Hello-hello!
Nagyon sokat késtem és tényleg sajnálom!!! Itt a kövi rész! Egyszerűen össze kell szednem magam mert szinte elkellett olvasnom, hogy mi volt o.o A hosszúsága nemudom milyen de szerintem rövid és egy értelmetlen rész lett tehát előre sajnálom!!
xoxoDreamWorld
Tovább mentem kikerülve a férfit az irodába. Hatalmas üvegablak volt a fal szemben, előtte pedig egy iróasztal ami mögött egy nagyon gesztikuláló férfi ült. Férfinek se lehetne nevezni. Szőkésbarna haj, frissen vasalt zakó, jól beállított nyakkendő és márkás karóra díszítette őt. Ránézésre nem tűnt nagyon öregnek talán nálam pár évvel lehetett idősebb.
- Nem Derek...akkor azt hozd, nekem tökmindegy csak legyen valami....dehogyis! Isten basszon meg téged, nem arról beszélek!...Mindegy majd még felhívlak miatta, szedd össze magad!- ezzel erősen megnyomta a képernyőt és letette a hívást. Hehe, biztosan nála akarok dolgozni?
- Jó Estét! Öhm, elnézést kérek ha megijesztettem a durvaságommal, csak hamarosan egy fontos gyűlés lesz és nincsen még elrendezve semmi, pedig szorít a határidő!- gondolom arcomra kiült az érzésem. Óvatosan és megértően bólintottam.
- Gyere beljebb és foglalj helyet!- miközben a fotelhez sétáltam elgondolkoztam valamin. Valamin ami lehet, hogy jó lenne de mégis helytelen. Istenem, ez a baj velem van egy rossz meg egy jó kis tündér a két vállamon, mint azokban a barom filmekben. Megkérdezhetném talán tőle mégis mi annak a férfinak a neve.
- A nevem Jake Jhonson! Örülök neki, hogy megtetszett az állás. Már nagy szükségünk lenne valakire!- kezét illedelmesen nyújtotta.
- Amelia Hemmings! Én pedig nagy segítséget nyújtanék!- elfogadva kezét villantok neki egy mosolyt. Rám emeli zöld íriszeit amik a vidámságtól csillognak. Mint a mentalevél vagy esetleg a smaragd úgy ragyog.
"Angyalitündér": Ne gondolkozz ilyeneken elfogod rontani, ha lányos zavarba kezdesz esni!
"Ördögtündér": Ó te bolond ne halgass rá! Vesd rá magad erre az Adoniszra és megkapod az állást!
Megrázva fejem, űztem el a két kis belső énem. Eközben elvette papírjaimat és átlapozgatva olvast el őket. Néha hümmögött egyet, de amúgy csendben csinálta tetteit. Viszont egy O-nál kezdem ideges lenni. Szoknyám szélét kezdtem idegesen gyürögetni. Ha ezt elrontom esküszöm kiakadok. Ez egy egyszerű állás és egy lehetőség ami itt van egy karnyújtásnyira és egy igen helyes, bevallom helyes pasira tőlem.
- Látom, hogy ezelőtt egy étteremben dolgoztál és ennek örülök, hogy legalább van tapasztalatod. Hány órás munkát válalnál el?- sűrűn pislogni kezdtem. Ezt most komolyan kérdezi vagy esetleg rosszul hallottam és haza kell ugranom a hallócsőért?
- Hááát én egy szimpla 8 órásra gondoltam- suttogom halkan. Ne cseszd el Lia, kérlek.
- Rendben akkor szerintem kapsz 1 hét 8 órás próba időt ha ebben megtudunk esetleg egyezni?
- Igen, igen, persze! Hálásan köszönöm!- állok fel távozásra készen és kezet fogok vele.
- Én köszönöm!- a kis folyosón ami az étterem látóterébe vezetett egy pár szökkenést végrehajtottam. Ez az! Vigyorogva mentem Luke felé, de rádöbbentem, hogy inkább úgy teszek mintha nem sikerült volna. Mikor meglátta arcom rögtön felugrott a boxból ami egy igen félreeső helyen volt és kérdőre vont.
- Nem sikerült vagy miért vagy ilyen szomorú Baba?- fürkésző tekintete futja végig arcomat. Arról vagyok híres, hogy az ilyen eseteket nem bírom ki. Vagy elröhögöm magam vagy mégis elkezdek vigyorogni legrosszabb esetben elsírom magam.
- Hát tudod, aztmondta nem valami biztos az egész deee- kezdtem bele közben pedig ujjaimat tördeltem. Elkell nyomnom a röhögőgörcsöm.
- Mi ez a de?- veszi hangsúlyát gyanakvóra. Oh ne..
- Najó! Felvettek! Próba időn vagyok, de hogyha ezen az egy héten jól teljesítek akkor enyém az állás!- borultam nyakába boldogan. Nem válaszolt semmit csak gratulált egy öleléssel.
- Mit képzelsz te mégis magadról? Azonnal szállj le róla!- rikácsóló hang majd egy kéz ami eltolt Luke-tól. Döbbenten és egyben dühösen néztem a zaklatónkra. Egy rohadt khm..bocsánat a kifejezésért. Platina szőke díszkurva ácsorgott társaságunkban. Hosszú ezüst ruhában ami a térdéig ért és egy fekete telitalpú téli csizmában. Jól beállított haj és félkiló smink. Említésre se méltatom, hogy műkörmök és kis retikül csatlakozott még ezek mellé. Esküszöm, hogyha ez Luke barátnője akkor én húzok a Tower Bridge-hez és kihányom a belem. Inkább oda mint a közeli,talán új munkahelyemre.
- Áh..Bexi!- vakargatja tarkóját Luke. Hah na bátyus te nekem itt azthiszem magyarázkodhatsz majd!
- Mégis ki a jó ég ez kis..- mér végig a drága "Bexike"- öhm..valami!?
- Khm..te mondod?- kezdek krákogni.
- Tessék??- vinnyogóan válaszol. Esküszöm megfogom és beviszem a mentőkhoz vagy a rendőrségre, hogy szereljék már fel valamelyik autó tetejére mert kitűnő lenne szirénának.
- Na most stop! Bexi ő itt a hugom Lia- mutat be mire morgok egyet. Utálom az ilyeneket. Kedvesnek kéne lennem de ezzel, báh ne várják el tőlem.
- És Lia ő pedig itt Bexi egy nagyon jó barátom!- rámpillant műszempilláival majd eltűri haját.
- Még az...-suttogja, de én tisztán mint az óceán úgy hallottam. Ha beteljesülne, hogy összejönnek lelövöm magam.
- Najóó! Gyere hugi hazaviszlek és ünnepelünk egy jót! Bexi téged meg majd felhívlak és megbeszéljük!- majd otthagyva a megszeppent lányt elmentünk a kocsihoz. Beülve az ülésre akkorát ásítottam mint a majom feneke. Beindította, majd elindultunk. Ahhoz képest, hogy Londonban voltunk az utcák így késő estére igen kivoltak pusztulva. Lágyan vagyis nyugodtan beszéltünk Luke-kal. Nevettünk és mindent elkellett neki mondanom a hapsiról és a beszélgetésről. Éppen valami olyan dolgot mondott amitől annyira nevettem, hogy kicsordultak könnyeim. Vigyorogva az út felé néztem, de ekkor megláttam valamit. Egy kapucnis ember állt az út közepén, teljesen megvilágította a Hold ezzel tükrözve, hogy tényleg van ott valaki.
- LUKE VIGYÁZZ!- ordítottam. De ekkor már túl késő volt...
Nagyon sokat késtem és tényleg sajnálom!!! Itt a kövi rész! Egyszerűen össze kell szednem magam mert szinte elkellett olvasnom, hogy mi volt o.o A hosszúsága nemudom milyen de szerintem rövid és egy értelmetlen rész lett tehát előre sajnálom!!
xoxoDreamWorld
Tovább mentem kikerülve a férfit az irodába. Hatalmas üvegablak volt a fal szemben, előtte pedig egy iróasztal ami mögött egy nagyon gesztikuláló férfi ült. Férfinek se lehetne nevezni. Szőkésbarna haj, frissen vasalt zakó, jól beállított nyakkendő és márkás karóra díszítette őt. Ránézésre nem tűnt nagyon öregnek talán nálam pár évvel lehetett idősebb.
- Nem Derek...akkor azt hozd, nekem tökmindegy csak legyen valami....dehogyis! Isten basszon meg téged, nem arról beszélek!...Mindegy majd még felhívlak miatta, szedd össze magad!- ezzel erősen megnyomta a képernyőt és letette a hívást. Hehe, biztosan nála akarok dolgozni?
- Jó Estét! Öhm, elnézést kérek ha megijesztettem a durvaságommal, csak hamarosan egy fontos gyűlés lesz és nincsen még elrendezve semmi, pedig szorít a határidő!- gondolom arcomra kiült az érzésem. Óvatosan és megértően bólintottam.
- Gyere beljebb és foglalj helyet!- miközben a fotelhez sétáltam elgondolkoztam valamin. Valamin ami lehet, hogy jó lenne de mégis helytelen. Istenem, ez a baj velem van egy rossz meg egy jó kis tündér a két vállamon, mint azokban a barom filmekben. Megkérdezhetném talán tőle mégis mi annak a férfinak a neve.
- A nevem Jake Jhonson! Örülök neki, hogy megtetszett az állás. Már nagy szükségünk lenne valakire!- kezét illedelmesen nyújtotta.
- Amelia Hemmings! Én pedig nagy segítséget nyújtanék!- elfogadva kezét villantok neki egy mosolyt. Rám emeli zöld íriszeit amik a vidámságtól csillognak. Mint a mentalevél vagy esetleg a smaragd úgy ragyog.
"Angyalitündér": Ne gondolkozz ilyeneken elfogod rontani, ha lányos zavarba kezdesz esni!
"Ördögtündér": Ó te bolond ne halgass rá! Vesd rá magad erre az Adoniszra és megkapod az állást!
Megrázva fejem, űztem el a két kis belső énem. Eközben elvette papírjaimat és átlapozgatva olvast el őket. Néha hümmögött egyet, de amúgy csendben csinálta tetteit. Viszont egy O-nál kezdem ideges lenni. Szoknyám szélét kezdtem idegesen gyürögetni. Ha ezt elrontom esküszöm kiakadok. Ez egy egyszerű állás és egy lehetőség ami itt van egy karnyújtásnyira és egy igen helyes, bevallom helyes pasira tőlem.
- Látom, hogy ezelőtt egy étteremben dolgoztál és ennek örülök, hogy legalább van tapasztalatod. Hány órás munkát válalnál el?- sűrűn pislogni kezdtem. Ezt most komolyan kérdezi vagy esetleg rosszul hallottam és haza kell ugranom a hallócsőért?
- Hááát én egy szimpla 8 órásra gondoltam- suttogom halkan. Ne cseszd el Lia, kérlek.
- Rendben akkor szerintem kapsz 1 hét 8 órás próba időt ha ebben megtudunk esetleg egyezni?
- Igen, igen, persze! Hálásan köszönöm!- állok fel távozásra készen és kezet fogok vele.
- Én köszönöm!- a kis folyosón ami az étterem látóterébe vezetett egy pár szökkenést végrehajtottam. Ez az! Vigyorogva mentem Luke felé, de rádöbbentem, hogy inkább úgy teszek mintha nem sikerült volna. Mikor meglátta arcom rögtön felugrott a boxból ami egy igen félreeső helyen volt és kérdőre vont.
- Nem sikerült vagy miért vagy ilyen szomorú Baba?- fürkésző tekintete futja végig arcomat. Arról vagyok híres, hogy az ilyen eseteket nem bírom ki. Vagy elröhögöm magam vagy mégis elkezdek vigyorogni legrosszabb esetben elsírom magam.
- Hát tudod, aztmondta nem valami biztos az egész deee- kezdtem bele közben pedig ujjaimat tördeltem. Elkell nyomnom a röhögőgörcsöm.
- Mi ez a de?- veszi hangsúlyát gyanakvóra. Oh ne..
- Najó! Felvettek! Próba időn vagyok, de hogyha ezen az egy héten jól teljesítek akkor enyém az állás!- borultam nyakába boldogan. Nem válaszolt semmit csak gratulált egy öleléssel.
- Mit képzelsz te mégis magadról? Azonnal szállj le róla!- rikácsóló hang majd egy kéz ami eltolt Luke-tól. Döbbenten és egyben dühösen néztem a zaklatónkra. Egy rohadt khm..bocsánat a kifejezésért. Platina szőke díszkurva ácsorgott társaságunkban. Hosszú ezüst ruhában ami a térdéig ért és egy fekete telitalpú téli csizmában. Jól beállított haj és félkiló smink. Említésre se méltatom, hogy műkörmök és kis retikül csatlakozott még ezek mellé. Esküszöm, hogyha ez Luke barátnője akkor én húzok a Tower Bridge-hez és kihányom a belem. Inkább oda mint a közeli,talán új munkahelyemre.
- Áh..Bexi!- vakargatja tarkóját Luke. Hah na bátyus te nekem itt azthiszem magyarázkodhatsz majd!
- Mégis ki a jó ég ez kis..- mér végig a drága "Bexike"- öhm..valami!?
- Khm..te mondod?- kezdek krákogni.
- Tessék??- vinnyogóan válaszol. Esküszöm megfogom és beviszem a mentőkhoz vagy a rendőrségre, hogy szereljék már fel valamelyik autó tetejére mert kitűnő lenne szirénának.
- Na most stop! Bexi ő itt a hugom Lia- mutat be mire morgok egyet. Utálom az ilyeneket. Kedvesnek kéne lennem de ezzel, báh ne várják el tőlem.
- És Lia ő pedig itt Bexi egy nagyon jó barátom!- rámpillant műszempilláival majd eltűri haját.
- Még az...-suttogja, de én tisztán mint az óceán úgy hallottam. Ha beteljesülne, hogy összejönnek lelövöm magam.
- Najóó! Gyere hugi hazaviszlek és ünnepelünk egy jót! Bexi téged meg majd felhívlak és megbeszéljük!- majd otthagyva a megszeppent lányt elmentünk a kocsihoz. Beülve az ülésre akkorát ásítottam mint a majom feneke. Beindította, majd elindultunk. Ahhoz képest, hogy Londonban voltunk az utcák így késő estére igen kivoltak pusztulva. Lágyan vagyis nyugodtan beszéltünk Luke-kal. Nevettünk és mindent elkellett neki mondanom a hapsiról és a beszélgetésről. Éppen valami olyan dolgot mondott amitől annyira nevettem, hogy kicsordultak könnyeim. Vigyorogva az út felé néztem, de ekkor megláttam valamit. Egy kapucnis ember állt az út közepén, teljesen megvilágította a Hold ezzel tükrözve, hogy tényleg van ott valaki.
- LUKE VIGYÁZZ!- ordítottam. De ekkor már túl késő volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése