9.rész- Nem lehet igaz!

Sziasztok!
Itt lenne az új rész. Próbáltam izgalmasra csinálni, de valahogy nem ment. Valjuk be azért ez volt az a rész amit imádtam megírni. És végre fény derül egy titokra! ;)  És mellékesen köszönöm a 6 feliratkozót és a 914 odalmegjelenítést. WoW! Fantasztikusak vagytok. Külön köszönöm Nora Golacsnak és Renáta Korcznak a bíztató dolgaikat :)) Jó olvasást kívánok!
                                                                                     xoxoWorldDream





Iszonyatosan zúgott a fejem és szúrt az oldalam. Egyszerűen a tegnap este is kiesett a fejemből. De mikor kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem otthon vagyok rádöbbentem. Elrabolt a titokzatos ember. Aki miatt mindig rémálmaim vannak. Aki mindig megtalál engem, de nem bántott a tegnapi bizonyos estig. Akit még mindig nemtudok, hogy mégis kicsoda akar lenni. Körbenézek azon a helyen ahol vagyok, de látásom homályos. Megpillantva észreveszem, hogy még mindig a kocsival utazunk. Egy bukkanónál a kocsi megdobott és a fájdalmas pontomra huppantam vissza.
-Auch- szisszenek fel.
- Oh, látom felkeltél. Hogy vagy?- oldalra voltam forgatva és az ölében feküdtem. Kezei lefogták testem ezzel nemtudtam felé fordulni. Pedig most egy köpésre vagyok tőle szó szerint és mégse tudom meg kicsoda. Mégis hány óra lehet? Luke-ék már észrevehették, hogy eltűntem? És mióta utazhatunk? De a legfontosabbak...Hova megyünk és miért pont engem visznek el?
- Aham, értem. Tudsz beszélni vagy segítsek?- nem szóltam vissza. Minek beszéljek vele mégis, vagy talán kérdezzem meg, hogy minek hozott el?
- Jólvan..legyen.- egyik keze testemen kezdett barangolni. Állam megfeszült, ahogy combjaimon futatta végig. Nem élvezhetem. Ez volt az első dolog ami eszembe jutott.
- Mit szólnál, ha mondjuk amíg nem érünk oda ahova kéne egy kicsit, mondjuuk..szórakoznánk?- szemem kitágult. Mi a..? Nem! Fejemben bekapcsolt a riasztó és szinte azonnal beindult az önvédelem vele együtt. Elkezdtem ficánkolni alatta és rángatni a kezem amit még fogott. Egyátalán minek fekszek?
- Na ez már tetszik!- gyúnyos nevetést hallok hátam mögül. Fiú..mármint gondolom az, meg persze a hangjából ítélve hallani lehet. Istenem mekkor baromságok járnak a fejemben. Az ölében fekszek nemde? Jólvan Lia először és utoljára csinálsz ilyet életedben, de ha így folytatod, hogy emberek rabolnak el akkor lehet, hogy rendszeres lesz ez az dolog. Megemeltem fejemet amennyire tudtam majd gyorsan és erősen visszanyomtam eredeti helyére. Egy halk nyekkenés volt az, ami biztosított arról, hogy valamelyest sikerült a tervem. Igen belefejeltem a büszkeségébe. Na igen ez az amire én nem leszek büszke. Hm ez így jó vers lenne. Kezeit elvette testemről mire én reflexből lefordultam róla. Aham majd egy becsapódással randiztam a talajjal. Mekkora kocsi ez?
- Te rohadt ribanc!- nyögdécseli. Felém nyúlt és hajamba markolva húzott magához közel. Elviselhetetlenül fájt ahogy tépte. Térdei közé helyezett és megrántva kezét leszegezte a fejem, hogy a padlót nézzem. Könnyeim ezrei kezdtek arcomon végig futni, versenyezve, hogy ki ér le előbb. Nem éreztem semmi mást csak fájdalmat, azt pedig mérhetetlenül. Hirtelen egy kezet láttam arcom előtt amint egy kendőt nyom orrom elé. Nem ezt ne.
- Jóéjszakát hercegnő!- látásom visszatért a homályos szintre, majd az eddigi tartó kezek elengedtek és most hagytak a padlóra zuhanni.
Újabb szörnyű kelésben volt részem, viszont most nem mozgott alattam semmi és mintha egy kicsit puhább dolgon lettem volna. Lassan ültem fel fekvő helyzetemből. Ágyon feküdtem egy igen korhadt szobába. Nah ez igen gusztusos mondhatom. A falak mind fehérek voltak, de sarkukban nagy penész és egyéb foltok díszelegtek. A bútorok fele elvolt korhadva. Ha jobban szemügyre veszi az ember az egész környezetet rádöbben, hogy az ágy az egyetlen még stabil dolog ebben a szobában. Viszont ablak az nuku. Az egész bevolt deszkázva. Lerugtam magamról a takarót ami jelen esetben nem nyugtató és örömmel tapasztaltam, hogy még megvan minden ruhám és végtagom. Halk morajlást hallottam az ajtó mögül. Akkor Lia fedezzük fel ezt a terepet, vagy nem kéne? Lehet, hogy itt kellene maradni és akkor nem lesz baj? Na igen jött a bukás. Vonzom a rosszat. Ennél még mi lehet szörnyűbb? A nagy repedezett ajtót kitártam és egy ugyanilyen lepukkant lépcső állt előttem. Ha egyszer felhoztak ide engem akkor csak nemfog leszakadni most ez alattam?! Leérve a végére lesokkoltam. Igazam volt, fent kellett volna maradnom.
- Hallottam, hogy felkeltél és leindultál! Gondoltam megvárlak. Kérsz kávét? Igen nyúzottnak tűnsz.- kérdezi. Végig néztem rajta. Mintha fogyott volna és a ruhája is kicsivel igényesebbek lettek.
- Nem- suttogom.
- Jó, én is így gondoltam. Na térjünk a tárgyra drága lányom!- és bumm. Aki eddig nem jött rá az apámról van szó. Rettenetes újra látni őt. Megragadta karomat és közel húzott magához. Undorodva hajoltam kicsit el tőle.
- Mióta ideértetek azóta folyamatosan csörög a telefonod. Vedd fel és mond meg annak aki keres, hogy jól vagy. Ha pedig köpni mersz drágám, akkor nem állok jót magamért.- kezembe nyomta a rezgő tárgyat majd pár lépést hátrált és bólintott, hogy felvehetem. Anyám keres. Hazudnom kell neki.
- Szia Anyu!
- Hol vagy drágám? Nagyon aggódunk. Luke-ék  nélküled jöttek haza. Mi történt?- kétségbeesett hangja szétmarta a szívem. Hazudnod kell neki~emlékeztet belső énem.
- Megvagyok. Ne aggódj. Megismertem egy kedves lányt a bárba és amikor nem találtam Luke-ot akkor felajánlotta, hogy itt aludhatok nála.
- Oh istenem Kincsem. Annyira aggódtam. Ugya haza tud majd hozni téged?
- Persze-persze. De már késő van anya és ráadásul hajnal. Menj pihenni.
- Várlak haza. Szeretlek!
- Én is!- majd kinyomtam a telefonom. Leejtve kezem magam mellé, halk zokogásba fogok. Megtettem..hazudtam neki.
- Oh, de megható istenem!- nyávogott majd nevetett. Sose tudta mi az a szeretet. Ezért lett belőle ekkora egy mocskos állat.
- Kivel raboltattál el mégis? Ki az akit utánam küldtél mindig? És mégis mire volt neked jó ez az egész?- kezdek kirobbani. Szemeimbe néz majd elmosolyodik. Mit vigyorog ez a balfasz? Éppen szólásra nyitotta száját amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta az emberem. Azóta nem cserélt ruhát és még mindig rajta volt a csuklya.
- Hoztam neki egy kicsi kaját ahogy mondtam? Elvégeztem amit kértél! Mi a kövtkező feladat?- megrökönyödve nézem. Apám fizet valakinek ezért? A csendre felfigyelve a srác felkapja fejét és rámnéz. Ekkor döbbenek rá valamire. Ismerem. De hiszen..hiszen ő...Liam Payne...