal újraélesztésen fog átesni.- majd a terembe sietett becsukva maga mögött az ajtót. Itt megtört a mécses. Könnyek ezrei kezdtek arcomon végig folyni meg se állva szürke felsőmig ahol kis tócsákkal jelezték, hogy igenis sírok. Erre jöttem haza..és pont tőle nem vártam volna.
- Kincsem- felkaptam fejem- mondanom kell valamit- könnyes szemeim aggodalmat tükröztek. Helyet foglaltunk a széken megfogta kezemet és elkezdte a beszédét.
- Tudod mióta elmentél, minden megváltozott. Apád inni kezdett és elfajultak a dolgok.- már ebből a két mondatból rájöttem, hogy nem kellett volna elmennem...

1.rész- Beteljesülő álom?!

Íme az első rész!! Jó szórakozást!! :)) Nemtudom mennyire fogja megtisztelni ezt a gyönyörű fejlécet az én sablonos blogom de mint mondtam én próbálom a legjobbat kihozni magamból!!  Na nem locsi-fecsizek tovább! Lehet, hogy így bele a sűrűbe kezdtem bocsika :c ! Jó olvasást! ^^ 
Ui: Valamint köszönöm a 2 felirakozót már így prológus után és a 95 kattintás WoW nem hittem volna :D Megsirattatok :D                                                                                      xoxoWorldDream<3

 "1. szín: A Menny

Isten megteremti a világot és az angyalok kara dicsőíti ezért. Ám egy közülük, Lucifer, megtámadja őt, szembefordul vele. Kiválik az angyalok közül és mindenhol ellentétet akar szítani. Isten neki adja a tudás és halhatatlanság fáját az Édenben. Lucifernek ez a kis föld is elég, hogy megteremtse a tagadást."- olvasom el drága kötelezőm első részének elnézést színének rövid tartalmát. Egy újabb csodálatosan unalmas könyv elé nézek. De örülök neki, hiszen semmi mással nemtudom elütni mostanság az időm. Bár ha jobban meg gondolom Lucifer ugye a hatalmas sátán nemde? Akkor érdemes lesz elolvasnom legalább miatta. Jee Luciferer lettem.

- Lia!- amint meghallottam a vészjósló hangot rohanni kezdtem lefelé. Hazajött az apám és mint minden este gondolom megint hulla részegen. Kezdődhet a már egy hónapja folyó bántalmazás és rettegés. Belső énem szinte a kanapé mögé bújva védekezik és vár a történtekre. Várja, hogy ma mi fog történni, mi lesz megint és hogy. Luke megint nincs itthon, turnéjuk van ami miatt igen büszke vagyok rájuk. Feltörtek a csúcsra, bandájuk van és több ezer rajongójuk akik szeretik őket és nem hagyják elveszni és inába szállni a bátorságuk. Vannak akik otthonról szurkolnak és vannak akik a koncerteken tombolnak de sajnos olyanok is akadnak akik márcsak fentről nézhetik, hogy mit tesznek a kedvenceik. Igen jól gondoljátok, úgy értettem, hogy a mennybe, de ott a jó nekik békésen. A lépcsőn lassan lépkedtem lefelé, figyelve arra, hogy minél később érjek le.

- Liaaa az isten szerelmét te házi ribanc told le azt a kurva nagy segged mert beszélni akarok veled!!!
Őszintén rettegtetem. Eddig még sose beszélt így hozzám. Volt csak, hogy hazajött és bealudt a kanapén, anyámhoz felment a szobába és ott aludt be de akadt amikor a szolgáló lánya lettem és minden szart megkellet csinálnom neki, mert ha nem annak súlyos ára lett.
- Tessék?- fejem lehajtva új szörmés zoknimat kezdtem nézni. Most vettem észre, hogy milyen szép zöld is.
- Mit csináltál egész nap he? Nem arról volt szó, hogy eljössz elém??- szemeim tágra nyíltak. Ez mi a francról hadobál itt nekem? Elé menni, mégis hova a kocsmába vagy a kurva bárokba? Kösz nem!
- Mint minden nap suliba voltam és nem mondtál semmi olyat, hogy menjek eléd! Kösz megtartom inkább a drága ivócimboráidnak vagy a ribancaidnak a haza kísérésedet!- hirtelen tört ki belőlem a bátorság. Ezt pedig nem szabadott volna. Megemeltem fejemet viszont egy hirtelen ütést éreztem az orromnál. A lendülettől hátra estem és seggre ültem a lépcső tövében. Eddig még nem bántott annyira. Volt, hogy kaptam pár taslit meg nyakast de komolyabbat sosem. Pár perc múlva éreztem számban vérem fémes ízét, melyet hagytam végig folyni torkomon. Csak ültem mozdulni se mertem, mert féltem, hogy újra bekövetkezik.
- Jaj csak picuri tündérbogárnak nem fáj? Hm pedig ez semmi volt ahhoz képest amit majd kapni fogsz drágám!- gúnyos hangja bántotta fülemet. Felhúztam térdeim, összekuporodtam és hagytam könnyeim szabadon folyni arcomról. Érzések ezrei halmozódtak fel benne és kezdtek el kavarogni. A hangok körülöttem tompák kezdtek lenni, de mégis egyet hallottam tisztán a nevemen szólított.
- Héé Liaa kicsim!- anyám vállamat rángatva ébresztgetett engem. Álmodtam talán? De hisz oly valós volt és mégis csak képzeltem?
- Mibaj drágám, sírtál álmodban?!- aggódó tekintete cikázott arcom egyes szegletén. Letöröltem száradt könnyeimet de újabbak engedtek maguknak szabad utat és zokogásban törtem ki. Édesanyám ölelő kezeibe vont engem és mint oly sokszor ahogy kiskoromban is hátamat simogatva csitítgatott engem. Álom volt...álom, mely megtörténhet. Hogy miért? Mert apámról amit említettem igaz. De eddig még sose fajultak el a dolgok, de minden megeshet. Luke-ék is ha végeztek a turnéval úgyse idejönnek haza. Mióta megvan a karrierje Londonba költöztek egy közös házba a társaival. Nagyon nehezen egyezett bele mert nem akart itt hagyni minket. Persze apám előtte csak álcázza magát akkor ő a kedves, megértő, segítő apuci..persze.
- Csak tudod, azt álmodtam, hogy bántott.
- Nem fogja megtenni nem engedném!- erősen szorított engem, fejem mellkasába fúrtam. Sírásom közepette szemeim nehezen engedelmeskedtek majd elaludtam.
 Csörömpölésre riadtam fel, mely a konyhából hallatszott. Mozdulatlan maradtam az ágyamban mikor meghallottam a részeg hangját. Nem megyek le, akár hív akár nem. Ordibálása bántotta a fülemet, de mikor édesanyám hangja társult mellé megijedtem. Kukába dobva előbbi gondolatom párosával kezdtem szedni lefele a lépcsőfokokat melynek a vége az lett, hogy felborultam. Inába szállt a bátorságom, túl gyengének éreztem magam. Újabb csapódást hallottam és egy fájdalmas feljajdulást. Ha bántani meri anyát tuti, hogy szarvi fogok arra, hogy ki is ő nekem de bántani fogom. Befutottam a konyhába mely olyan látványt tárt elém ami megrémisztett és szomorúvá tett. Anyut a hajánál fogva a sütőnek szorított fején már folyott a vér.
- Ereszd el te seggfej!- teljes hangomból ordítottam rá, ahogy kifért torkomon. Ellökte őt és halkan de ördögien felnevetett. Vészjóslóan hangzott és tudtam itt nekem annyi, de ezt már nem hagyom annyiba.
- Mekkora pofád lett gyerek! Na menjél vissza játszadozni a babáiddal! Anyáddal van egy kis dolgunk ami nem rád tartozik!- kezeim ökölbe szorítottam, ujjaim elfehéredtek az erős szorítástól. Fújtatni kezdtem, mint egy felbőszült bika.
- Csak, hogy tudd már több éve nem vagyok egy pisis! Itt látszik, hogy mennyire is szarsz a fejünkre! Ha így folytatod elfogsz veszíteni minket! Habár engem már elvesztettél, soha többet nem tekintek rád úgy mint az apámra!- szemei szikrákat szórtak felém és felém kezdett jönni. Agyam kikapcsolt, csak néztem azt a személyt akiben már semmi érzelem nem volt. Legközelebbi emlékem az volt amint a falnak szorított nyakamnál fogva és levegőt alig kezdtem kapni. Kezét szorongattam, hogy engedjen el de akárhányszor próbáltam nem engedett rajta pont, hogy jobban szorította. Tompán hallottam már a hangokat körülöttem, szemeim előtt lila foltok ugráltak. Láttam ahogy tátog nekem, de az agyam nem tudta felfogni szavait, a háttérben anyám kétségbeesett kiabálása volt elnyomott majd az ajtó vágódott ki és egy számomra nagyon kedves hang szólalt fel:
- Te mit csinálsz a hugommal???
- Luke- fuldoklottam majd a békés sötétségbe zuhantam.

Prológus

És most, következzenek azok, akikre már egész este vártatok!!!
Fülemben ezerrel dobogott a vér, környezetem lelassult. Mindenhol sikítozó, síró, izgatott rajongók akik szeretik Őket. Hogy miért? Mert adnak nekik egy reményt amit a zenéjükkel fejeznek ki irántuk. A reményt mely sose tűnik el. Sok rajongó úgy jár, hogy nem tud koncertre menni és látni az álmukat. Ők pont ezt mutatják meg nekik, hogy sose szabad feladni. Én is megtanultam tőlük, a határán voltam annak, hogy feladjam eldobjam magamtól mindenem, amim eddig volt, de tartották bennem a lelket miközben pont valamelyikük miatt adtam volna fel. A valóság hirtelen tért vissza ahogy a színpadra lépett a 4 csodás ember. Gondolom ebből már tippeltek kikről is beszélek. Tapsvihar, sikoltóroham és a nevük kántálása zengte be az egész stadiont:
A 5 Second of Summer!!!!!!- a közvetítő a helyet átadva lépdelt le mellettem a színpadról. Hátul álltam és onnan csodáltam végig zenei mutatványukat és tehetségüket. Büszke voltam rájuk, hogy eddig eljutottak a csúcs kapujába amit ma páros lábbal és büszkén átléphetnek. Elnézést be se mutatkoztam! A nevem Amelia Hemmings. A vezetéknevem tán ismerős? Elítélhetsz, állíthatsz rólam dolgokat amiknek a fele nem igaz és mondthatod, hogy csak hazudom, de nemérdekel...már megszoktam! Igen Luke a bátyám és itt pont, többet nem mondok róla, majd...
- Most pedig..csatlakozik hozzánk a másik kedvenc, a slágerlista első helyezettei akik meghódítottak pár nap alatt az X-factor után az egész világot!! A One Direction!!!!!- Luke csodás hangja tölti be a teret míg fellépet a másik banda. Igen őket is ismerem, igen megint ítélkezhetsz, de ez se véletlen folytán van! Ha velem maradsz és visszaemlékezel, akkor megtudod, hogy is szól az én "csodás"-nak sem mondható életem!!



Köszöntő!

Hát Sziasztok!
Én Dream World, de World Dream nekem már mind1 (xD) vagyok de amúgy Vikinek hívnak :))
Sokat töprengtem rajta, hogy nyissak-e egy történetes blogot vagy inkább maradjak a kritikámnál :)) Igen van egy kritika blogom de töröltem a bejegyzéseit és egy időre pihentettem és fogom is mert megpróbálom ezt. Nagyon kezdő lennék benne és elméletben már megvan a történet de valahogy érzem, hogy sablonos lesz de alakítok rajta és nem fog remélem :)) A hét folyamán felkerül majd a prológus és belevágok ebbe a világba!! :)
Ui: A szereplők olyan sorrendbe vannak amennyi értékük van :) A lányok nagyon nem lesznek benne de azért van, hogy biztosabb jeleneteknél előfordulnak. ;)


                                                                                        xoxoDreamWorld<3