10.rész-Legyen álom, kérlek!!!

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki látogatja és tetszik neki a történetem :33 Átléptük az 1000 nézőt és ez hihetetlenül boldoggá tesz :) Tehát ez a rész mindenkinek szól, hogy kifejezzem boldogságom. Habár a rész nembiztos, hogy boldog lett xDD Lehet kicsit unalmas lett :/ Jó olvasást!!
                                                                                    xoxoWorldDream




Még mindig döbbenten meredtem rá. Nem lehet igaz, hogy pont Ő. Oké, hogy nem ismerem annyira, de ezt azért nem gondoltam volna.
- Egyenlőre csak annyi, hogy mutasd meg neki a fürdőt! Reggel pedig haza kell vinned. Köszönöm kölyök, rád mindig és mindenben számíthatok.- paskolja meg vállait, majd egy jóéjtet odanyögve eltűnik az egyik szobába.
- Tessék, hoztam pár ruhát!- csusztatja felém a földön a zacskót. Hangjában teljes mértékben érezni lehetett a gúnyt és az undort. Na akkor én mégis mit szóljak hozzá. Egy olyan gazembernek dolgozik, mint az apám.
- Jössz már?- töri meg gondolatom dühös hangja. A földről felkapom a cuccokat és követem. Útközben belenézek, hogy mi lakozik benne. Szent szar. Hatlamas szemekkel nézem tartalmát. Fekete csipkés fehérnemű szett és egy szürke babydoll pizsama.
- Wohohoo! Álljunk csak meg.- pillantok fel. Már a fürdő ajtajában állunk, ő pedig türelmetlenül várakozik.
- Mi bajod van?- Hogy pofán törölném, az ilyen bunkó beszólásai miatt!
- Ezt fel nem veszem!- kapom ki az alvós ruhát. Ajkai perverz és egyben gúnyos vigyorra kúsznak. Elképzeltem, hogy mi játszódhat le a fejében, de nem tartom jó ötletnek.
- Sajnálom, de nincsen más. Vagy az vagy meztelenül drága. Én a másodikra szavaznék- nyalja meg ajkait. Egy pillanatra én is azokat nézem. Ahogy nyelve végig siklott rajta. Lia, ébredj fel!~belsőm fejemben már egy kalapácssal kopogtat.
- Pff. Álmodjál csak. Kimennél?- kérdőn vonom fel fél szemöldököm és kezemmel "illedelmesen" az ajtó felé mutatok. Nem kívánnám, hogy egy ilyen perverz kukkoló itt maradjon amíg én fürdök.
- Sajnálom, de nem tehetem. Figyelnem kell rád, hogy meg ne szökj esetlegesen, hogy ne tegyél kárt magadban.- majd becsapja az ajtót és bekulcsolja. Ezerrel kezdett dobogni a szívem. A holmik kiestek a kezemből és életemben másodszor rettegtem valamitől. Nem elég, hogy az apámnak dolgozik, még elvárja, hogy csak úgy eltűröm ahogy végignézi, hogyan fürdök. Féltem tőle. Minden amit velem vagy ellenem tett előjött. Az eddig széttépett emlékképek a fejemben, hirtelen újra összeálltak. Események sora futott végig agyamon és elméletek döltek és épültek össze. Belül már sikítva és sírva kuporogtam a földön. Nem történhet ez velem. Bárcsak felébrednék, otthon. Sydne-ben még akkor amikor Luke folyamatosan velünk volt és minden tökéletes volt...gondtalan. Szememet szorosan csukom le, füleimet befogom és koncetrálok. Kérlek Istenem ad, hogy ez csak álom legyen és mikor kinyitom szemeim, nem fogok ezen a förtelmes helyen lenni. Ám nem így lett, helyette robbantam, mint egy bomba amit éppen az eltervezett épületre hajítottak.
- Mit képzelsz te mégis magadról?! Nem ismersz engem! Tudod, te mégis kinek dolgozok? Szerintem nem fogod fel a körülötted lévő dolgokat!! Tudod miken mentem itt keresztül? És a rossz ebben az, hogy szinte egy részét te okoztad! Most pedig kurvára kopj le rólam, vagy esküszöm mégjobban kiakadok!- fujtatok idegesen. Elegem van az életemből. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a kicsi akit őrizni és dédelgetni kell. Nem. Ezentúl nem így lesz. Arcán érzelmek ezrei mennek végig. Szomorúság, düh esetleg sajnálat.Talán nem kellett volna leordítanom a fejét, hiszen ő csak a dolgát végezte nemde? Egyátalán nem! Minek sajnálom ezt a taplót, pontosan amellett az állat mellett van a helye. Szó nélkül kiment az ajtón. Gyorsan levetettem ami rajtam volt és letusoltam. A forró víz amint bőrömet érintette megnyugtatott. Jól esett ebben a percben. Minnél gyorsabban elvégeztem a dolgaim, nem ám még a végén benyit. Éppen kezeim között fogom a pizsamát. Csak egyszeri éjszakára, addig kibírod Lia. Felkaptam az alsóneműt, de a melltartón elgondolkodtam egy percre, de rádöbbentem a perverz állatra így azt is felkaptam. Kényelmetlen lesz este, de jelenleg nem érdekel. Rákapom a hálót és kilépek az ajtón. Sietősen felmegyek a lépcsőn és a már ismert szobába megyek. Csak érjen véget már ez a nap, gondolom és zokogva a párnába temetve fejem, sírom magam álomba.
Reggel Liam keltett, hogy kapjam össze magam mert visszavisz. A kocsiban ülve amennyire tudom navigálni kezdem, de nem figyel rám, szó nélkül kijelenti, hogy tudja hol lakom. A további útszakaszon tojok a fejére és nem foglalkozok vele. Amikor begördülönk a felhajtóra kipattanok, amit szó nélkül hagy. Az ajtóban még megállok, majd szemrebbenés nelkül elhajt. Vajon a többi bandatag tud a dolgairól? Bent a nappaliban örömujjongás támadt, mikor megláttak.
- Megjött a pici Lia!- üdvözöl Mikey.
- Nem  vagyok pici- suttogom mérgesen. Halván hangom erejét inkább szó nélkül hagyja, hogy a többiek is örüljenek nekem.
- Hiányoztál!- ölel meg anyám. Feltört bennem a hajnali emléke arról, hogy hazudtam neki. Ezek után elnézést kérve felmentem aludni. A táskámból ami nálam volt, kipakolva egy borítékot találok. Félve tépem fel és kezdem olvasni tartalmát.
" Ha bárkinek is köpni mersz drága lányom, akkor neked annyi. Ne hidd azt, hogy nem tudlak szemmel tartani téged. Minden tettedről tudok és ha azt látom, hogy nem a kellőképpen viselkedsz, akkor cselekszem. Kellesz nekem, hogy mire egyenlőre nem mondom el. De jól vigyázz! Ha nem teszed amit kérek, lehet, hogy másnak is baja esik!
                                                              byAndrew"
Sokkolva bámulom még mindig a lapot. Kezemből kicsúszik és a földre hull. Istenem, mibe keveredtem. Szemem a borítékra vezetem, és kiveszek belőle még egy lapot. Mi jöhet még ezek után?
"Ha elmered bárkinek is mondani, hogy így láttál és, hogy ezt a tevékenységet intézem akkor nem állok jót magamért és tönkre foglak tenni! Minden porcikádat és a lelkedet kicsi lány!
                                                                        byLiam"
Feladom. Ágyamra rogyva, mélyről feltörő zokogásba kezdtem. Ez nem lehet az én életem...